Jelentős átalakuláson esett át a budapesti Balassi Intézet. Március elsejétől két kiemelkedő feladatot kapott: a határon túli magyar kultúra magyarországi és az egyetemes magyar kultúra külföldi bemutatásáért felel. Dr. Lauter Éva főigazgatóval Budapesten beszélgettünk.
Kultúrával a konfliktuskezelésért
Éppen ellenkezőleg. A döntésnek köszönhetően hiánypótló intézmény, a magyar kulturális diplomácia új központja jött létre márciusban. A kulturális tárca olyan típusú szakmai irányítóközpontot kívánt létrehozni, amely a magyar nyelv és kultúra külföldi megismertetése és népszerűsítése végett azokat a hálózatokat fogja össze, segíti, felügyeli, amelyek külföldön kulturális missziót teljesítenek. A tizenkilenc magyar kulturális intézet és a huszonegy országban működő negyvenhárom lektor és vendégtanár munkájának koordinálása, szakmai irányítása a feladatunk. Az átalakítás következtében jogilag és gazdaságilag is teljesen új intézmény jött létre, de már a névválasztás is – megtartottuk Balassi nevét – azt a szándékot jelzi, hogy a jogelőd intézmények feladatkörét tovább visszük. Hasonló tevékenységet folytatunk, mint Németországban a Goethe Intézet vagy a Cervantes Intézet Spanyolországban. Alapfeladatunk a magyar nyelvet és a magyar egységes és egyetemes kultúrát bemutatni. Ebben tehát ugyanúgy szerepe van a Kárpát-medencei magyar kultúrának, mint a kívüle élő szórványmagyarság kultúrájának.
Balassi neve mennyire jelképezi azokat a törekvéseket, amelyeket az új intézmény képvisel?
Balassi Bálint az első világirodalmi rangú, magyar nyelven verselő költőnk, a modern magyar költészet megteremtője, aki amellett, hogy magyar nyelven verselt, megtanult még nyolc másik nyelvet is, mert közép-európai emberként látta, mennyire fontos, hogy elsajátítsa a szomszédos népek nyelveit. De nem csak a nyelvi szempontok érdekelték. Képes volt befogadni a román, szlovák, német, lengyel, vagy a török nép kultúráját, és szerte Európában voltak humanista kapcsolatai, amelyek segítségével a hagyományőrzésnek és korabeli modernségnek egyedülálló alakjává válhatott. Ily módon számunkra Balassi emblematikus figura.
Fordítsuk meg a kérdést: ismerik külföldön Balassit, a költőt? Ha jól tudom, az 1994-es évfordulós ünnepségek keretében verseit több idegen nyelvre is lefordították, szlovákul Vojtech Kondrót fordításában jelent meg egy karcsú kis kötet.
A folyamatos ismeretterjesztő munkánknak köszönhetően bátran állíthatom, hogy a szomszédos országokban jól ismerik Balassi nevét. Születésének 450. évfordulóján, 2004-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum elkészítette azt a digitális vándorkiállítást, amely aztán végigjárta a legfontosabb „Balassi-helyeket”. ĺgy jutott el Zólyomba, Krakkóba, Koszovóba, Pozsonyba, Prágába és Bécsbe. Ez a kiállítás az írásos emlékek mellett tárgyi emlékeket is fölvonultatott, sőt a legújabb kori digitális technika segítségével a fiatalok számára is könynyen befogadható zenei-lírai-földrajzi hátteret is adott. Már a kiállítás katalógusa sem hagyományos kiadvány, hanem egy CD-rom volt, amit azóta is használnak az oktatásban. Elégedettek azonban mégsem lehetünk, hiszen Magyarországon is sokan vannak, akiknek semmit sem jelent Balassi neve. Éppen ezért egyik kiemelt feladatunk, hogy itthon és határon túl a lehető legtöbb helyen megjelenjünk és tevékenységünkkel híveket és támogatókat szerezzünk annak a szellemiségnek, melyet a reneszánsz költő képviselt.
A már említett szlovák fordításon kívül készültek-e más nyelven fordítások a költő műveiből?
