Hogyan ünnepli a pápa a karácsonyt?

Már a múlt szerdai általános pápai audiencián igazi karácsonyi hangulat uralkodott: a vörös drapériával, fenyőfákkal és fenyőgallyakkal díszített VI. Pál teremben csaknem ötezer hívő köszöntötte II. János Pál pápát, sok gyermek Mikulás-sapkával a fején vett részt az általános kihallgatáson, több kórus pedig karácsonyi dalokat énekelt.

A pápa viszonylag jó fizikai formában jelent meg a kihallgatáson, de az advent jelentőségét méltató katekizmusának csak néhány mondatát olvasta fel maga, láthatólag nehezére esett a beszéd.

A Szent Péter téren aznap este gyulladtak ki a fények az itt felállított, több mint 30 méter magas karácsonyfán, melyért a pápa, mint minden évben külön köszönetet mondott. Idén Trentino autonóm tartomány volt a vatikáni karácsonyfák „udvari szállítója”.

A pápa nyilvános apostoli tevékenységét illetően természetesen első helyen említendő az éjféli szentmise a vatikáni Szent Péter-bazilikában. Karácsony napján, az utóbbi néhány évben a pápa magánkápolnájában mutat be szentmisét, majd déli 12 órakor a Szent Péter-bazilika erkélyéről mondja el hagyományos karácsonyi jókívánságait közel 60 nyelven a földkerekség százmillióinak.

Minthogy a karácsony a közös liturgikus ünneplésen túl kiemelkedően családi ünnep, és mivel a pápa közvetlen rokoni köréből senki sem maradt életben, az egyházfő a szentestét, pontosabban az ünnepi vacsorát régi és új titkárai, a szolgálatában álló lengyel nővérek és meghívott barátai körében tölti. A korábbi években rendszeresen meghívót kapott a pápától közös karácsonyünneplésre Stanislaw Grygiel laikus filozófiaprofesszor, és Czeslaw Drazek atya, az Osservatore Romano lengyel kiadásának nyugalmazott főszerkesztője.

Az együttlét szokásában és hangulatában követi a lengyel katolikus családok karácsonyi ünneplését. A lengyelek népi hagyománya szerint a karácsony ünneplése akkor kezdődik, amikor feltűnik az esthajnalcsillag az égbolton, mintegy arra emlékeztetve, hogy az Úr születésekor Betlehemben egy csillag is jelentős szerepet kapott: Jézushoz vezette a napkeleti bölcseket. Jelképesen valami hasonló történik most is, minthogy az egyházfő egykori professzortársait is gyakorta hívja vendégül. Nemcsak papok és nővérek, hanem családok is helyet kapnak a pápa asztalánál.

Szenteste napján a pápai lakosztály szobáit Zakopánéból hozott fenyőfákkal díszítik fel, melyeket mindig hivatalos küldöttség ajándékoz II. János Pálnak. Ezek a fenyőfák ismerősek a „nagy síelőnek”, és friss illatukkal visszahozzák a szülőföld közelének magas hegyeit és persze a régi emlékeket is. A feldíszített karácsonyfa mellett terítik meg a pápai ebédlő asztalát hófehér abrosszal, mely a betlehemi Kisded fehér gyolcsára emlékeztet. Imádság és ének, karácsony örömhírének evangéliumi olvasása után egy régi lengyel szokás, az „oplatek” nyitja meg az egyébként böjtös, hústalan étkezést. Tenyér nagyságú, szögletes ostyakenyeret adnak mindenki kezébe, és ez az „oplatek” – a latin oblatum, azaz felajánlott adomány szóból – az öröm megosztását jelképezi: mindenki nyújt egy kis megtört darabot a „család” minden tagjának, és egyúttal fogadja az összes többi falatját. E megosztott kenyér a szentestén egyúttal Betlehemre – hiszen Bét Lechem a Kenyér Házát jelenti – emlékeztet, ahol a „Mennyből alászállott élő kenyér” (Jn 6,41) testet öltött közöttünk. A terítéskor mindig gondosan ügyelnek arra, hogy eggyel több szék és teríték várja a vendégeket: ez a hely Krisztusé, akit születése napján nem fogadtak be a szálláson.

Az asztal szerény ételei: a kötelező céklaleves, halétel, többnyire ponty és végül mákos guba vagy mákos kalács. A vacsorát követően a karácsonyfa köré telepedve a pápa és vendégei énekelni kezdenek a lengyel népénekek csodálatosan gazdag tárházából. A kora este elfogyasztott vacsora után a pápa visszavonul dolgozószobájába, illetve magánkápolnájába, és imádkozva készülődik az éjféli misére. (mti, ujember)