Hetvenéves háborús rejtély: Kassa bombázása

A gépek keleti irányból érkeztek, a város felett megfordultak, majd összesen 29, egyenként 100 kilós bombát dobtak a belvárosra. A 29 bomba egy híján mind felrobbant, a támadásban 32 ember életét vesztette.

Az egy fel nem robbant bombát a tűzszerészek szovjetként azonosították – cirill betűs feliratokat tartalmazott. Az incidensről értesülve a magyar kormányzat másnap – alaposabb vizsgálat és parlamenti jóváhagyás nélkül – bejelentette a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval. Ezzel a magyar csapatok a Harmadik Birodalom oldalán bekapcsolódtak a hódító Barbarossa-hadműveletbe.

A bomba szovjet „származását” soha senki sem vonta kétségbe, az alapvető, és máig megválaszolatlan kérdés az, hogy a három támadó gép mely állam légierejében szolgált.

Erre vonatkozóan több elmélet is létezik, kérdéses, hogy valaha sikerül-e teljes bizonyossággal megállapítani, melyik igaz ezek közül.

Szovjet támadás

Magyarországon és a Hitlert támogató államokban 1945-ig az a teória tartotta magát, hogy a támadást a szovjetek hajtották végre – szánt szándékkal. Ennek az elméletnek viszont több tény is ellentmond. A Szovjetuniót három nappal a bombázás előtt támadta meg a náci Németország és szövetségesei – ám Magyarország nem –, az ellenfél erőteljesen nyomult előre, így semmiképpen sem állt a szovjetek érdekében, hogy egy újabb országot is maguk ellen haragítsanak.

Emellett az sem kell, hogy sokat jelentsen, hogy a bomba szovjet típusú volt. A szovjet gyártmányú légibombák a 30-as évek végén elterjedtek voltak Európában. A támadást tehát más országból érkező, szovjet fegyverzettel feltöltött gépek is végrehajthatták.

Ennek ugyanakkor ellentmond az a tény, hogy a bombák a bombavetőt is meghatározzák, provokatív bombázás esetén a gép jelentős átépítésére lett volna szükség.

Német provokáció

A bombatámadás történelmi kutatására a politika is rányomta bélyegét. Míg 1945 előtt megkérdőjelezhetetlen volt a szándékos szovjet támadás teóriája, addig a kommunista diktatúra alatt a német, illetve magyar provokációs bombázás volt a fő kutatási csapásirány.

Az egyik ilyen magyarázat szerint a németek a szovjetektől zsákmányolt bombákat dobtak le Kassára, amivel azt akarták elérni, hogy Magyarország is belépjen a háborúba. Ennek egyrészt ellentmond a feljebb leírt tény, miszerint ehhez a gépeket jelentősen át kellett volna alakítani. Másrészt pedig – s ez a fontosabb – bizonyított tény, hogy Hitler a szovjetek elleni háború előtt és annak első napjaiban sem akarta a magyarok részvételét.

A támadó repülőgépeket a szemtanúk – köztük képzett pilóták és légvédelmi tüzérek – nem tudták azonosítani, ami kizárja a német típusok alkalmazását. A magyar légierő kiképző akadémiája 1938 óta Kassán működött, a város repülőterén a német légierő géptípusai megszokott vendégnek számítottak, így azok hangját, sziluettjét nemcsak a katonák, hanem a helyi civil lakosság is jól ismerte.

Magyar önbombázás

A másik „provokációs elmélet” – melyet a pártállami rendszer 40 évében kutatni lehetett – szerint a bombázás mögött magyar katonai és politikai körök álltak, akik ürügyet akartak szolgáltatni a szovjetek elleni hadba lépésre. Ezt a lehetőséget ma már szinte mindegyik történész kizártnak tartja – haditechnikai és politikai okokból is.

A magyar légierőnek ugyanis nem volt olyan repülőgépe, mellyel véghez lehetett volna vinni a támadást. Az elmélettel szembeni másik kifogás a támadás rossz helyszínválasztása. A magyar katonai repülés a trianoni tiltások miatt csak 1936 óta működhetett nyíltan, ezért a légierő még 1941-ben is komoly pilótahiánnyal küzdött. Mivel a repülőakadémia bázisa és laktanyája is Kassán működött, a város elleni provokatív bombatámadásba becsúszó legkisebb hiba megtizedelhette volna a légierő utánpótlását és oktatói állományát, ezért a kassai célpont kiválasztása önbombázás esetén teljesen értelmetlennek tekinthető. Kassa emblematikus városa volt a „visszatérő Felvidéknek”, aligha hihető, hogy ilyen célpontot választottak volna egy esetleges provokációhoz.

