Hiba, sőt, bűn lenne, ha a felnövekvő nemzedékeknél ʼ89 emléke feledésbe merülne

Milyen céllal jött létre a Klub89?
2017. szeptember 20-án jegyezte be a a belügyminisztérium. Közel 30 év után néhány 90–92-es kormánytag pozsonyi beszélgetése során merült fel a kérdés, vajon mi valósult meg a ’89-es bársonyos forradalom eszméiből, mi nem és miért nem. Sok-sok kérdés vetődött fel, a válaszok pedig rendre elmaradtak. A Klub89 ennek orvoslására tesz kísérletet. Alapokmányunk pontosan körülírja, milyen ideák alapján fejti ki klubunk a tevékenységét. Alapvetően olyan emberek tömörülése, akik a ’89. novemberi demokratikus értékrendekkel azonosulva hajlandók ezen eszmék terjesztéséért és megszilárdulásáért cselekedni. Társaságunk alapvető céljai a következők: a történelmi tényeknek megfelelően, objektívan ismertetni a bársonyos forradalom értékét és eszmei üzeneteit. A történészek által megvitatott majd objektivizált, konkrétumában elfogadott eseménysorozatot megtárgyalni a pedagógustársadalom, valamint az oktatási tárca képviselőivel azért, hogy mielőbb megfelelő helyet kapjon a hivatalos tanrendben. Együttműködni a hazai, valamint a külföldi tömegkommunikáció és kiadóvállalatok képviselőivel, törekedni a saját kiadványok terjesztésére. Népszerűsíteni és „díjazni” olyan személyiségeket, akik hozzájárulnak a „novemberi eszmék” ápolásához. Együttműködni minden humanitárius és más közérdekű tevékenységet folytató szervezettel, melyek összhangban állnak elveinkkel és céljainkkal. Tag lehet minden természetes személy, nemzetiségtől és állampolgárságtól függetlenül, aki az alapokmányunkkal egyetért.

Miért ennyi évvel a rendszerváltás után jött el az ideje egy ilyen polgári társulás megalapításának?
Rengeteget hallani a globális világ csapdáiról, a szolidaritás hiányáról, az elszegényedésről, az egyenlőtlenségről, a jogtalan mértékű vagyonosodásról és a sok mindent elfedő ún. pragmatizmusról. ’89 az esélyekről, a reményről szólt! A tiszta közéletről, az egyenlő bánásmódról. Legfőképpen azonban a leginkább óhajtott egyetemes értékről, a szabadságról. Esélyünk volt felépíteni a demokratikus jogállamot annak minden tartozékával – a hatalmi ágak megosztásával, független bíróságokkal, szabad sajtóval, többpártrendszerrel, gyülekezési joggal, egyéni politikai és szabadságjogok garanciáival. El is indultunk ezen az úton. Sok munkát elvégeztünk, mégis úgy érzem, mintha meggyengülni látszanék a demokrácia immunitása hazánkban. Intő jeleket kapunk szomszédainktól is, ahol sikerült a hatolomgyakorlásból kiiktatni a fékek és ellensúlyok rendszerét, és kiüresíteni a demokratikus intézményrendszert, ellehetetleníteni a civil szférát. Ezek a trendek rendkívül veszélyesek mindannyiunkra nézve. Nagyon oda kell figyelni. Noha, meggyőződésem szerint, nálunk még nincs ok megkongatni a vészharangot, bizonyos jelek arra utalnak, hogy gyengül a morál. A társadalom szövete gyengül. Az „egyszerű emberekben” megbomlott a bizalom a hatalom gyakorlói iránt. Mi, alapítók, az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában úgy látjuk, hogy a vitális demokrácia állandó, aktív figyelmet igényel. Minél többen veszünk részt a közügyeink intézésében, gyakoroljuk a civil kontrollt, annál tisztább lesz a közéletünk.
 

Eddig milyen tevékenységet folytattak?
November 17. harmincadik évfordulója alkalmából a Sme napilappal együttműködve elkészül jövőre az a kiadvány, melynek 22 fejezetében a történelmi események aktív résztvevői emlékeznek. Ez a publikáció 40 ezer példányban jelenik meg, DVD-melléklettel. 20 ezer példányt díjmentesen eljuttatunk az iskolákba. A klub képviseletében aktívan részt veszünk a köztévé és a közrádió aktuális vitáiban, és jelen vagyunk a nyomtatott sajtóban is. Továbbá az aktuális évfordulók – Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulója, 1948, 1968 – kapcsán a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének támogatásával versenyt hirdettünk alap- és középiskolások számára az újkori történelmi eseményekről.

Miért fontos, hogy a ’89-es eszmék beépüljenek a tananyagba? 
Válaszolhatnék lakonikusan, az ismert mondással, mely szerint aki nem ismeri múltját, történelmét, az nem érdemli meg a jövőjét. Ma az alap- és középiskolákban, az egyetemeken is kevés szó, és talán nem is objektív szó esik ’89-ről. Az esemény jelentősége túlmutat azon, hogy egy-egy oktató habitusa, szubjektív véleménye legyen a meghatározó. Éppen ezért azt szeretnénk, hogy a történeti hűségnek megfelelően, történészek, a Szlovák Tudományos Akadémia és a Nemzeti Emlékezet Hivatala konszenzusos alapon foglalja össze a történelmi rendszerváltás eseményeit. Ez az anyag kerül az oktatási tárcához. A pedagógiai szakemberek megítélése után kerülhet reményeink szerint a tanrendbe.

Önök milyen szerepet vállalnak ebben?
Mi nem vagyunk sem történészek, sem pedagógusok. A mi szándékunk csupán az, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Számos konkrét kutatás is sajnos arra utal, hogy sem a gimnazisták, sem az egyetemisták nem tudnak válaszolni a ’89 novemberével kapcsolatos konkrét kérdésekre, vagy csak hézagosak az ismereteik. Hiba, sőt, bűn lenne, ha a felnövekvő nemzedékeknél ’89 emléke feledésbe merülne.

Mit üzen a mának 1989. november 17-e?
Értékeink, demokráciánk megőrzéséért mindig résen kell lenni. Szerzett jogaink, kivívott szabadságunk ügyében nincs kompromisszum. Meggyőződésem, hogy az emberi kreativitás határtalan. Az alkotás, kreativitás elengedhetetlen feltétele pedig a szabadság. Ezt kell megőriznünk.