Konzervatív, liberális?

ÖSSZEFOGLALÓ

Megválasztása után a média nagy része konzervatívnak kiáltotta ki Ferencet, ám ez csak részben igaz. Pontosabban: annyira konzervatív, amennyire az összes többi bíboros és érsek, sőt a püspökök és papok túlnyomó többsége is az. Az egyházon belül nem az számít, hogy ki milyen álláspontot foglal el az abortusz, a melegek vagy a női papság kérdésében – a legprogresszívebb bíborosok is konzervatívok e kérdésekben világi, társadalompolitikai mércével.

Minimalista

Az egyházi tanítás szempontjából Ferenc konzervatívnak számít, korábbi nézeteit és tevékenységét figyelve nem várható tőle éles változás azokban a kérdésekben, melyek az utóbbi években a politikát megosztják (pl. a melegek jogai). Minimalizmusa ugyanakkor szöges ellentétben áll elődje, XVI. Benedek pápa viselkedésével. Már bemutatkozása szokatlan volt: megáldatta magát a néppel, csak fehér reverendát viselt, nem ült be a limuzinba. A külsőségek „leépítésében” ugyanakkor az utóbbi pápák szinte mindegyike hozott újat. VI. Pál (1963–78) feloszlatta a nemesi testőrséget és a palotaőrséget. Utódja, I. János Pál nem koronáztatta meg magát a pápai tiarával. II. János Pál kimozdult a Vatikánból és „médiapápaként” végigutazta a világot, a tradicionalistának tartott XVI. Benedek pedig nem tette fel pápai címerére a tiarát.

Más, mint Benedek

Ferenc liturgikus – és ezáltal teológiai – kérdésekben részben különbözik elődjétől. Míg XVI. Benedek a régi rítusú, tridenti mise szabad bemutatása mellett rendelkezett kötelező jelleggel, addig ezt a rendelkezést érsekségében Bergoglio nem hajtotta végre – ezzel egyébként távolról sem volt egyedül. Székesegyházát nemritkán odaadta más felekezeteknek is, ami elemzők szerint problémásnak számít a katolikus teológia szempontjából. Ennél is tovább ment egyszer: egy protestáns lelkipásztorral is megáldatta magát. Részben emiatt változás várható a többi egyházzal folytatott párbeszédben. Míg Benedek inkább a hagyományos, keleti keresztény egyházakkal mélyítette a kapcsolatokat, Ferenc nyithat a protestáns felekezetek felé. Már csak azért is, mert az amerikai kontinensen erőteljes a protestáns befolyás – az utóbbi évtizedekben Latin-Amerikában is „hódítani” tudtak.

Balos fogalmi készlet

Elemzők szerint komoly teológiai változások nem várhatók tőle. Elutasítja a Latin-Amerikában népszerű (balos) felszabadítási teológiát, közel van az egyházi középnek tekinthető Comunione e Liberazione mozgalomhoz (állítólag ők álltak a pápaválasztás fő esélyese, Angelo Scola milánói érsek mögött). Amerikai források szigorú modernizátornak tartják, aki megreformálta az argentin egyházat. Állítólag nem tipikus harmadik világbeli főpap – még ha a világ végéről jött is, ahogy bemutatkozásában fogalmazott –, társadalompolitikai kérdésekben viszont középbal nézeteket vall. Így, az utóbbi évtizedekben tevékenykedő elődjeivel ellentétben, feltehetően többször is kritikusan fog nyilatkozni a kapitalista rendszerről, a pápai dokumentumokban pedig várhatóan sokat fogunk olvasni társadalmi igazságosságról, népek közötti testvériségről, a javak „igazságos” újraelosztásáról. Ez sem lesz teljesen új: a hatvanas, hetvenes években a Szentszék fogalmi készletét alkották e kifejezések. (MSz)