Kisebbségi programok nélkül

– A szlovák továbbra is az állam fokozottabb szerepéhez van szokvaSomogyi Tibor felvételeMilyen szempontok alapján vizsgálták a pártprogramokat és a kampánytémákat?

Nem azt akartuk megmondani a választóknak, hogy mi jó és mi nem a programokban. A közgazdasági elméletek elfogadott módszerereit alkalmaztuk. Ezek megmutatják, hogy a pártok javasolt intézkedései milyen biztos következményekkel járnak. Az összegyűjtött információk alapján értékelni tudtuk, hogy reálisak-e egy-egy párt célkitűzései

Milyen volt az értékelési rendszerük?

Ha például a párt azt mondta: a közkiadásokat egyharmadával csökkentené, közben azonban tervezett intézkedései éppen a kiadások és az állami támogatások növekedését eredményezték volna, mi csak azt állapíthattuk meg, hogy a célkitűzés nem reális. Hasonlóan elemeztük az összes vizsgált területet. Ha egy párt csökkenteni akarja a munkanélküliséget, vagy teljes foglalkoztatottságra törekszik, ezt csak nagyobb állami támogatással, a vállalati hitelkeret és a minimálbér növelésével érheti el. A gazdaság ebben az esetben világosan jelzi, hogy az ilyen elképzelések valójában nem is vezetnek a foglalkoztatottság növeléséhez.

Önök egy grafikonon azt is értékelték, hogy az egyes pártok az állami beavatkozást részesítik-e előnyben vagy a szabad piac szabályozó szerepét. A HZD ugyanolyan értékelést kapott, mint a HZDS, a Smer pedig olyat, mint az SDĽ – mind a négy az állami beavatkozás felé hajlik. Ezt mivel magyarázza?

Azzal, hogy például a Smer programja valójában nem valamiféle új típusú politikáról árulkodik, mint azt Robert Fico hangoztatja, hanem a szocialista állam megoldásaira hagyatkozik: az állam nagyobb szerepére, a fokozottabb állami szabályozásra, a magasabb adókra és közkiadásokra. Ami a HZD-t illeti, a kötetben a programját még nem elemezhettük, mert az csak azután készült el, hogy lezártuk a kéziratunkat. Ám a grafikon már az új párt választási programja alapján készült.

A Smer és az MKP is meglepte önöket. Miért?

Az MKP programja sokkal kevésbé konkrét, mint a négy évvel ezelőtti, és az 1998-ashoz képest lényegesen más szerkezetű. Négy évvel ezelőtt sokkal részletesebb volt a program és inkább számított országos jellegűnek, mint a jelenlegi. A mostani sokkal inkább a kisebbségek támogatására irányul, főként a magyarságéra. Amikor például a művelődés támogatásáról beszél, több új kisebbségi művelődési intézmény felállítását javasolja. A program nem mond sokat a gazdasági kérdésekről, főként a művelődés és a kisebbségek állami támogatását hangsúlyozza. Igazából kisebbségi programról van szó, és ellentmondás tapasztalható a javasolt intézkedések, valamint a párt szándéknyilatkozatai között. A kampány ugyanis a jobboldali szavazót szólítja meg, de a program nem erről tanúskodik.

Mi ennek az oka?

Nehéz megmondani. Nem tudni, kik írták a programot. Lehet, hogy a párt fő képviselőinek nem volt idejük az anyag értékelésére, de arról is szó lehet, hogy nálunk valójában még mindig nagyon kis súlyt fektetnek a választási programokra. Sokszor nagyobb figyelem nélkül „megy el” az, ha a párt jobboldaliként határozza meg önmagát, miközben a programja teljesen másról tanúskodik. Lehet, hogy a miénkhez hasonló elemzések is jók lesznek arra, hogy a pártok sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak a programoknak, és azokkal a kampány során tett kijelentések is összeegyeztethetőek legyenek. További ok lehet, hogy nálunk még mindig nagy a zűrzavar: mi számít jobb-, s mi baloldalnak, mi a liberalizmus és így tovább.

Nem lehet valamiféle ellentmondás a választótábor és a párt irányultsága között is?

Úgy gondolom, érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Ami ugyanis a választótábort illeti, a szlovák továbbra is az állam fokozottabb szerepéhez van szokva, nem áll határozottan szembe az új szabályozásokkal. A pártok a kampány során főként annak hangsúlyozásával akarják megnyerni a választókat, hogy jobboldaliak, miközben programjuk jóval inkább szocialista jellegű. Szerintem ennek éppen fordítva kellene lennie: a pártoknak szóban az állam fokozottabb szerepét kellene hangsúlyozniuk, s közben a programjukban – ha valóban jobboldaliak – a piacgazdaság elveinek megfelelő megoldásokat kellene kínálnia. Most azonban fordított a dolog. Ez az a rejtély, amellyel a mostani választások előtt szembesülünk.

Az elemzett választási témák közül hiányzik a kisebbségi-nemzetiségi kérdés. Miért?

Az ok egyszerű. A pártprogramok túlnyomó többsége nem tesz említést a kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekről. Az egyes pártok vonatkozó kijelentéseit – például a Smerét a roma problémakör kezeléséről – feltüntettük a kötetünkben, de az MKP-n kívül a pártok többsége nem szentel nagy figyelmet és teret a kérdésnek.

A képesség vagy inkább a hajlandóság hiányzik?

Nem tudom, képes vagyok-e megítélni a pártok indítékait és szándékait, illetve képviselőik képességeit, de mindaz, hogy képtelenek voltak jó programmal előállni a privatizáció, a közkiadások, az egészségügy vagy a nyugdíjbiztosítás terén, arra sem ad jó esélyt, hogy a kisebbségi kérdésben más lehessen a helyzet. Ha megnézzük, hogy a pártok ezekben a jelentős, a társadalom egészét érintő kérdésekben nem a legjobb programokat írták meg, nehezen várható el, hogy jó kisebbségi programot mutassanak be.

Ön szerint a programok apró ígéretekből állnak, hiányoznak a nagyobbak. Ez taktika?

Nyilván tanultak a négy évvel ezelőtti nagyszájú ígéretekből. A mostani taktika jóval áttekinthetetlenebb, mint a négy évvel ezelőtti. Ugyanis a választók többségét csak egy-egy specifikus probléma megoldása érdekli, miközben elsikkad, hogy a javasolt intézkedésnek milyen a teljes körű hatása. A párt így sokat ígérhet számos társadalmi csoportnak, és senki sem vádolhatja azzal, hogy ígéretei nem voltak reálisak. Ugyanis, ha egy adott kis részterületen a párt nem teljesíti vállalását, még mindig rámutathat, hogy bezzeg ezt és ezt megvalósította.