Tudomásom szerint lengyel fordítások is léteznek, de nem kis örömmel mondhatom, hogy az idei Költészet Napjára a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet kiemelkedő teljesítményeként az Orosz Tudományos Akadémia Irodalmi remekművek sorozatában megjelent Balassi Bálint teljes költői életműve. Erre azért is vagyunk különösen büszkék, mert ez az első alkalom, hogy egy magyar költő összes verse megjelenhetett idegen nyelven.
A szocializmus évei alatt főleg az ún. harmadik világ fiataljai tanultak az intézet falai között. Kik kíváncsiak ma Magyarországra?
A Balassi Intézet egyik jogelődjének működése – a Magyar Nyelvi Intézetről van szó – több mint öt évtizedes múltra tekint vissza. Ennek köszönhetően intézetünk a magyar mint idegen nyelv oktatásának legfontosabb módszertani központja és referenciaintézete egyben. Tanáraink hosszú évek tapasztalatainak köszönhetően professzionális szintű nyelvoktatást tudnak biztosítani a külföldről érkező hallgatók számára. A legrégebbi képzési forma az egyetemi előkészítő. Ez tulajdonképpen egy úgynevezett nulladik évfolyam, ahol egy év alatt a diákok megtanulhatnak magyarul, és az általuk választott szakiránynak megfelelő tantárgy szaknyelvét is elsajátíthatják. ĺgy könnyebben megy a beilleszkedés a választott egyetem magyar nyelvű képzésére. A nulladik évfolyam mellett van egy klasszikus nyelvoktatási programunk is, amely elsősorban a Magyarországon élő külföldiek számára vonzó. A Kárpát-medencén kívül élő szórványmagyarság számára létezik egy ún. cserkészprogram, amely a magyar nyelvtanuláson kívül magyarságismereti képzést (irodalmi, történelmi, néprajzi és földrajzi alapismeretek) is tartalmaz. Ide olyan harmadik-negyedik generációs magyar fiatalok jönnek, akik szeretnének a szüleik hagyományaival megismerkedni. Hungarológiai részképzésünk – amelynek végén egyetemi kreditet is szereznek a hallgatók – az egyik legnépszerűbb oktatási formánk. Évente négy-ötszörös a túljelentkezés. Harmadik éve működik nálunk a műfordító program, amely azoknak a külföldi diákoknak készül, akik magyar szakon végeztek, és érdeklődnek a kortárs magyar irodalom iránt. Valamennyi képzésünk akkreditált, és államilag elismert nyelvvizsgát is szerezhetnek a hallgatóink. Fontos tudni, hogy ösztöndíjas és önköltséges formában is igénybe vehető bármelyik.
A kilencvenes évek elején a határon túlról szervezett állami, ösztöndíjas formában érkeztek diákok Magyarországra. Többségük azonban tanulmányai befejezése után nem ment haza. Ez lehetett az oka, hogy pár év elteltével az ottani magyar szervezetek sem támogatták az anyaországbeli továbbtanulást, amely inkább működött agyelszívásként, mint a kisebbségi területek értelmiségi utánpótlásának forrásaként. A mai magyar kormány hogyan viszonyul ehhez a problémához?
A tanulmányi mobilitás vizsgálata valóban azt mutatja, hogy a határon túlról érkezők Magyarországon maradnak, illetve hogy egy jó nevű egyetemen megszerzett diplomával Nyugat-Európába vagy Amerikába mennek tovább. Nyilvánvalóan nem ez a cél, de az úgynevezett agyelszívás globális probléma. Az Európai Unió kibővítése után még a gazdaságilag fejlett országok is küzdenek a magasan kvalifikált munkaerő elvándorlásával. A jól képzett szakemberek visszacsábítására minden országban más és más technikák léteznek. Mára már erre is vannak jó példák. Mi a Balassi Intézetben úgy gondoljuk, hogy a teljes képzés helyett a jövőben inkább a részképzéseket – doktori programokat, szakmai gyakorlatokat – támogatnánk. Véleményünk szerint ez lenne igazán hatékony oktatási forma a határon túli hallgatók számára. Sohasem lehet adminisztratív eszközökkel rákényszeríteni egy diákot, hogy tanulmányai befejeztével hazamenjen, de ha az európai uniós tagságnak köszönhetően Szlovákiában, Romániában és Magyarországon is elindul a gazdaság fejlődése, akkor a diákok többsége fontolóra veszi, hogy visszatérjen a szülőföldjére, hiszen ott vannak a gyökerei.
