Interjú Komzsik Attilával a keddi Új Szóban

A szóban forgó problémakörön belül vajon mit várunk el a szlovákiai magyar felsőoktatástól Nyitrán vagy Komáromban, illetve a magyar hallgatók helytállásától az ország többi egyetemén? És vajon teljesül-e, s ha igen, hát mikorra ama elvárásunk, hogy a szlovákiai magyarok számaránya a felsőoktatásban – hosszú évtizedek múltán – elérje végre a szlovákiai átlagot? Meg hát az sem mellékes, hogy aki külföldön diákoskodik, az külhoni tanulmányainak végeztével visszatér-e szülőföldjére? A nyitrai Közép-európai Tanulmányok Karának dékánjával, Komzsik Attilával beszélgettünk.

Dékánná választása óta nyilván több külföldi egyetemen is megfordult. Benyomásai alapján milyen a hazai egyetemek színvonala, megállják-e a helyüket a nemzetközi összehasonlítás tekintetében?Az elmúlt időszakban, épp az oktatás minőségéről érdeklődve, valóban több külföldi egyetemen jártunk. Gondolom, az nyilvánvaló, legalábbis az ott látottak alapján, hogy két-három év alatt Szlovákiában nem lehet csodákat tenni, hiszen ha csak a skót vagy az angol példát nézzük, ott az oktatás új minősége biztosításának szándéka ma már húszéves; és tíz éve egészen komolyan tesznek is ennek érdekében, ráadásul szabadabb jogi keretek között, mint a mi jelenlegi lehetőségeink. Igaz, Szlovákiában szintén egyfajta egyetértés van az egyetemek között, hogy előnyös lesz, ha mi is erre az útra lépünk; ugyanakkor látni kell, hogy az utóbbi tíz esztendő alatt huszonhatszor módosult a felsőoktatási törvény, s ezek a változások nemcsak egy-egy vessző beékelését, egy-egy pont elhagyását jelentették... Ennek ellenére úgy vélem, hogy alapvetően nem vagyunk lemaradva. A lépéshátrányunk abból ered, hogy mindmáig nem fogalmaztuk meg, így hát kifejtve sincs világosan: lényegében mit is vár el az ország a felsőoktatásunktól! Ténylegesen egy elitképzést remélünk-e tőle, vagy azt akarjuk, hogy az egyetemek, a főiskolák hallgatói, bizonyos tárgyi tudás mellett, elsősorban olyan képesség- és készséghalmazt sajátítsanak el, amellyel majd alkalmazkodni tudnak a 21. század gyorsan változó körülményeihez. A Miklósi Péter készítette interjút a keddi Új Szóban olvashatják!