Kizsákmányolt nővérek?

Kassa. A magánrendelőkben dolgozó egészségügyi nővérek gyakran ki vannak téve az orvosok kénye-kedvének. Egy személyben betegápolók, adminisztratív dolgozók és takarítónők, „tilos” megbetegedniük, és szabadságra csak akkor mehetnek, amikor munkáltatójuk jónak látja. Ezt állítja az egészségügyi nővérek kamarájának regionális elnöknője, aki társszerzője volt annak a kiáltványnak, melyet néhány hónap alatt 1500 ápolónő írt alá. Mária Lévyová szerint a kizsákmányolt és minimálbérért dolgoztatott nővérek nem merik felemelni hangjukat, mert féltik állásukat. A helyzet állítólag Kelet-Szlovákiában a legroszszabb, a magas munkanélküliséggel küszködő járásokban az ötven év körüli nővérek hét-nyolcezer koronás nettó bért kapnak, és még így is örülnek, hogy van állásuk. Több rendelőben a törvényt kijátszva egyáltalán nem alkalmaznak nővéreket, ezzel pedig az orvosok a páciens egészségét veszélyeztetik. A nővérkamara hétvégi kongresszusán ez a téma is napirendre került, megoldást azonban nem sikerült találni, mivel hivatalosan egyetlen ápolónő sem emelt panaszt a munkatörvénykönyvre vagy az alapvető emberi jogokra hivatkozva. „A magánorvosok körében bevett szokás, hogy papíron részmunkaidőben foglalkoztatják a nővért, valójában viszont sokkal többet követelnek tőle. Vannak ugyan, akik papíron kevesebbet keresnek, mint valójában, ám a nyugdíjkorhatárhoz közelítő kolléganőknek fontos a minél magasabb bérkategória, mivel ebből számítják ki a majdani nyugdíj összegét. Az orvosok uralkodóként viselkednek, gyakran nem tartják tiszteletben az alkalmazott továbbtanuláshoz, művelődéshez való jogát” – állítja Lévyová, ám a jogtiprás elszenvedőinek nevét titokban tartja, mondván, úgysem mernének nyilatkozni. Az általunk megkérdezett kassai ápolónők mindegyike azzal hárította el a kérdést, hogy ahány orvos, annyi féle, általánosítani nem lehet, ám hasonló esetekről ők is hallottak már.