Lehetőség a bizonyításra

A „Mi, tizenöt millióan, magyarok!” címmel november 26-án a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében tartott kárpát-medencei ifjúsági konferencia és kerekasztal-beszélgetés előadói sem meggyőzni akarták elkötelezett hallgatóikat a helyes döntésről. De mint Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere bevezetőjében elmondta, az utolsó napokban is mindent meg kell tenni, hogy a határon túl élő magyarság tragédiája elkerülhető legyen.

A politika szűk látókörén túlmutatva, egymás után léptek mikrofonhoz a vajdasági, az erdélyi, a szlovéniai és a kárpátaljai magyar szónokok.

Héja Domonkos karmester:

„Fontosnak tarom megjegyezni, hogy ma, amikor rengeteg eszközzel próbálják primitívvé és sivárrá tenni a magyar nyelvet, az anyaországon kívül élők fantasztikus becsben tartják és őrzik nyelvünket. Büszkék rá. S mindezeken túl kultúrájukat is híven őrzik, sokkal nagyobb értékként kezelik, mint a Magyarországon lakók. Zenész lévén, eszembe jutottak nagy magyar szerzőink: Kodály, Bartók, Liszt, Lehár, Dohnányi. Közülük ketten lehetnének ma magyar állampolgárok.”

Aranyics Orsolya, a Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja:

„Nagyszüleink, szüleink először is arra tanítottak meg minket, hogy mutatkozzunk be, szépen mondjuk ki nevünket magyarul, ahogy kaptuk. Mi a kommunizmusba születtünk bele, s jó pár próbát kiálltunk már magyarságból. Most is úgy érezzük, újabb próbatétel előtt állunk. Csak az a nagyon furcsa, hogy most magyarokkal szemben... Elbírálás alá esünk, statisztikákat készítenek, adókat számolnak, mennyibe fogunk kerülni, mennyi munkát veszünk el. Mi ezt nem értjük. Négy és fél millióan kérik, amire Isten és ember előtt joguk van. Bízunk a pozitív végeredményben, de tudniuk kell, hogy mi mindkét válasz esetén magyarok maradunk. Az anyaországbeliek viszont nem...”

Szíjjártó Péter országgyűlési képviselő:

„...gondoljanak csak bele abba a lelkiállapotba, mit érezhetett a magyarságát naponta ébren tartó erdélyi becsületes magyar nyomdász. Felsőbb utasításra kénytelen volt a saját sorsát megpecsételő kampányanyag nyomtatására. A magyar közéletnek nem az árokba temetés, hanem az árokbetemetés politikáját kellene követnie ebben a kérdésben. Most lehetőség van egy tátongó mélység befedésére, a nemzet újjáépítésére. Szükség van mindenkire pártállástól függetlenül, mindegy, hogy FIDESZ-es vagy MSZP-s igen lesz. A lényeg az igen. Mert ember legyen a talpán, aki december ötödike után a határon túlra lépve bele tud nézni az ott élő magyarok szemébe. Adjuk meg azoknak is a lehetőséget, akik most szemlesütve közlekednek, hogy a szavazás után ők is emelt fővel köszönthessék újra testvéreiket.”

Őry Péter, a Felvidéki Magyar Ifjúsági Közösség alapítója:

– Május elsejétől december ötödikéig tartó időszak újabb torlaszt emelt a határokon... Mi naponta vállaljuk a magyarságot, Önöknek csak egy napon kell.”

A konferencia zárásaként a résztvevők aláírták a Szövetség Könyvét, mely a határ két oldalán élő magyarság összetartozása mellett hitet tevő nyilatkozatot tartalmazza.

Az MVSZ sajtószolgálatától

Egy nevének elhallgatását kérő hatgyermekes, szerény körülmények között élő férfi 2004. november 22-én az alábbiakkal kereste meg a Magyarok Világszövetségét: „Állítsuk fel a magyarság összetartozásának emlékfáját azon a legalább 200 fős településen, ahol a lakosság a legnagyobb arányban szavaz igennel december ötödikén. Erre a célra családom felajánl egymillió forintot. Az ölelő karokat formázó, legalább 85 éves tölgyfát Erdélyből hozassuk, testére turult, hármas halmot, ősmagyar és keresztény jelképet faragjunk (egyet-egyet minden égtáj felé). Egy rövid idézet Was Alberttől, mélyen a fába vésve: ÖSSZETARTOZUNK?”