Könyvek objektív értékmérője

Amennyire meg tudom ítélni, jelenleg nálunk a könyveladás teljesen szabad gazdasági viszonyok között folyik, leszámítva persze a szlovákiai állapotokat jellemző számos esetlegességet és félmegoldást. Én itt most a könyvüzlet piaci szempontból egyáltalán nem elhanyagolható végső állomására: az eladási statisztikákra, pontosabban azok hiányára akarnék rámutatni.

Valódi piaci viszonyok között rövid távon a szerzők műveit egyetlen obj

ktív dolog, a könyvek eladott példányszáma minősítheti. (Szándékosan használom a „könyvek” gyűjtőszót, mert a könyvesboltok kínálatának csak egy részét képezik szépirodalmi művek, a többi szakkiadvány, lexikon, szakácskönyv meg minden egyéb.) Tudjuk, milyen okok játszottak közre, hogy a magyar nyelvterület Szlovákiában található sávján nincs és soha nem is volt a könyveknek efféle objektív értékmérője. A mi viszonyainkkal összevethető Nyugat-Európában azonban mindenütt léteznek könyveladási sikerlisták. Kétségtelen, korábban nemegyszer visszaéltek vele — öngerjesztő folyamatként manipulálták az eredményeket —, mára azonban a legtöbb országban online rendszerben vezetnek gyakorlatilag minden egyes eladott kötetet.

A boltokban legjobban fogyó 10-20 könyv rendszeresen nyilvánosságra hozott listája nélkül vajon honnan tudják kiadóink és üzleteink, mire van igény? Mi alapján értelmezik az olvasói trendeket? Világos, saját eladási adataikból. Mivel azonban ezeket mindenki bizalmasan kezeli, valamint figyelembe véve azt a tényt, hogy egy-egy kiadó általában csak a könyvpiac egy bizonyos szeletére koncentrál, kijelenthető, hogy a teljes képet senki sem ismeri. Vajon végez(tet)nek-e kiadóink piackutatást? (Egyedül a Családi Könyvklub esetében tudok ilyenről, de ők nem kiadó.) Ez már csak azért is érdekükben állna, mert a konkurencia nem kicsiny. A Szlovákiai Magyar ĺrók Társaságának 2001-es Tájékoztatója 9 könyvkiadót tart számon, emellett több kisebb kiadó is működik, plusz jelen vannak a piacon a magyarországi és természetesen a szlovák könyvek is.

Kétségtelen, hogy a könyveket, s különösen a szépirodalmi műveket, hosszú távon csak esztétikai és kritikai szempontok képesek minősíteni, gazdaságiak nem. Piaci viszonyok között azonban mindenkinek: kiadóknak, terjesztőknek és végső soron a szerzőknek is az az érdekük, hogy pontosan tudják, mely könyvek a legkelendőbbek. Mivel érthető okokból számunkra sem az össz-szlovákiai, sem a magyarországi adatok nem használhatók, szükség volna egy önálló statisztikára. Fölhasználva a fejlett technikát, nálunk is meg kellene valósítani, hogy a magyar könyveket is árusító boltok időről időre (kéthetente? havonta?) online elküldjék a legkelendőbb 10-20 magyar nyelvű könyv listáját. Hogy hova? Nos, a fejlett országokban vagy külön intézmény van erre (pl. Official Sales Record, Anglia), vagy az időszaki sajtó (Németországban pl. a Stern magazin) végzi ezt a munkát.

Indulása óta meg vagyok győződve róla, hogy nálunk a Könyvjelző lenne a legalkalmasabb médium erre a fontos feladatra. Vajda Barnabás