Jól meg- és lefizetett honatyák

Vajon hány állami pályázatot nyertek meg ilyen módon?Dömötör Ede felvételer Tegyük fel, hogy a parlamentbe jut egy képviselő, nevezzük Bendegúznak. Távolról sem az a dolga, hogy a törvényhozásban üljön és csupán gombokat nyomogasson; bekerül például a parlament építésügyi bizottságába. Néhány hónap eltelik, amikor titkos jelentés érkezik: Lajosfalva határában jelentős olajkészletet találtak a földben, milliárdos lesz, aki azt kitermeli. Bendegúz erre néhány telefont elintéz, elcseveg legjobb barátaival – közöttük „véletlenül” néhány építési vállalat igazgatója is akad –, szimatol, adatokat gyűjt, összehasonlít. Pályázatot írnak ki az lajosfalvi olajmező feltárására, felszerelésére, fúrótornyok építésére. Most meg az összes említett ismerősnek jut eszébe hirtelen Bendegúz. Megkörnyékezik, fenyegetik, ígérgetnek. Bendegúz dolga nem könnyű. Na nem a lelkiismeretfurdalás gyötri, hanem túl nehéz választani a sok csábító ajánlat közül. Végre egy titkos építésügyi bizottsági ülésen kiválasztják a pályázat nyertesét. Bendegúz másnap nyolcmilliós luxusautóval, százezret érő mobiltelefonnal járja végig a fővárost, ha megáll vásárolni, csak ezresekkel fizet és nem kéri a visszajárót. Ez kissé szemet szúr Benedeknek, aki egy más párt színeiben szintén bejutott a parlamentbe. Kideríti, hogy Bendegúz bizonyos cégeknek rendszeresen szállította a titkos információkat az lajosfalvi olajmezőről, sőt a pályázat határideje előtt két nappal megalakult nyertes vállalat felügyelő tanácsában is helyet foglal.

Ezt hívják összeférhetetlenségnek. A polgárok képviselője a rá ruházott jogköröket illetéktelenül, saját meggazdagodására, személyi érdekei megerősítésére használta fel.

Ha Benedek történetesen ma élne, és a jelenlegi törvényhozásban foglalna helyet, akkor előveszi a törvénytárból az 1995-ben elfogadott 119. számú alkotmánytörvényt és rámutat Bendegúzra. Az említett törvény saját 1. részének második cikkelyének a, bekezdése szerint a parlamenti képviselőkre (is) érvényes. Bendegúz márpedig az, és mivel tevékenysége a törvény 2. részében az a, bekezdésben megfogalmazottakat kimeríti, így a 4. részben foglaltak szerint megkezdődhet ellene az eljárás. Ez kétlépcsős: ha a honatyák egy része úgy dönt, javaslattal fordul a házelnökhöz, mivel Bendegúz szerintük is törvényellenesen viselkedett, akkor szavazhatnak erről; ám hogy a parlament kimondhassa a törvénysértés tényét, legalább háromötödös többség szükséges. Bendegúz viszont él fellebviteli jogával és az említett törvénycikkely tizedik fejezete 3. bekezdése értelmében az Alkotmánybírósághoz fordul. A taláros testületet viszont senki nem kötelezheti gyors döntésre. Bendegúz tehát jogilag továbbra is ártatlannak minősül, amíg az Alkotmánybíróság ki nem mondja ennek ellenkezőjét. A sajtó azonban piszkálja, részletes vagyonnyilatkozatot követel. Bendegúznak ezt a jelenleg hatályos törvény szerint nem kötelező bemutatni a parlament illetékes bizottságán kívül.

Az utóbbi két évben kétszer is megpróbáltak változtatni a helyzeten: először Ján Langoš (DS) képviselő terjesztette indítványát a parlament elé. A javaslatnak már a megszületése előtt kedvező volt a fogadtatása a sajtóban és a parlamentben egyaránt. Megtárgyalása mindössze öt percig tartott: felszólalt két HZDS-es képviselő. Amikor viszont a voksolásra került a sor, a képviselők fele igennel szavazott, egyikük nemmel – elemzők szerint nyilván tévedésből –, a honatyák nagyobbik fele azonban a „tartózkodom” feliratú gombot nyomta meg, a javaslatot így nem fogadták el. Stanislav Bartoš (SDĽ) a Langošéhoz hasonló javaslattal állt elő, ám nemsokára visszavonta.