Kiska aktív köztársasági elnök akar lenni

Sikeres üzletemberként jótékonykodásra adta a fejét. Most belépne a politikába. Miért?

Éppen a jótékonysági tevékenységemen keresztül jutottam ehhez a felismeréshez. Vállalatvezetőként is találkoztam társadalmi igazságtalansággal, bosszantott a bürokrácia vagy a korrupció, de mindez nem eredményezte azt, hogy a politikába kívántam volna lépni. Amikor viszont elindítottuk a Jó Angyalt, látnom kellett, mennyire katasztrofális állapotban van az egészségügy, milyen a korrupció. Volt olyan rákos kisfiú, akit addig nem akart megműteni az orvos, amíg meg nem kapja a baksist. Láttam, hogy az állam szociális hálóján óriási lyukak tátongnak, melyeken keresztül a mélybe zuhannak az emberek. Korábban is hívtak már a politikába, ám ezen élmények hatására mondtam azt, hogy valamit tenni kell ezzel a rendszerrel. Kik hívták korábban?Ami nem titok: a 2010-es választások előtt Richard Sulík. Magas pártfunkciót ajánlott, s azt, hogy ha kormányra jutnak, egészségügyi miniszter lehetek. Megköszöntem a lehetőséget, de azt mondtam, én nem itt látom a helyemet a politikában. Miért? Az egészségügyért a legtöbbet egészségügyi miniszterként tehette volna, az államfőnek csak reprezentatív feladatai vannak.Az egyik dolog, hogy hogyan látom az elnök lehetőségeit. A másik dolog, hogy hogyan működik egy koalíciós kormány. A Radičová-kormányban is mindenki a saját filozófiáját és érdekeit védte. Ha megnézzük a volt koalíciós pártok programjait, az alap célkitűzésekből szinte semmit sem értek el. Mivel sok párt és sok érdek ütközött össze, és sokszor szinte lehetetlen volt kompromisszumra jutni. Egyrészt nem akartam semmilyen pártba sem belépni, kapcsolatot alakítani olyan emberekkel, akiket nem is ismerek. A másik dolog az elnöki út. Az államfő jogkörei adottak, ám erős mandátuma van, mivel a polgárok közvetlenül választják. Én ennek az erős mandátumnak a segítségével szeretnék rendszerszintű társadalmi változásokat elérni. Nem azért akarok oda menni, hogy fogadásokra járjak és külföldi politikusokkal levelezzek, hanem azért, hogy segítsek – másként ennek nincs értelme. Az elnök viszont legfeljebb apellálhat a kormányra. Képzelje el, hogy 2014-et írunk, megválasztják önt elnöknek, a Fico-kormány van hatalmon. Mit tenne? Magához hívja a kormányfőt vagy egy minisztert és elmondja neki, mit csináljon?Elnökként kerekasztalt hívnék össze a szakterület legjobb szakembereivel. Az egészségügyben ez főként orvosokból, külföldi tapasztalatokkal rendelkező orvosokból állna. Megvitatnánk a problémát, levonnánk a következtetéseket, eztán hívnám magamhoz a minisztert, megmutatva neki, mire jutottunk. Az eredményt a széles közvélemény elé tárnám, mivel az elnököt polgárok választják, nekik tartozik felelősséggel, az ő érdekeiket kell, hogy védje. Természetesen a kormány ignorálhatna, de ezután a történet az elnök természetes autoritásáról szólna. Elmondhatom: ezt találtuk, ezt javasoltuk, a kormány pedig így állt hozzá. Az elnök morális tükröt állíthat a kormány elé, egyfajta döntőbírónak kellene lennie. Ha csődöt mond a parlament, a kormány, akkor az államfő az utolsó független instancia, aki védelmébe veszi a polgárt. Nem utazgatnia kell és csendben megbújnia valahol, hanem harcolnia az emberekért. A mostani államfő ilyen „megbúvó” ember?Ivan Gašparovič egy párt államfője, ami nagyon szomorú. Eddig főként az egészségügy került szóba, korábbi interjúiban is főként ezzel a kérdéssel foglalkozott. Nem gondolja, hogy elnökjelöltként több témában kellene profilálódnia?Most dolgozom átfogó víziómon, ezt januárban mutatom majd be. Ennek legfontosabb eleme a gazdaság lesz, utána foglalkoznék csak a többi kérdéssel, beleértve az egészségügyet is. Vízióm egy magabiztos, szociálisan igazságos Szlovákia, amely minden egyes munkahelyet véd. Ön szerint melyek Szlovákia legnagyobb problémái, amelyekre egy elnöknek rá kellene mutatnia?Jelenleg a legnagyobb kihívásnak a gazdaságot tartom. Be kell indítani. Az autóipar még húz minket, de folyamatosan romlik Szlovákia versenyképessége, a vállalkozói környezet. A munkatörvénykönyvvel megkötjük a vállalkozók kezét, az adórendszert tovább rontjuk. A kormány populista módon olyan lépéseket tesz, amelyek megnehezítik az új munkahelyek létrehozását. Ez a legrosszabb, ami történhet. Elnökként ez lenne a prioritásom. Ha ezen kívül még három vagy öt fő problémát kellene mondania, mi lenne az?Korrupció, a hivatalnokok hozzá nem értése, a szociális támogatások rossz elosztása, a nem becsületes politikusok, az egészségügyben és az oktatásügyben fellelhető rendszerhibák. És a romakérdés?Szintén prioritásnak tartom. Rendszeresen látogatok roma telepeket, a Jó Angyal projekt részeként. Tapasztalataim szerint a szegregált romák 30 százaléka olyan, akivel nagyon nehéz valamit kezdeni, 30 százalék az, aki akar, a maradék 40 pedig a hangosabb csoportot követi. Nehéz téma, de egyre fontosabb. Válaszaiból úgy tűnik, a gazdasági kérdésekben a liberális megoldásokat preferálná.Nem teljesen. Az egykulcsos adó fantasztikusan sokat segített a gazdaságnak, de a jelenlegi helyzetben egy enyhe adóemelés segít. Gazdagabb emberként hajlandó vagyok nagyobb adót fizetni, mindaddig, amíg az adókat helyes célokra használják. Nekünk, gazdagabbaknak morális kötelességünk többet adni. Nagyon bánt, hogy a társadalmi olló egyre inkább szétnyílik, a gazdagabbak gazdagszanak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Ha eltekintünk a gazdasági kérdésektől, ideológiailag hol található?Hiszek Istenben, hiszem azt, hogy ha valaki jót tesz, jót kap, hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymásnak. Empátia, szeretet, megbocsátás – ezek alapján szoktam eljárni. Önön múlik, hogy ez alapján liberálisnak vagy minek lát. Megértem például, ha két férfi együtt akar élni, a regisztrált partnerséggel nem lenne gondom, ám hiszem, hogy a család férfi és nő kapcsolata, tehát a házasság intézményére, a gyereknevelésre ezt nem terjeszteném ki. A teljes interjú keddi nyomtatott kiadásunkban olvasható.