Zimányi István, a Kairói Kulturális Tanácsosi Hivatal vezetője szerint mára jelentősen eltolódtak a súlypontok a kultúra eladhatóságát illetően, s nem biztos, hogy ugyanaz, ami pár évvel ezelőtt versenyképes volt, ma is az. Melyek azok az országok, amelyek kiemelt célterületként lebegnek az Önök szeme előtt, és mi az, amivel versenyképesek lehetünk?
Vannak prioritások, amelyeket a mindenkori magyar kormány határoz meg. Ilyen például a kortárs magyar művészet bemutatása, vagy a fiatalok számára a külföldi megmérettetés lehetőségének biztosítása. Ezen túlmenően minden egyes országban az adott intézet vezetője és művészeti vezetése dönti el, hogy miként lehet a magyar kultúrát megjeleníteni. Ők mérik fel, hogy a rendkívül széles és színes művészeti kifejezési módok közül melyiket érdemes bemutatni Londonban vagy éppen Helsinkiben. Döntenek arról, hogy milyen fesztiválokon hasznos jelen lenni, és milyen közös programokkal lehet fölhívni leginkább a figyelmet a magyar kultúrára. Az intézetek többsége Európában működik, de Kairóban, Újdelhiben és New Yorkban is van képviseletünk. Viszonylag nagy mozgásterük van, önálló költségvetéssel dolgoznak, de a szakmai felügyeletet mi gyakoroljuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy javaslattételi joggal rendelkezünk. Akkor működik jól a rendszer, ha ezek a javaslatok nem teherként nehezednek egy-egy intézményre, hanem segítik, támogatják, kiegészítik az ott folyó munkát. Annak ellenére, hogy tizenkilenc intézet népszerűsíti a magyar értékeket, a világ kulturális térképén még van néhány fontos terület, ahol nem vagyunk jelen. A lehetőségeket felmérve született – szintén a kulturális tárca jóvoltából – az a döntés, hogy bizonyos pontokra oktatási és kulturális szakdiplomatákat kell küldeni. Ők az adott ország nagykövetségén dolgoznak, így a magyar kultúra megjelenhet olyan helyeken is, ahol pillanatnyilag nincs mód önálló intézetet létrehozni. Még az idén Tel Avivban, Pekingben és Sanghajban, jövő év elejétől pedig Belgrádban és Zágrábban is lesz képviselője a magyar kultúrának. Szükséges a szakdiplomaták segítsége még spanyol nyelvterületen, ahol szintén lemaradásban vagyunk.
Kik választják ki azokat a művészeket, akik képviselhetik Magyarországot ezekben az országokban?
A külföldi kulturális évadokat – ilyenek voltak pl. Franciaországban, Angliában, Oroszországban, Németországban – a külföldi magyar kulturális intézetek szervezik szoros együttműködésben az Oktatási és Kulturális Minisztériummal és a Balassi Intézettel. Napi kapcsolatban vagyunk.
Mennyiben más azoknak a kulturális intézeteknek a feladata, amelyek olyan területen működnek, ahol jelentős számú magyar lakosság is él? Benne van a feladatkörükben, hogy az ott élő kisebbségi magyarokat támogassák?
