Más-más a törvények filozófiája

„Ismerek olyan embereket, akiknek az a véleményük, hogy egy szlovákiai hivatal ne döntsön az ő nemzetiségükről”Imrich Fuhl felvétele Ön szerint mi a különbség a két jogszabály között?

Lényeges különbségek vannak a két törvény között. Már a megnevezés is másfajta filozófiát hirdet. A státustörvényben nemzeti összefogásról, a szomszédos államokban élő magyarság megtartásáról van szó. Ez nemes cél, de ez a törvény nem vonatkozik az összes határon túli magyarra. Ezzel szemben a határon túli szlovákokról szóló törvény az összes külhoni szlovákra vonatkozik, nem célja a nemzetiség megtartása, de Szlovákia területén bizonyos kedvezményeket biztosít.

A határon túli szlovákokról szóló törvény azonban például engedélyezi az ingatlanvásárlást Szlovákia területén.

Ez a magyarországi szlovákokat nem érinti: nem akarnak ott ingatlant vásárolni, a restitúció nem érinti őket, mert mi 300 évvel ezelőtt jöttünk ide. Ez inkább az emigrációban élőket érinti. A nyugati szlovákoktól hallottuk, hogy bár a törvény engedélyezi az ingatlanvásárlást, de a „helyszínen” kiderül, ez nem is olyan egyszerű. Nem állíthatunk csak úgy be, hogy vennék egy házat.

Egy szlovák állampolgár számára sem egyszerű az ingatlanvásárlás.

De a külföldiek számára deviza- és egyéb előírások is nehezítik a vásárlást. A gyakorlatban nem valósítható meg, ezért a nyugati szlovákok indítványozták a törvény módosítását. Magyarországon egyrészt a diákok körében észlelhető érdeklődés a szlovák igazolvány iránt (nem kell meghosszabbítaniuk a tartózkodási engedélyt), másrészt az idősek között, akiket az utazási kedvezmények érdekelnek. Nyugdíjasoknak 50%-os kedvezmény jár, 70 év felettieknek ingyenes az utazás.

Nem csak „filozófiai” különbség van a két törvény között.

A jogszabály szerint határon túli szlovák az, akit a törvény annak ítél. Ennek több kritériuma van: vagy az igénylő ősei harmadíziglen szlovák nemzetiségűek voltak, és ezt dokumentumokkal tudja bizonyítani, vagy legalább két igazolványtulajdonos igazolja a nemzetiségét. De itt főleg a távolabb élő szlovákokról van szó. Határon túli szlovák szervezet is igazolhatja, hogy az igénylő kötődik a kultúrához és bírja a nyelvet. Ezzel szemben a státustörvény szerint magyar az, aki magyarnak vallja magát. Ez a szabad identitásválasztás, amit a magyarországi nemzetiségi törvény is tartalmaz. Továbbá, míg a magyar igazolvány tulajdonosának hozzátartozói is igényelhetnek úgynevezett hozzátartozói igazolványt, addig a határon túli szlovákok csak szlovák igazolványt válthatnak ki. Ezzel is összefüggésbe hozható a tény, hogy kevesebb az érdeklődő a szlovák igazolvány iránt, mint a magyar iránt, amelyet csak néhány hete kezdtek kiadni. Tény azonban, hogy a magyarországi érdeklődés rendkívül gyér.

Hány igénylő volt Magyarországról?

1997 óta, amióta a határon túli szlovákokról szóló törvény hatályos, az egész világból közel nyolcezer igénylő volt. Megközelítőleg 2-2 ezer Romániából és a Vajdaságból, 1500 Ukrajnából, Magyarországról körülbelül hatvanan igényelték a szlovák igazolványt. Ha összehasonlítjuk a romániai szlovákokat, akik 20 ezren vannak, és a magyarországiakat, ahol becslések szerint 100 ezer szlovák él, ez a különbség óriási. Bár az előbbiek esetében erős a szociális motiváció is, mégis a különbség talán az identitástudatban van.

Amely a magyarországi szlovákoknál nem olyan erős, mint a romániaiaknál.

Igen. Ha regionális szempontból nézzük: elvileg az Alföldön kétszer annyi szlovák él, mint Romániában – ha azt vesszük alapul, hogy a magyarországi szlovákság fele az Alföldön él. Ráadásul ugyanaz a vonal, ugyanis Nagylakot a tótkomlósiak alapították. Az első világháború után nagy törés következett be az identitástudatban. Ugyanis feltételezem, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején ugyanazok a hatások érték az embereket.

De a rendszerváltás után identitáserősödésről beszélünk, mégis kevesen igénylik a szlovák igazolványt. Mitől lehet ez?

Egyelőre még csak feltételezzük, hogy legalábbis az aktivitás növekedett. Nem vagyok abban biztos, hogy az identitás is erősödött. A kutatók szerint a magyarországi szlovákok körében a regionális identitás nőtt. Ez nemzetiségünk szórványos elhelyezkedésével is magyarázható. Még nem ismerjük az elmúlt évi népszámlálás adatait, így azt sem tudjuk, nőtt-e a magyarországi szlovákok száma a tíz évvel ezelőtti 10 ezerhez képest.

Az elmúlt hónapokban nagy indulatokat váltott ki a magyar státustörvény. Hogyan reagálnak rá a magyarországi szlovákok?

Érdekes, hogy a nagy visszhang miatt nőtt a magyarországi érdeklődés a szlovák igazolványok iránt.

Fontos momentum az is, hogy míg a szlovák igazolvány visszavonásig érvényes, addig a magyar igazolványt – 18 és 60 éves kor között – ötévenként meg kell újíttatni.

Nem tudom, ez érinti-e a magyarországi szlovákságot, inkább pozitívumként könyvelhető el. Ismerek olyan embereket, akiknek az a véleményük, hogy egy szlovákiai hivatal ne döntsön az ő nemzetiségükről. Véleményem szerint a magyarországi szlovákság ebben a kérdésben más hozzáállással találkozik. Talán ez is lehet a gyér érdeklődés oka.

Tehát a magyar státustörvény ebben az értelemben pozitív?

Ebből a szempontból nem akarom összehasonlítani a két törvényt. Magyarországon más a hozzáállás. Inkább azt sajnáljuk, hogy a szlovák közéletben nem rezonál a határon túliak kérdése. Nem jelenik meg a köztudatban, nincs iránta érdeklődés. A szlovák társadalom közömbös. Minden bizonnyal megvannak a maga gondjai. Politikai szinten eljutott a kérdés odáig, hogy 1999-ben a szlovák parlament deklarálta, hogy a határon túli szlovákok a szlovák nemzeti kultúra részét képezik, tagjai a szlovák nemzetnek. A kisebbségvédelem szempontjából gyakorlatilag elvesztegettük az elmúlt évet. A folyamat a Szlovák Állandó Értekezlet megalakulásával kezdődött, majd folytatódott a határon túli szlovákok kormánybiztosi hivatalának létrehozásával. Tavaly egyrészt meg akarták szüntetni ezeket, másrészt szét akarták osztani a feladatokat a reszortok között. Örvendetes, hogy ez nem történt meg. Sajnáljuk, és mi – magyarországi szlovákok – érezzük a leginkább a különbséget: az egyik oldalon Magyarország „gondoskodása” a szomszédos országokban élő magyarokról, és érezzük a másik oldalt is.