Indulatokat szító félinformációk

Bugár Béla: „A Magyar Koalíció Pártja nem kupeckedik az alapvető demokratikus értékekkel.” Somogyi Tibor felvételeNapokon belül a pozsonyi parlament olyan jogszabálytervezetről kezd tárgyalni, amely lehetővé tenné a restitúciós törvény megnyitását legalább egy évre, s az úgynevezett ismeretlen tulajdonú földeket pedig az önkormányzatok kezébe adná. Sokan ezt az utóbbi törekvést keményen bírálják, mert szerintük elveszik a földet, a magánvagyont a valódi tulajdonosoktól, akik állítólag léteznek, méghozzá a nagy többségük magyar. Mi a helyzet valójában?

Ezeket az indulatokat egyesek tájékozatlanságból vagy rosszindulatból szítják. Vagy félinformációkkal félretájékoztatják a közvéleményt. A tényekből kell kiindulni. Ugyanis van egy törvény, amelyet még a Koncoš-féle minisztérium javaslatára fogadott el az akkori parlament. Ennek alapján 2006 január elsejétől azokat a földeket, amelyeknek még akkor is ismeretlen lesz a tulajdonosa, az állami földalap kapja meg. Ha nem lépünk, akkor a törvény az adott időben hatályos lesz. Ezért mi jobbnak tartottuk azt, hogy ha ezek a földek az önkormányzatokhoz kerülnek, amelyeket a helyi polgárok választják meg, s Dél-Szlovákiában a legtöbb helyen magyar többségűek.

Akik ellenzik ezt a megoldást, még Mečiar egyik nyilatkozatát is idézik, s vele egyetértve azt hangoztatják, hogy ismeretlen tulajdonú föld valójában nincs is nálunk. Állítólag sok magyar még mindig a kisbőröndjében rejtegeti a tulajdoni lapját, s abban bízik, hogy ha egyszer sor kerül a Beneš-dekrétumok hatálytalanítására, akkor visszakapja az elkobzott ingatlanát. A készülő törvénymódosítás állítólag őket fosztja meg a reményeiktől, végérvényesen pedig a földtulajdonuktól.

Ha léteznek ilyen személyek – habár én ezt nem hiszem –, akkor nagyon rosszul teszik, ha még mindig rejtegetik a perdöntő dokumentumokat. Ugyanis a restitúciós törvény megnyitásával lehetőségük lesz legalább egy éven keresztül visszaszerezni a földjeiket. Bizonyos esetekben még az 1948 előtt elkobzott tulajdon esetében is, mert Simon Zsolt tárcavezető már visszavonta elődjének, Koncoš exminiszternek azt a körlevelét, amelyet egy volt, s általunk azonnal visszahívott magyar államtitkár írt alá. Koncoš nagyon jól tudta, hogy milyen lehetőséget kell megakadályozni, de beletört a bicskája. Ami pedig a Beneš-dekrétumok ügyét illeti, sosem mondtunk le arról a követelésünkről, hogy ezt a számunkra is fájó kérdést rendezzék. A politikai realitás azonban Szlovákiában, Csehországban és szerte Európában az, hogy erre jelenleg nincs politikai akarat. Ennek az elutasításnak a megváltoztatására ellenzéki pozícióban sem lennénk képesek. Elveinkből azonban kormánypártként sem engedünk, mert hisszük, hogy országunkban és kontinensünkön nem is túl sokára megérik a helyzet a sok kárvallott és meghurcolt személy jogos elvárásának a valóra váltására.

Hallani olyan véleményeket is, hogy a törvénymódosítást bizonyos érdekcsoportok hajszolják keresztül. Az MKP segítségével is, mert valójában ők akarják megkaparintani ezeket a földeket. Mit válaszol ezekre a feltevésekre?

Azt, hogy helyi szinten mégis csak jobban a körmére lehet nézni mindenkinek. Négyévenként, akár hamarabb is, le is válthatják az önkormányzat tisztségviselőit. Azt nem zárom ki, hogy akadhatnak ugrásra kész személyek vagy csoportok. Ezért szeretnénk úgy módosítani a jogszabályt, hogy, mondjuk, tíz évig ezeket a földeket ne lehessen eladni. Az MKP határozottan ellenez bárminemű állomosítását, de ismétlem, a két és negyed év múlva hatályos törvény módosításakor annyit érhetünk el, hogy ne az állam tulajdonába, hanem az adott önkormányzatokhoz kerüljenek a kérdéses földek. Ez elvi álláspont, bennünket semmilyen érdekcsoport nem tud befolyásolni. Aki mást állít vagy terjeszt, álljon elő bizonyítékokkal, konkrétumokkal. Ezt többször elmondtam, de mindmáig senki sem tudott ilyesmivel előrukkolni.

