Ki kell teljesíteni az anyanyelvű kultúrát

Pozsony. Építsük a kölcsönösség hídjait! címmel tegnap konferenciát rendezett a Mécs László Társulás és a Konrad Adenauer Stiftung alapítvány, melyen Mádl Ferenc magyar és Rudolf Schuster szlovák államfő is előadást tartott. Méltatták a szlovák–magyar kapcsolatokat, és kiemelték: a két nemzetnek együtt kell Európába igyekeznie. Mádl kifejtette, a regionális stabilitást biztosító szomszédságpolitikát és a határon túli magyarság támogatását Magyarország egyenrangú prioritásként kezeli; a státustörvény védelmében ismételten hangsúlyozta a törvény alapgondolatát és azt, hogy elkészítése során Magyarország szem előtt tartotta az általa aláírt kétoldalú nemzetközi szerződéseket. „Magyarország legfontosabb szomszédaink közé tartozik, s bár kölcsönös kapcsolatainkra több, történelem szülte előítélet és sérelem nyomta rá bélyegét, ugyanabban a csónakban evezünk” – mondta Rudolf Schuster. Szerinte akkor állt be jelentős változás a szlovák– magyar kapcsolatokban, amikor 1998-ban az MKP is tagja lett a kormánynak. Bugár Béla MKP-elnök hozzátette: a kisebbségek a híd szerepét tölthetik be, a kormányszerep pedig a szellemi hídépítés megvalósításaként értelmezhető. Walter Rochel, az Európai Bizottság pozsonyi küldöttségének vezetője pozitívan értékelte Mikuláš Dzurinda kormányfő hozzáállását a kisebbségi kérdéshez, a határmenti együttműködés fellendülését, valamint a nyelvi charta jóváhagyását. Csáky Pál kormányalelnök, a konferencia védnöke szerint a rendezvény fontos üzenetet, a szellemi hídépítés, a megbékélés szükségességét közvetíti a többségi társadalom felé, ugyanakkor megjegyezte: a résztvevők csaknem 95%-a szlovákiai magyar, miközben szlovák vitapartnereket is hívtak. „Nehéz így párbeszédet folytatni” – jegyezte meg.

Glatz Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének meggyőződése, a térségi államok „céhes” történészei jobbára már nem a nemzeti, hanem a szakmai szempontot érvényesítik, és javarészük nem sorakozik fel a nacionalista pártok mögé. A régióban szerinte mindig az államélet egyes területeinek túlszabályozása idézett elő társadalmi feszültségeket; a dualizmus korában Apponyi nemzetiségi politikája az ország felbomlásához járult hozzá. A túlszabályozó államot szerinte szolgáltató állammá kell alakítani. Az egymásra utalt népeknek az EU-tagság elnyerésével „az eddigieknél kegyetlenebb” versenyben kell helytállniuk. Ez csak összefogással lehetséges, amint azt a környezetvédelem terén a közös árvízvédelem is példázza. Az MTA elnöke úgy látja, a jövőben ki kell teljesíteni az anyanyelvű kultúrát – mert ellenkező esetben hovatovább szubkultúrává válik –, deaz egyénnek a helyzetéből adódó többes identitását is vállalnia kell. Meggyőződése, a Kárpát-medence államainak egyeztetniük kell státustörvényeiket, egyébként nem léphetnek előre. Dušan Kováč, a Szlovák Tudományos Akadémia főtitkára szerint a nemzetek számára nem az önmagukért való önmeghatározás fontos, hanem az, miként vehetnek részt a nemzetközi együttműködésben. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Műhelyének igazgatója megjegyezte, a szlovákiai magyarság még mindig „sorsközösségként”, s nem „akarati közösségként” tekint önmagára; „vállalt, tudatos közösség”, de a kezdeményező készség és az intézményi háttér még nagymértékben hiányzik. (kár, sza)