Ki fizeti ki a szabadságot?

A szabadság mértékével és kiadásának szabályaival a 2002. április 1-től hatályos Munka Törvénykönyve (MT) 100.-117. § -a foglalkozik. Ez a jogszabály vonatkozik a pedagógusokra, mint közalkalmazottakra is, mert a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény ezt a kérdéskört nem szabályozza. A munkaviszony bármilyen okból történő megszűnésekor (és csak is akkor!), a munkáltató az utolsó bérrel együtt köteles kifizetni a munkavállalónak a nála ledolgozott időre járó, és ki nem merített szabadság pénzbeli megváltását vagyis ellenértékét. Amennyiben a munkavállaló egyazon naptári évben munkahelyet változtat, a munkáltató, akinél megszűnik a munkaviszony, többféle módom járhat el. Kifizetheti a ki nem merített szabadság ellenértékét, de lehetséges, hogy a munkavállaló új munkáltatójával megegyezik, hogy ez a kifizetés nem történik meg, és a munkavállaló az előző munkáltatónál ledolgozott idő után járó szabadságot az új munkáltatónál létrejött munkaviszonya alatt veszi igénybe. Ezt a megoldást azonban a munkavállalónak kell kérnie, még az első munkaviszony megszűnése előtt. Amennyiben az új munkaviszony hamarabb megszűnik, minthogy a szabadságot igénybe vegye a munkavállaló, annak kifizetése már az új munkáltatóra hárul.

Az olvasónk által leírt esetben a szabadság ellenértekét az új munkáltatónak kell kifizetnie, mégpedig azért, mert a munkavállaló eredeti munkaviszonya nem szűnt meg, csak a munkáltató személyében történt változás, aki az eredeti munkaviszonyból származó minden jogot és követelést átvett a jogelődjétől. Az MT 28. §-a értelmében amennyiben a munkáltató egy bizonyos munkaköre, feladata egy másik munkáltatóhoz kerül, minden olyan jog és kötelezettség, amely azon alkalmazottak munkaviszonyához kapcsolódik, kiket átvesz a saját alkalmazásába, az új munkáltatóra száll át. A hatáskörök átruházásáról szóló törvény értelmében 2002. július 1-jétől az iskolákra és az óvodákra vonatkozó államigazgatási feladatokat a járási hivatalok helyett a városi hivatalok végzik. A vagyoni valamint a teljes alkalmazotti állomány átvétele és átadása a két hivatal között az ún. delimitációs jegyzőkönyvek alapján történt. Ebben az esetben tehát nem volt szó a munkaviszony megszűnéséről, és ezért nem történt meg az alkalmazottak fel nem használt szabadságának kifizetése az átvétel napjához. A bér és annak járulékainak kifizetése az önkormányzatok feladata lett, amely feladat teljesítése nem mindig zökkenőmentes, mivel a költségvetési pénzeszközök a kerületi hivataloktól a járási hivatalokon keresztül jutnak el az önkormányzatokhoz.

Gulyás Éva, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának munkatársa