Interjú Fazekas László református püspökkel a keddi Új Szóban

<p>Nagyon leegyszerűsítve, az advent heteiben, talán elég volna pusztán azt kérdezni: miért karácsony a karácsony? Egyszerűen beleszülettünk, hogy karácsony az ünnep neve, hogy ilyenkor együtt a család, ajándékokat adunk és kapunk, a hívő ember éjféli misére, a másnapi ünnepi istentiszteletre megy... Interjú Fazekas Lászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökével a keddi Új Szóban.</p>

Szinte gépiesen elfogadjuk, hogy az ünnepnek ez a rendje. De valóban csak ennyi? Nos, a mélyebbre pillantás érdekében elég akár Márai Sándort idézni: „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. A magyar irodalom kassai születésű, meghatározó alakjának eme megszívlelendő üzenetében pedig ott rejlik a karácsony előtti kérdés is: vajon épp az alapvető keresztény értékek, a szolidaritás és a humánum tekintetében sikerül-e kitakarítani a lelkünket az ünnepekre? És mert e kérdés nemcsak önvizsgálatot, hanem párbeszédet is invokál, a riporter faggatódzásának színtere a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöki hivatala. Fazekas László püspök a dolgozószobájában fogad.

Püspök úr, nyilván nemcsak számomra kézenfekvő meglátás, hogy az élet kiszámíthatatlan helyzeteiben a hitében meggyőződéssel élő ember látnivalóan ugyanúgy tud elbukni, ahogyan a nem hívő. Különösen karácsony táján izgalmas hát a kérdés: miben rejlik annak titka, hogy a keresztyénség/kereszténység ne szimpla moralizálás legyen?
Ez olyan kérdés, ami engem mindig feszít, mert a háttérben valóban ott a komoly etikai dilemma, hogy miért nem az év minden napján, miért csupán ebben a pár napban mutatja meg az ember a szebbik énjét? Nos, én úgy érzem, hogy a karácsony – az időjárás decemberi lehűlésével ellentétben – az emberi szívekbe eleve melegséggel érkezik. Hiszen ebben az ünnepben ott rejlik a keresztyénség lényege s éltető eleme, hogy az Isten elküldte erre a világra az ő fiát, Jézust, a szabadítót, ami az ember számára a reménység örömét, a jövőbeni, mennyei látását is jelenti. Ez járja át melegséggel az ember szívét. Hogy az emberiség kapott egy hatalmas ajándékot. S ennek következménye, hogy mind karácsonykor, mind már az adventi időszakban szeretjük megmutatni: mégiscsak van bennünk emberi melegség, mégiscsak oda tudunk figyelni egymásra, készek vagyunk másokon segíteni, megajándékozni másokat a szeretetünkkel. Aki pedig odafigyel a karácsony üzenetére, annak nem kell azt mondani, hogy ezen a három-négy napon kívül is mutasd meg, ki is vagy valójában.

A Miklósi Péter készítette teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?