Lopás ez is, mégsem büntetik

Május 4-én a környezetvédők a rendőrség segítségével tetten érték a cseh sólymászt, amint Liptovské Revúce mellett egy kőszáli sas fészkéből ellopott egy négynapos fiókát. Jozef Kubec a bíróság előtt azzal védekezett, hogy a fészket véletlenül találta, solymász lévén kötelességének érezte, hogy a gyengébb fiókát ily módon mentse meg a pusztulástól. A valóságban a környékbeli környezetvédők már évek óta az egyik legnagyobb fészekrablóként tartották őt számon, csak korábban nem tudták tetten érni. Az állami természetvédelmi szervezet liptószentmiklósi munkatársa ezzel kapcsolatban elmondta: a kőszáli sas állományának csökkenését harmadrészben éppen a fészekrablás okozza. 1975 óta legalább 250 esetben állapítottak meg tojás- vagy fiókarablást. A cseh illetékesek pedig a vádlott otthoni tenyészetében találtak több, tisztázatlan eredetű ragadozómadarat.

Az eset távolról sem egyedi. A pozsonyi vámhivatal munkatársa egy interjúban megerősítette, hogy a védett állatok és növények illegális szállítása a kábítószer- és a fegyverkereskedelem után a harmadik legjobban jövedelmező csempésztevékenység. Csak Nagy-Britanniában tavalyelőtt 5 milliárd fontra becsülték az ebből származó hasznot. Ilyen szempontból Szlovákiának sincs túl jó híre, hazánk már évekkel korábban tranzitországból vásárlóvá vált – különösen az újgazdagok körében dívik a különleges állatok tartása. De ez fordítva is érvényes: a hazai védett állatok csempészcélokra történő befogása szintén nagy méreteket ölt, nálunk főleg a sasok és a sólymok az első számú célpontok.

A világméretű probléma kezelésére 1973-ban az ENSZ keretében született meg a CITES mozaikszóval jelzett egyezmény (Convention of International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora). Ennek küldetése a vadon élő veszélyeztetett állat- és növényfajták nemzetközi kereskedelmének ellenőrzése. Az egyezményt eddig 152 ország írta alá, hazánk ezt 1993-ban tette meg. A CITES-listák 5000 állat- és 25 ezer növényfajt tartalmaznak, amelyeket három csoportba osztanak be. Az első csoportba a kihalás szélén álló fajok tartoznak, ezek kereskedelmét csak ritkán engedélyezik. A második csoportban lévőket éppen azért nem fenyegeti egyelőre a kihalás, mert a kereskedelmüket szabályozzák. A harmadik csoportba tartozók csak bizonyos területeken vannak veszélyben, így besorolásukat az illető országok kezdeményezhetik.

A vámhivatalok tapasztalatai szerint hazánkba leginkább kígyókat, teknősöket, papagájokat, majmokat és kaktuszokat csempésznek. A legkönnyebben beszélni tanuló papagájok ára tíz-ezer korona felett van, de a CITES I-es listán szereplő egyik papagájfaj példányáért akár egymillió koronát is elkérnek. A tavaly leleplezett fészakrabló pedig a kőszáli sas fiókájáért legalább negyedmillió koronát kaszírozott volna.

Hiába érvényesek azonban a veszélyeztetett élőlényeket védő szabályok, a betartatásukkal kapcsolatos hazai helyzet elszomorító. Beáta Múčková, a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelet főinspektora szerint 2000-ben a legfelsőbb ügyészség az általuk kezdeményezett egyetlen ügyben sem hozott számukra kedvező döntést. Például még azt a büntetést is vissza kellett vonniuk, amelyet az egyik vadásztársaságnak adtak medve engedély nélküli le-lövéséért. A Szlovák Solymárklub annak ellenére tenyészt sasokat, hogy a rájuk érvényes vadásztörvény csak sólymokat engedne meg számukra. Erre azonban hiába figyelmeztették a gazdasági minisztériumot. A helyzet odáig fajult, hogy egyelőre senkit sem sikerült megbüntetni ilyen jellegű cselekményért. Ez érvényes a bevezetőben említett cseh sólymászra is, aki szintén fellebbezett a bírósági döntéssel szemben. Az egyre elszomorítóbb helyzet hatására a környezetvédelmi minisztérium tavaly javasolta, hogy a környezetvédelmi törvény módosításával a védett fajokat nyilvánítsák állami tulajdonná, de ezt nem sikerült elfogadtatni a kormánnyal.