Kilépett a sarló és a kalapács alól

Képtelen voltam megemészteni azt, ahogy leszámoltak Brigita SchmögnerovávalTASR-felvétel Ilyen sápadtnak még sose láttam…

Csodálkozik? Úgy érzem magam, mint az apa, aki elveszítette gyermekét. A szemefényét.

Temeti a Demokratikus Baloldal Pártját?

A hasonlatnál maradva: siratom. Azt, hogy túléli-e a mostani válsághelyzetet, már nem az én felelősségem.

Nehéz döntés volt a kilépés?

Képzelheti, mennyi vívódás, átvirrasztott éjszaka előzte meg. Azért is, mert sok tisztességes tagot és szimpatizánst hagytam ott, akik nem érdemlik meg azt, ami ma ebben a pártban történik. De újra meg újra ott kötöttem ki, hogy az ember erkölcsi arculata és hűsége egy értékrendhez, az én esetemben a szociáldemokrata eszmékhez mindennél, még a pillanatnyi karriernél is fontosabb. Amikor a kilencvenes évek elején megalapítottuk ezt a pártot, halálosan komolyan gondoltunk, hogy örökre szakítunk a sarló-kalapácsos idoelógiával, cafrangokkal, tekintélyelvűséggel, megkövesült eszmékkel. Korszerű szocialista pártot akartunk formálni Szlovákiában is. Nem eredménytelenül, hiszen felvettek bennünket a Szocialista Internacionáléba.

Az utóbbi fél évtized mégsem az SDĽ sikertörténete…

Valóban. Egyre riadtabban tapasztaltam, hogy visszatérnek a régi beidegződések és praktikák. A tekintélyelvűség, a demokratikus viták elfojtása és sok más olyan megengedhetetlen módszer, amelyről azt hittem, hogy végérvényesen sikerült kiseprűzni a pártból. S amikor az országos tanács ülésein és más pártfórumon kritizáltam ezeket a jelenségeket, többször is jobboldalinak bélyegeztek meg, holott valójában a vezetés sodródott túlontúl balra.

A romlás nem akkor kezdődött, amikor Jozef Migašt választották pártelnökké?

Leegyszerűsítenénk a helyzetet, ha egy személyt okolnánk az irányváltásért és a válságos helyzetért.

Fél évtizede még magyar alelnöke, számottevő magyar tagsága volt a pártnak. A legtöbbjüket szinte minden tisztségből kiszorították.

Ez is bosszantott, hiszen a fiatalon elhunyt Borza Erzsébet eszmetársam volt. Bántott az is, hogy a tagság egy része már-már a szlovák nemzetieskedő erőket is túl akarta harsogni. Nem csoda, hogy a magyarok lakta térségekben alig maradtak támogatóink.

Mi volt az a pillanat, amikor betelt a pohár?

Képtelen voltam megemészteni, ahogy leszámoltak Brigita Schmögnerovával. Ő négy évvel ezelőtt a pártlistán harmadik lett a támogató szavazatok tekintetében. Vitathatatlan érdemeket szerzett a csőd szélén álló ország talpra állításában. Külföldön is elismert szaktekintély. Nem akarok csúnya szavakat használni, ezért nem minősítem a jelenlegi vezetésnek azt a durva és a minimális emberi tisztességet is nélkülöző módszerét, ahogy elbántak vele, a párt egyik egyéniségével, akinek a nyakába akarták varrni az SDĽ mostani csődhelyzetét, a kormány összes hibáját. Ilyen pártvezetéssel nincs mit közösködnöm.

Mennyiben érzi magát hibásnak abban, hogy az SDĽ mégsem lett korszerű szocialista párt? Sőt egyre kiszámíthatatlanabb, vagyis megbízhatatlan partner.

Erre a kérdésre csak több napos politológiai szeminárium végén lehetne árnyaltan felelni. Jobboldali túlsúlyú kormánykoalícióban nem volt egyszerű a helyzetünk, de azt azért túlzásnak tartom, hogy megbízhatatlan partnerek voltunk. Ennél sokkal bonyolultabb a sok koalíciós viszály kórisméje. Tény viszont, hogy ez a vezetés úgy akarja növelni a párt vészesen alacsony népszerűségét, hogy hazárdjátékba kezd. Kockáztatja az ország jövőjét is. Ott kellett hagynom őket.

Új pártot alakít vagy belép a Szociáldemokrata Pártba és Miloš Zeman példáját követi, aki nem túl hosszú idő alatt markáns politikai erővé, sőt kormányzati tényezővé emelte a cseh testvérpártot?

A kérdés első részére csak néhány napon belül tudok válaszolni. Ami pedig Zeman példáját illeti, neki is évek kellettek ahhoz, hogy ezeket a tiszeteletet parancsoló eredményeket elérje.

Bárhogy is dönt, alig nyolc hónapja marad, hogy társaival felkészüljön a választásokra. Nem politikai öngyilkosság ilyesmire vállalkozni?

Más választásom nincs, ha erkölcsi tartásomat meg akarom őrizni. De nézzen körül Szlovákiában, menynyi a csalódott, nekikeseredett ember. Valóságos tragédiát jelentene az ország és így mindannyiunk számára, ha őket a populista pártok kábítanák el. Mi korszerű baloldali értékeket kínálunk. Reményt, reális megoldásokat szeretnénk nyújtani százezreknek, hogy van kiút a munkanélküliségből, szociális gondokból, emberhez méltatlan életkörülményekből. Hiszem, hisszük, hogy sokan hallgatnak majd ránk.