Elsődleges feladatuk az, hogy a magyar kultúrát az adott ország többségi nemzetének bemutassák. Egy ilyen speciális helyzetben azonban ugyanolyan fontos feladat az is, hogy a magyar–magyar kapcsolatokat fejlesszék. A kettő együttesen lehet igazán hatékony. Nagyon jó példa erre a sepsiszentgyörgyi intézet, amely a bukaresti fiókintézeteként a magyar–magyar kapcsolatok ápolására jött létre, és elsődleges feladata, hogy abban a térségben a magyar kulturális kapcsolatokat építse tovább. A Bukaresti Magyar Kulturális Intézet szerepe összetettebb, neki a románság felé kell közvetítenie az egyetemes magyar kultúrát. Ebben a vonatkozásban a Balassi Intézetnek is vannak tervei; szeretnénk a határon túli társult intézmények hálózatát létrehozni. Már felvettük a kapcsolatot olyan kulturális intézetekkel, melyek hozzánk hasonló tevékenységet folytatnak, így például Eszékkel, Magyarkanizsával és Lendvával is tárgyaltunk. A Lendvai Magyar Művelődési Intézettel együttműködési megállapodást írunk alá, amely értelmében az ottani intézet lesz a magyarországi kultúra közvetítője a szlovén többség felé. Ezáltal a helyi magyarság kulturális presztízse is felértékelődik, hiszen így nem csak egy kisebbségi kultúrát jelenítenek meg. 2008 első felében Szlovénia lesz az EU soros elnöke. Az előbb említett megállapodásnak köszönhetően az osztrák és a horvát mellett a magyar kultúra is markánsan megjelenhet majd a szomszédos országban.
Terveznek hasonló kapcsolatfelvételt szlovákiai magyar szervezetekkel is?
Igen, szeretnénk az együttműködést Szlovákiában is kialakítani.
Mennyire tartja fontosnak az ún. „magas kultúra” közvetítését, és mennyire segítheti a két nép kapcsolatának közeledését a „tömeg” igények kielégítése?
A könnyedebb műfajok arra alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet a magyar kultúrára, s kedvcsinálóként kialakítsanak egy olyan érdeklődői kört, akik később már az „elitkultúra” körébe tartozó programokra is elmennek…
A szlovák televízióban nemrég feliratozva láthatták az ínyencek Tarr Béla filmjeit. Viszont vannak olyan közönségfilmek (Koltai Róbert), amelyek ha bekerülnének a szlovákiai mozihálózatba, nagy nézői sikereket is elérhetnének, hiszen a mindennapi gondjaink és örömeink hasonlóak, és ez a hasonlóság még közelebb is hozhatna bennünket.
Jó példa erre a Visegrádi Négyek legújabb kezdeményezése. Létrehoztak a négy ország zenészeiből egy közös dzsesszzenekart, s már meg is jelent a közös CD-jük. Elkészült az az antológia is, amelyben minden visegrádi országot egy-egy író képvisel, és az írásaik nemcsak anyanyelvükön, hanem angol nyelven is megjelennek. A kultúra egyébként az egyik leghatékonyabb eszköze a konfliktuskezelésnek. Alkalmas akár komoly nézeteltérések tisztázására és megelőzésére. Ha valaki megismeri egy másik ember nyelvét, máris könnyebben megérti a gondolatvilágát, ebből következően sokkal jobban el tudja őt fogadni.
Az intézet másik fontos feladata a határon túli magyar kultúra anyaországbeli bemutatása. Kíváncsi az anyaország a határon túli magyar kultúrára, és az mennyire épült be az egyetemes magyar kultúrába? Mennyire van lehetősége egy szlovákiai magyar írónak, akinek Pozsonyban megjelenik egy könyve, vagy egy szlovákiai magyar színházi társulásnak, hogy Magyarországon is ismertté váljon?
Az Égtájak Iroda tizenkét éve épít ilyen típusú kulturális kapcsolatokat. A rendezvényeik: a Határon túli magyar fiatalok találkozója, a Határon túli magyar színházi estek, a Határon túli régiók napjai és az Égtájak Művészeti Találkozók egymásra épülnek, egymást erősítik. Már hetekkel a határon túli magyar színházak előadásainak megkezdése előtt nem lehet jegyet vásárolni a Thália Színházban. Ami az irodalmat illeti, a Balassi Intézet a műfordítói programon keresztül abban tud segíteni, hogy elinduljon egyfajta közös gondolkodás. Természetesen ez elsősorban a magyar irodalom külföldi propagálást segíti. De hadd emeljem ki a Kalligram Kiadó tevékenységét, az ő munkájuk nagyon sokat segít a két nép közeledésében.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.