Jövőre érkezik az első hídőr

Most, hogy – ha döcögve is –, de végre megszületett az Ister-Granum Eurorégió megalapításáról szóló okirat, még nagyobb jelentőségre tett szert az a szellemi-kulturális tervezet, melynek kiötlője már évtizedekkel a Mária Valéria híd felavatása előtt szívügyének tekintette a természetes történelmi tájegységeken belül élő, különböző kultúrák együttélését, s az épp a másságból, a különbözőségből adódó változatosság alkotókészséget termékenyítő hatásainak felerősítését. „A Svájcban élő, párkányi származású Frühauf Károly Hídőr-projektje pár hónapon belül megvalósul” – tudtuk meg Himmler Györgytől, a párkányi önkormányzat kulturális bizottságának elnökétől. A tervnek otthont adó házikót a képviselő-testület határozata értelmében a város biztosítja a Vámház-közben, itt alakítják ki a mindenkori hídőrök lakhelyét, amely egyúttal alkotóházként, kutatóbázisként is szolgál majd, továbbá egy múzeumnak is helyet ad. Az Artist/Scientist in Residence mottóval induló projekt keretében fél évre költözik Párkányba egy-egy művész, tudós, tanár, építész, netán közéleti személyiség, akinek a Frühauf úr nyújtotta ösztöndíj fejében csupán két „kötelessége” lesz: a fél év tapasztalatait, inspirációit és élményeit tükröző alkotását mintegy szellemi ötletbankként bocsássa a város rendelkezésére, s emellett naponta rögzítse megfigyeléseit a hídról egy külön erre a célra nyitott könyvbe. Az ösztöndíj pontos összegét még nem tudni, de Himmler György tájékoztatása szerint annyi lesz, hogy abból a hídőrség ideje alatt tisztességesen megél az alkotó. A nemzetközi felhívást már az interneten és nyugat-európai művészeti, tudományos folyóiratokban is közzétették, Texastól Montrealig, Ausztráliától Belgrádig jelentkezett is eddig kb. húsz alkotó, filmes, képzőművész, fotós, író, nos az ő elképzelés-tervezeteiket egy Esztergom-párkányi kuratórium bírálja majd el, közülük választják ki az első hídőrt. Az alkotóházban minden a rendelkezésére áll majd, számítógépes rendszer, műterem stb., s a lakhatási és egyéb költségeket is Frühauf úr fedezi. Az elkészült alkotások bemutatásáról, publikálásáról és dokumentálásáról is gondoskodnak. Egyébként az ötlet már a világ számos pontján működik, a németországi, eschborni Stadtschreiber intézménye hasonló, ott egy-egy német nyelvű írót látnak vendégül fél évre, aki cserébe a megfigyeléseit rögzíti a helyről – irodalmi alkotás formájában. Res Artis néven ugyan működik a rezidenciák nemzetközi hálózata, de a szó szoros értelmében vett hídőri státus újdonság, Frühauf úr a hercegovinai Mostarban tudna még ilyet elképzelni. Lényeg, hogy egy minden ízében értelmiségi, alkotó ember találja érdekesnek a régiót, s rögzítse ezt a legteljesebb alkotói szabadsággal, bármilyen műfajban. Az itt megszülető alkotások ugyanis önmagukban is szellemi áthidalást jelentenek majd, s afféle védőőrizetet képeznek az elszigeteltség, a szűklátókörűség, a kicsinyes és csak önmagukat elviselni képes felfogások ellen. „Azzal, hogy a Hídőr-projektnek köszönhetően átjárhatóvá és nyitottá tesszük a különböző kultúrák kapcsolódási pontjait, s egyáltalán nem mellékesen Párkányt a nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe is bekapcsoljuk, nem az értékrelativizmusnak, de sokkal inkább a szellemi egyetemességnek adunk otthont” – mondja a projektről Himmler György. Frühauf Károly ezt néhány évvel ezelőtt így fogalmazta meg: „ A másokkal való kapcsolat mindig arra késztet bennünket, hogy önmagunkat is meghatározzuk, hogy így tudathassuk másokkal, kik is vagyunk. Ez minden újabb találkozást tovább könnyít, mert a partner meghatározása segít felismerni, miben különbözünk és mi bennünk a közös.” Nos, tán épp ez a jótékony és széles spektrumú kulturális divergencia emeli majd minőségi szintre a szellemi-és közéletet ebben a régióban is. Pont azért, mert a saját kézjegyünket tükröző műalkotások, létrehozott szellemi értékek rangját is emeli – világszerte.