Legfeljebb három hónap lehet

A próbaidő alatt igyekezzünk beilleszkedni a munkahelyi közösségbeUgyanakkor a törvény lehetővé teszi azt is, hogy az alkalmazottat próbaidő nélkül, a munkaszerződésben megszabott határozott vagy határozatlan időre vegye fel a munkaadó.

„A próbaidő során a munkaviszony jogilag ugyanolyan, mint a próbaidőn túl, vagyis az alkalmazottat ugyanazok a jogok illetik meg” – mondta lapunknak Peter Ondruška, a Szakszervezetek Szövetségének (KOZ) munkajogi szakértője.

Ez az időszak tehát csak egy szempontból különbözik: mindkét fél – az alkalmazott és a munkaadó is – indoklás nélkül vagy bármilyen indokkal véget vethet a munkaviszonynak.

A törvény csak egy feltételt szab meg: a munkaviszony befejezéséről három nappal korábban értesíteni kell a másik felet. Ez a rendelkezés mindkét félnek előnyös lehet, hiszen a munkaadó gyakorlatban is felmérheti, hogy mire képes az „új ember”, az alkalmazott pedig kipróbálhatja új munkahelyét, beosztását, megtapasztalhatja a munkakörülményeket, a légkört, új munkatársait.

Ha valamelyikük úgy látja, hogy nem az elképzelései szerint alakul a munkaviszony, akkor feltételek nélkül véget vethet annak. A legtöbb munkaadó él is a törvény adta lehetőséggel, és a munkaszerződésben ragaszkodik a három hónapos próbaidőhöz. További előny ugyanis számukra az, hogy az elbocsátott alkalmazottnak ebben az esetben nem jár végkielégítés.

Az alkalmazottnak tehát jár mindaz a juttatás és kedvezmény, amely megilleti majd őt a próbaidő befejeződése után is, kivéve a már említett végkielégítést.

„Ha a munkaadó beleegyezik, akkor szabadságra is mehet a próbaidőben” – állítja Ondruška. Ugyan az éves szabadság feltétele a ledolgozott hatvan nap, a munkaadó jóindulatán múlik, hogy ennek ledolgozása előtt kaphat-e szabadságot alkalmazottja. Természetesen nem mehet három hét szabadságra – ha a második félévben, például szeptemberben kezdett dolgozni, akkor ennyi az év végéig nem is jár neki –, de néhány napot szükséges esetben kaphat.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a próbaidő során nem tesz jó benyomást a munkaadóra, ha mindjárt szabadságra akar menni az alkalmazott.

Minden 22 ledolgozott nap után az éves szabadság 1/12-ed része jár, ha tehát 20 napos éves szabadságot veszünk, akkor egy ledolgozott hónap után 1,6 nap. Ha valaki például októberben lép munkába, akkor december végéig 5 nap szabadság jár neki. Az alkalmazottnak a próbaidő során jár a munkatörvénykönyvben meghatározott többi szabadnap is, tehát mehet orvosi kivizsgálásra, otthon maradhat beteg gyerekével.

A próbaidőt nem lehet meghosszabbítani, és utólag sem lehet beilleszteni a munkaszerződésbe. „Ha két hónapos próbaidőben egyeztek meg, akkor ezt utólag nem lehet három hónaposra emelni” – mondta Ondruška.

Ha a munkaszerződés nem tartalmazta a próbaidőt, akkor nem lehet utólag követelni a beillesztését. Mivel a próbaidőt csak írásban megkötött szerződésben lehet rögzíteni, a szóbeli szerződés alapján dolgozó alkalmazott nem lehet „próbaidős”. Ha őt akarja próbaidőre hivatkozva elbocsátani a munkaadó, akkor eredményesen védekezhet a bíróságon.

Vonatkozik a próbaidőre a felmondási korlátozás, vagyis az alkalmazottnak jár a védelmezett időszak. Ez azt jelenti, hogy ekkor sem lehet felmondani például a betegszabadságon lévő alkalmazottnak vagy a terhes nőnek.