Hosszúfény, hosszúkávé

Az idei könyvhétig nem tudtam eldönteni, vajon a nagy tömeg, vagy a nagyszámú politikus (és az előttük toporgó tömeg) zavar-e jobban a Vörösmarty téren. Amely zavaró tényezőt úgy alakítottam elviselhetővé, hogy elmentem ugyan a könyvhétre, de a Vörösmarty tér helyett a Rákóczi úti nagy könyvesboltokba vettem az irányt, onnan meg a Ráday utcába, útba ejtve a Centrál kávéházat. Idén azonban a korábbi szokást felrúgva nem szombaton könyvheteztem, hanem csütörtökön, a nyitó napon. Így történt, hogy sikerült minden zavaró tényezőt kiiktatnom anélkül, hogy törekedtem volna erre, merthogy ilyenek nem is voltak: a Vörösmarty téren is lehetett szépen és szabadon nézelődni és sétálgatni, s még délután is oda lehetett tolakodás nélkül férni minden sátorhoz és minden pulthoz.

Egyéb örömök is értek. Még délelőtt történt, hogy jött velem szemben Márton László, s ettől akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem megszólítottam annak apropóján, hogy márciusi pozsonyi látogatásán, amikor Görözdi Judit beszélgetett vele, visszavonhatatlan a hívévé lettem. Aztán mégse szóltam semmit, utóvégre aki nem szereti a tumultust, ne legyen tolakodó. Esterházy Péterhez délben nem kellett odatolakodni, a maga kedves modorában kivette kezemből a könyvét (vagy kezébe fogta könyvemet), s dedikálta. A délután a barátkozásé és a baráti társaság megerősítésé volt, a Centrálban, ahol a hosszúkávé mellett megbeszéltük a Hosszúfény című antológiát, s ahol beleolvastunk a továbbra is színvonalas és friss folyóirat-kínálatba (Mozgó Világ, Századvég). Szétszéledés előtt elbúcsúztam Zólya Andrea Csillától, aki már kétszer is küldött anyagot a Szalonba, de még sosem volt szerencsém látni s hallani őt. Meg is fogadtam, hogy jövőre (ha lesz könyvhét) s ezentúl örökké (ha megérem) az első napra megyek.

Az idei könyvhét mindent (minden említettet és nem említettet) fölülmúló élménye az első napnál is korábbi, s máig tart. Ez pedig Borbély Szilárd Árnyképrajzoló című könyvheti kisprózakötete, melyhez még az ünnepség előtt sikerült hozzájutnom, aztán már hasztalan iparkodtam beosztani, nem tudtam letenni. Azóta esténként megpróbálom elképzelni, hogy még nem olvastam, s itt-ott fölütve újra nekikezdek. Mindennap jobb, mint előző este hittem. (cs.g.)