Lerobbant kollégiumok

Szlovákiában jelenleg 70 egyetemi diákszálló működik. Közülük kilenc magánkézben. Összesen mintegy 46 ezer férőhelyet kínálnak. A kollégiumokban egészében véve 1209 egy-, 12 280 két-, 6071 három-, 212 négy- és 39 ötágyas szobát tartanak fenn. Nálunk található Közép-Európa – méretét és befo-gadókészségét tekintve – legnagyobb diákszállója, a pozsonyi Comenius Egyetem mellett működtetett, Ľudovít Štúr nevét viselő kollégium.

A kollégiumi szálláshelyek fenntartásához az állam 300-450 koronával járul hozzá, attól függően, hogy mennyire elhasználódott épületben található a diákszálló. Ha pusztán a befizetett díjakból tartanák fenn magukat a szállók, a jelenleginél jóval magasabbak lennének a tarifáik.

A negyvenhatezer kollégiumi férőhely jelentős része felújításra és fejlesztésre szorul. A diákszállók többsége meglehetősen elhanyagolt állapotú. Ennek egyik magyarázata, hogy a hatvanas-hetvenes években épültek. Felújításukra alig jut pénz. Méretük révén a szocialista építőipar megalomániája bizonyítékainak tekinthetők. Megépítésük idején nem ügyeltek arra, hogy gazdaságos legyen a működtetésük. A kollégiumok – éppen a kedvezőtlen üzemeltetési feltételeik miatt – a költségvetésük felét kénytelenek a közüzemi díjak kifizetésére fordítani. Miközben egyre több az egyetemista – ha nem is csökken –, konstans a kollégiumi férőhelyek száma. A nappali tagozatos hallgatók száma a 2003/2004-es tanévben mintegy 97 ezer volt. A múlt tanévben számuk elérte a 106 ezret. Ebből adódóan egyre nehezebben lehet bekerülni a diákszállóba. Azt gondolnánk, aki nehezen bejutott egy kollégiumba, az megbecsüli azt. A gyakorlat azonban nem ezt igazolja. Ha ehhez még hozzávesszük az egyébként is elkerülhetetlen állagromlást, nincs tehát mit csodálkoznunk a kollégiumok állapotán. Sok múlik a kollégisták viselkedésén és hozzáállásán. Az idegen tulajdont általában kevésbé becsüljük meg. (ervé)