Híd: régi és új arcok a listán

Bugár 1990 óta a hazai nagypolitika résztvevője és alakítója, előbb az MKDM, majd 1998-tól az MKP elnöke volt, társaival tavaly nyáron vált ki az addig egyetlen magyar pártból, megalakítva a Hídat. Politikai elemzők szerint a párt sorsa nagyrészt Bugár ismertségén és népszerűségén áll vagy bukik, a pártelnök korábbi pártjában is a legnépszerűbb politikusnak számított. Legalábbis a választási preferenciaszavazatok szerint – 2002-ben az MKP-ra voksolók 64, négy évvel később a 67 százaléka Bugár nevét is karikázta a listán. Ez Vladimír Mečiar mögött a második legnagyobb arányú preferenciaszavazat volt, amelyet képviselőjelölt kapott a 2006-os választásokon, bár hasonló eredményt ért el pártjában Robert Fico és Ján Slota is. A két másik akkori kormánypárt elnöke, Mikuláš Dzurinda és Pavol Hrušovský ennél lényegesen gyengébb szerepelt saját szavazói körében.

Bejáratott arcok
A lista második helyén a párt egyik legagilisabb politikusa, Simon Zsolt található, aki 2002-ben szinte a semmiből lett földművelésügyi miniszter. Simon addig ismeretlen volt a nagypolitikában, a párt vezetősége a koalíciós tárgyalások alatt „húzta” őt elő. 2002-ben még nem szerepelt az MKP választási listáján, négy évvel később a 10. helyet kapta, és több mint 12 százaléknyi preferenciaszavazattal a hatodik helyre tornázta fel magát.

Simonnál is nagyobbat ugrott 2006-ban Bastrnák Tibor komáromi polgármester, a 18. helyről a 7-re ugorva lett képviselő 7 százaléknyi elsőbbségi szavazattal. Bastrnák még ugyanazon év őszén „összezördült” pártjával, mivel az MKP komáromi alapszervezete nem kívánta őt újraindítani a polgármester-választáson. Bastrnák ezért függetlenként indult, és nyert. Az indulás miatt pár hétre fel kellett függesztenie MKP-s párttagságát is. Bastrnák 4. a listán.

Simon és Bastrnák között foglal helyet a lista első szlovák nemzetiségű jelöltje, Ivan Švejna. A szakmai körökben elismert közgazdász – az F. A. Hayek Alapítvány igazgatótanácsának elnöke – már korábban is eljátszott a nagypolitikába való belépés gondolatával. 2005-ben a megyei választásokon Pozsony megye elnökjelöltjeként szállt ringbe, megalapítva az Előre Mozgalmat (Hnutie Vpred). Miután Švejna az erős kampány ellenére is csak közel 9 százalékot szerzett, pártja nem indult a 2006-os választásokon, egy évre rá pedig meg is szűnt. A közgazdász tavaly ősszel lépett be a Hídba, jelenleg a párt egyik alelnöke.

A lista ötödik helyén szintén a parlamentből ismert arcot találunk. Gál Gábor először 2002-ben lett képviselő, 28 évesen. 2006-ban épphogy bejutott a törvényhozásba: a párt a lista 14. helyére tette, ám a karikázások miatt visszacsúszott a 19. pozícióra. Az MKP akkor 20 képviselőt juttatott a parlamentbe. Gál volt Malina Hedvig első védőügyvédje, két nap – és egy sajtótájékoztató – után viszont átadta a megvert diáklány ügyét.

Régi-új nevek
A választási lista hatodik helyén található Solymos László, az ezredforduló tájékán lett az MKP tagja. Solymos Pozsonyban ismert tandemet alkotott Mede Vencellel – előbbi az MKP fővárosi járási szervezetét, utóbbi a megyei szervezetet vezette. Mindketten vállalkozók, Mede korábban az MKP örök „elégedetlenkedőjeként“ vált ismertté. 2007-ben még Csáky Pált támogatta Bugár Bélával szemben, de pár hónap múlva összekülönbözött az MKP új elnökével. Medével ellentétben Solymos ritkán nyilatkozott MKP-s ügyekben, 2006-ban a 34. helyen szerepelt az MKP választási listáján.