Akár a koalíció újabb szakítópróbája is lehet az agrárium támogatásának a kérdése. Az MKP ragaszkodik a koppenhágai egyezmény alapján lehetséges ötvenöt százalékos juttatáshoz, Ivan Mikloš pénzügyminiszter a kormányfővel egyetértve viszont azt hajtogatja, hogy legfeljebb ötven százalék jöhet szóba. Önök viszszalépnek vagy netán az ellenzékkel is összefognak céljuk elérése érdekében?

Nézzük újra a tényeket. Dzurinda a Koalíciós Tanács legutóbbi ülésén indulatosan ismételgette, hogy „ganéjra már több pénzt nem adunk”, mert így is negyvenöt százalékkal többet kapnak a gazdák. Csakhogy ezek nagy része brüsszeli pénz, amelyet pályázat útján lehet elnyerni. Vagyis nem biztos pénzek. Ráadásul amit nem tudunk megszerezni, az a mostani tagországok költségvetését gyarapítja majd. Már csak ezért sem lesznek elnézők a brüsszeli hivatalnokok. A szlovákiai mezőgazdászok csak akkor lehetnek versenyképesek magyar, cseh, lengyel partnereikkel, ha ugyanakkora állami támogatáshoz jutnak. Márpedig akárhogy bűvészkedik a számokkal Mikloš és Dzurinda, az agrárium a jelenlegi tervezet szerint a hazai költségvetésből jövőre kétmilliárd koronával kevesebbet kapna, mint az idén. Ebbe pedig nem egyezünk bele! Egyébként felháborító, hogy a koalíción belül milyen kufárkodás folyik. Például a beruházásösztönző programokra jövőre ötvennyolc százalékkal többet kívánunk fordítani, mint ebben az évben. Pavol Rusko ennél is többet akart, ezért azt javasolta, hogy az állami költségvetés hiányát növeljük egy százalékkal, vagyis legyen négyszázalékos. S akkor csaknem másfél milliárddal többet oszthatunk el. ĺgy az ő kérése is teljesülhet, s az agrárium is megkaphatja a kért ötvenöt százalékos támogatást. Mikloš a fejét rázta, s inkább lefaragott a pedagógusok és a köztisztviselők tervezett béralapjából háromszáz milliót, hogy kielégítse Ruskót. Nyilván azért, mert az ANO kormánytagjainak szavazatára nagy szükség volt a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatójának visszahívásához. Ezt egyébként elmondjuk majd a költségvetés parlamenti vitájában is.

Hallottam olyat is, hogy a kormányfő támogatta volna az MKP kérését, ha cserébe megszavazzák Mojžiš leváltását. Tett ilyen ajánlatot a miniszterelnök?

Konkrét ajánlatot nem tett, alig félreérthető célzásokkal viszont kecsegtetett. Tény az is, hogy napokon keresztül sürgősen akart találkozni Simon Zsolttal. De a minisztert nem érte el. Hiába is tárgyalt volna vele, velem vagy bárkivel. Az MKP nem kupeckedik az alapvető demokratikus értékekkel. Mi a teljes igazsággal érvelünk az agárium támogatásának problémakörében is. Hónapokon keresztül hangsúlyoztuk, hogy ez a követelésünk, a prioritásunk. Nem hátrálunk meg.

Akár annak az árán is, hogy az ellenzékkel közösen érik el ezt a céljukat?

Itt még nem tartunk, mert a képviselői módosító indítványok révén koalíciós partnereink segítségével is révbe juthatunk. A konkrét kérdésére viszont azt válaszolhatom, hogy az MKP az egyetlen olyan kormánypárt, amely mindmáig egyszer sem fogott össze az ellenzékkel a partnerei ellen. De ha a három párt ezt megtehette, bennünket sem akadályozhat meg senki és semmi sem abban, hogy jó és számunkra különösen fontos ügyhöz kellő számú támogatót szerezzünk.

Nyilván jól tudják, mostanság mennyien bírálják a Magyar Koalíció Pártját is. Egyre többen vannak a csalódottak, akik nekikeseredve hangoztatják, hogy legközelebb nem mennek el voksolni vagy más pártra szavaznak. Mostani határozott szavai vajon nem ennek az elégedetlenségnek a következményei?