Szovjet céltévesztés

A legvalószínűbb így a szovjet céltévesztés. Eszerint az elmélet szerint a szovjet gépek az akkor szlovák területen fekvő Eperjest akarták bombázni, mivel a városban működött a német hadsereg egyik fontos rádióátjátszó állomása. Az indok adott, a tévedésre pedig két magyarázat is van.

A ledobott bombamennyiség hordozására képes szovjet Iljusin Il-4 bombázógépek legközelebbi lehetséges támaszpontja is mintegy 1000 kilométerre volt a célponttól. Ilyen repülési távolságnál háborús körülmények között akár 50 kilométeres navigációs hiba is előfordulhatott, az amerikaiak például 1943 és 1945 között több alkalommal is bombázták tévedésből a semleges Svájcot.

Kassa és Eperjes alig 40 kilométerre fekszik egymástól, ráadásul a két város a levegőből mind fekvése, mind körvonalai alapján hasonlít egymásra. A két település összetévesztését az is megkönnyíthette, hogy a szovjet légierő fedélzeti térképeire a közép-európai térség 1938 és 1941 közti határmódosításait kézzel, hevenyészve rajzolták be.

Állítólag csak ürügy volt a hadbalépéshez

A napokban került a szakmai nyilvánosság elé egy 1945-ös szovjet jegyzőkönyv, mely részben a kassai bombázással is foglalkozik – számolt be az eseményről az index.hu hírportál. Az orosz állami levéltárban lévő, eddig titkosított forrás korábban ismeretlen volt a kutatók előtt.

A jegyzőkönyv Werth Henrik magyar vezérkari főnök hadifogságban tett kihallgatásainak szövegét tartalmazza. A szövegben fontos utalások vannak arról, hogy Magyarország mindenképpen hadba lépett volna a Szovjetunió ellen a II. világháborúban, Kassa bombázása csak ürügynek kellett. Werth volt a hadbalépéskor a vezérkari főnök Magyarországon.

Az 1945. augusztus 11-én, Moszkvában készült kihallgatási jegyzőkönyv két helyen is újszerű válaszokat tartalmaz. Werth Henrik kétszer is azt állítja, a magyar hadbalépés már eldőlt Kassa bombázása előtt.

Eddig erről semmilyen közvetlen forrás nem került elő. „Miután a háborúba való belépés kérdése el volt döntve, nem okozott nehézséget ürügyet keresni. Ebben az esetben Kassa város szovjet repülőgépekkel történő bombázása szolgált ürügyül” – válaszolta az egyik kérdésre a volt vezérkari főnök.

A történészek között eddig is vita volt erről a kérdésről. A magyar katonai vezetés nagyrészt háborúpárti volt, még ha a hadsereg viszonylag gyenge is volt egy komolyabb háborús kalandhoz.

A korszak politikai vezetőinek többsége – beleértve Horthy Miklós kormányzót is – viszont nem szívesen vett volna részt a háborús kalandban. Többen világosan látták, hogy a háború kimenetele – a kezdeti elsöprő német fölény ellenére is – nagyon kétséges, a németek oldalán történő hadbalépés és német vereség esetén pedig elveszhetnek azok a területek, melyeket 1938-tól szerzett vissza Magyarország.

A szlovák történészeket nem érdekli a téma

A 70 évvel ezelőtti esettel főként a magyar történészek foglalkoznak. Annak ellenére, hogy Kassa 1945-től ismét Szlovákia területén fekszik, az elmúlt évtizedekben egyetlen szakmai publikáció sem foglakozott a kérdéssel. A szlovák történészek számára mintha nem is történt volna meg a kassai bombatámadás.

Cséfalvay Ferenc, a szlovák Hadtörténeti Intézet kutatója szerint a szlovák történészekre jellemző, hogy nem érdeklődnek különösképpen az 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozó déli régiók történelme iránt. „Ez azért is érdekes, mert a szlovák történetírás Szlovákia története részének tartja mindazokat a történéseket – mindegy melyik időszakban –, amelyek a mai Szlovákia területéhez kapcsolódnak” – mondta lapunknak Cséfalvay.

Egy név nélkül nyilatkozó szlovák történész szerint az ok, hogy a 20. századdal foglalkozó szlovák történészek nem beszélnek magyarul. A kassai bombázással kapcsolatos forrásanyagok többsége magyarul íródott. Egy következő történész meg sem lepődött a publikációk hiányán, szerinte a szlovák történészszakmának ennél nagyobb hiányosságai is vannak: például a legjelentősebb szlovák történelmi személyiségek többségének monográfiáját sem írta meg még senki .