Rudolf Chmel irodalomtörténész, a párt alelnöke a hetedik helyet kapta. Chmel volt az utolsó budapesti csehszlovák nagykövet, szlovák nacionalista körökben Miroslav Kusýhoz hasonlóan gyakran leárulózzák, „maďarón”-nak nevezik. Chmel 2002 és 2006 között a Pavol Rusko-féle ANO jelöltjeként kétszer is betöltötte a kulturális miniszteri posztot – 2005 májusában lemondott a tárca vezetéséről, ahová nem egész egy évvel később tért vissza három hónap erejéig. Ha a Híd bejut a parlamentbe, Chmel a maga 71 esztendejével a parlament veteránjai közé fog tartozni.

A lista nyolcadik helyét kapta A. Nagy László, aki Bugár mellett a párt leghosszabb parlamenti múlttal rendelkező képviselője. A. Nagy 1990-ben lépett be a nagypolitikába, a Független Magyar Kezdeményezés (FMK), majd a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke volt. 2002-ben még a 10. helyről jutott a törvényhozásba, négy évvel később az MKP listáján a 11. helyet kapta, ám végül csak a 18. helyről jutott a parlamentbe.

A lista kilencedik helyén Jakab Elemér nagyráskai polgármester található, aki Bugár „idejében” az MKP meghatározó kelet-szlovákiai emberének, az országos pártvezetés keleti szürke eminenciásának számított. Jakab gyerekének egyébként Bugár a keresztapja. A 10. helyről indul Vörös Péter, a Bugár-féle MKP „pártmenedzsere“, pártigazgatója volt, 2007-ben Bugár képviselői asszisztense lett.

A 11. helyezett Igor Sidor kassai nagyvállalkozó, a 12. helyen lévő Pfundtner Edit korábban az MKP tagja volt, több választás alkalmával is képviselte a pártot az országos választási bizottságban, egyszer elnökölt is a testületben. Érsek Árpád (14. hely) a szlovák párbajtőr-válogatott edzője, utána több polgármester következik a listán. A 18. helyezett Andrej Džugan roma nemzetiségű menedzser, a 20. Miroslav Gašpar, aki a 80-as években a DAC focicsapatának orvosa volt. A politikában új arcnak számít Hégli Dusán (21. hely), az Ifjú Szivek művészeti vezetője, a 22. helyen lévő Ožvald Erzsébet Pozsony egyik városrészének polgármestere, egyben a Híd egyetlen Pozsony megyei képviselője. A 29. helyezett Nagy József dunaszerdahelyi vállalkozó, felesége, Petra Nagyová-Džerengová ismert szlovák írónő. A lista 50. helyén Bátky Attila válogatott birkózó található.

OKS-es jelöltek
A Híd és a parlamenten kívüli Polgári Konzervatív Párt (OKS) megegyezése alapján a listán helyet kaptak az OKS jelöltjei is – a 13., és minden további hármasra végződő helyre ők jelölhettek. Az első polgári konzervatív jelölt Peter Zajac irodalomtörténész, a párt elnöke, aki korábban több választási időszakon keresztül is parlamenti képviselő volt, az 1989-es bársonyos forradalom egyik vezéralakja. A 23. helyet kapta Ondrej Dostál, a Konzervatív Intézet elnöke, az OKS alelnöke, ismert emberjogi aktivista. Dostál korábban újságíró volt, a 90-es években a Sme napilap kommentátoraként is dolgozott. A 33. helyen szereplő František Šebej pszichológus (a Týždeň közéleti hetilap publicistája, külpolitikai szakértő) és a 43. helyezett Peter Osuský orvos (a Komenský Egyetem rektorhelyettese) Zajachoz hasonlóan szintén aktívan részt vettek a 89-es változásokban, utána pedig több ciklusban képviselők voltak (a Demokrata Párt és az SDK színeiben). Hozzájuk hasonló pályát futott be Peter Tatár orvos is, ő viszont nem az OKS, hanem a Híd képviselőjeként van a listán.