Tény, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben. Először is jelenleg csak a beindított reformok kedvezőtlen hatásaival szembesül a lakosság nagy része, ezért nemcsak értjük, hanem át is érezzük megélhetési gondjaikat. Nem kincstári optimizmusnak szánom, mert valóban bízunk abban, hogy nemsokára már egyre többen élhetnek legalább valamivel jobban. Súlyosbítja a gondokat a sok koalíciós botrány, amely ránk is árnyékot vet, pedig mi egyszer sem voltunk botrányhősök. Legfeljebb az uniós népszavazás előtt volt bizonyos részben megalapozott az a kritika, amely néhány kormánytagunkat ért. Ma már sokkal kedvezőbb a brüsszeli bizonyítványunk. Több esetben a legjobb a csatlakozó államok közül.

A brüsszeli javuló bizonyítvány azonban aligha nyugtatja meg azokat a polgárokat, akik egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülnek, s akik jóval több szociális érzékenységet várnak el a Magyar Koalíció Pártjától...

Higgye el, szívesebben lennénk más társaságban, de gondoljon bele: Fico vagy Mečiar jobb megoldás lenne? Az sem igaz, hogy nem gondolunk a szociálisan gyenge rétegekre. Mondok egy friss példát. Már hónapokkal korábban megegyeztünk koalíciós partnereinkkel, hogy a jövő évi energiaár-emeléseket kompenzáljuk a nyugdíjasoknál is. Ám a februártól esedékes nyugdíjemelésre szánt pénz eltűnt a költségvetésből. Kérdésünkre Ivan Mikloš arrogánsan azt felelte, hogy a nyugdíjasok valahogy bírják ki nyárig, akkor majd növeljük az ellátmányukat. Végül a mi követelésünkre lesz valamivel nagyobb a nyugdíj már februártól, ám a sajtóban ezt egyesek úgy kommunikálták, hogy a koalíció döntött így. Ez is féligazság, ha nem teszik hozzá, hogy az MKP határozott követelésére.

Sok a gond a helyi szervezetekben is, amelyeket egyesek szinte már kasztnak vagy valamiféle hitbizománynak, zártkörű csoportosulásnak tartanak. Nem lehetne nyitottabbá és demokratikusabbá tenni az MKP helyi és városi szervezeteit?

Az is demokratikus értékrend része, hogy ezek szuverén, jelentős részben autonóm szervezetek. Ám ezzel a jogkörrel is vissza lehet élni. Sajnos, ezt tapasztaljuk több helyen, ahol valamiféle polgármesterlobbinak vagy zárt érdekcsoportnak vélik az alapszervezetet. Emiatt aztán a Zoboralján, Királyhelmecen és máshol is állandóak a személyeskedések, a szellemi és egyéb energiákat felemésztő torzsalkodások. Mi főleg abban tudunk csak segíteni, hogy az országos tanácsunk határozata alapján bővíteni kell alapszervezeteink minimális létszámát. Az életképes és demokratikus alapszervezetek megteremtése és működtetése elsősorban a helyi polgárok joga. És felelőssége.

Sokan várnak központi segítséget, munkahelyteremtő programokat a kormánytól, amely számára mintha a gömöri, a bodrogközi és más régió túl messze lenne...

Ma már vége annak a korszaknak, hogy odafentről mondták meg, mi a jó. Mi csak az életrevaló helyi kezdeményezéseket és ötleteket tudjuk felkarolni. És fel is karoljuk. Ezért siránkozás helyett a helyi adottságokra és lehetőségekre építve kellene jó tervezeteket készíteni. Sokan amiatt panaszkodnak, hogy nem tudják, miként kell pályázni, holott a régiófejlesztési minisztérium internetes honlapján már olvasható azoknak a szakcsoportoknak a listája, amelyek elkészítik a projektumokat. Még azt is feltüntették, hogy eddig milyen sikerrel tevékenykedtek. A közismert mondás ma leginkább úgy érvényes, hogy segíts magadon, s akkor sok mindenki megsegít. Köztük az MKP szakemberei is, ezt számos önkormányzat és más, a brüsszeli pénzekre pályázó jogi személy tanúsíthatja.

A mai nap ünnep az MKP számára, hiszen Pozsonyban saját székházat avatnak. Mennyiért?

Gyakorlati jelentősége és jelzésértéke is van saját pozsonyi székházunknak. A vételár és a teljes átépítés költsége együtt hozzávetőleg tizennyolc millióra rúg, ami méltányos összeg, hiszen a belvárosban, nagyon jó helyen van az épület. Valójában még ennyit sem fizettünk, mert nemrég bejött hozzánk egy idős pozsonyi polgár, s egymilliót ajándékozott az épületre. Ahol nem minduntalan másokhoz igazodni kényszerülő albérlők leszünk, ahol végre a szakbizottságaink is jó körülmények között dolgozhatnak, s ahol lehetőség lesz szellemi műhelymunkára is.