Hét búcsúlevél és egy végrendelet

„Ha homokba dugjuk a fejünket, lehet, hogy egy ideig nő a biztonságérzetünk, de nem látjuk meg sem a viharfelhők fenyegetését, sem a napsütés megnyugtatását. Maximum a hátsónkon érezzük, hogy vizes és fázunk, vagy leégett és fáj, de nem tudjuk az okát.”

Amennyire izgalmasnak tűnik a cím főleg szakmai szemmel, olyannyira tragikus, megdöbbentő és érthetetlen a következő történet.

Élet, fiatalság, család, álmok, vágyak, problémák, félelmek, döntések, öngyilkosság, halál...

Szavak, melyeknek úgy tűnik mondatként összeolvasva nincs értelmük. Pedig ez egy élet története. És sajnos egy halál története is. Ennyi egy ember. Ennyi lenne?

Kérdések, melyekre nincs válasz. Válaszok, melyek már értelmüket vesztették, mert nem lehet visszaforgatni az időt.

A fiú 20 éves lett volna, mikor ez történt. Sajnos nem ismertem Őt. A családdal is csak a grafológiai vizsgálat elkészítése után találkoztam, mivel egy kitűnő újságírónő közvetítésével jutottak el hozzám a levelek, és Ő kért engedélyt az édesanyától az elemzésekhez. Az anyukával csak a vizsgálat elvégzése után találkoztam. Megmutattam neki az elkészült anyagot, több mint két órán át beszélgettünk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Csak akkor tudtam meg a hátterét annak a történetnek, amelynek munkám során (szakmailag) már megismertem vélhető előzményeit és a sajnálatos „pontot a végén”. A fiú a tizedik emeletről vetette a mélybe magát azon a végzetes napon. Senki nem sejtett semmit tervezett tettéről. Többen voltak testvérek, édesanyjával szoros, sőt baráti volt kapcsolata. Sajnos folyamatosan problémák voltak a szülők, továbbá a fiú és édesapja között. Halála előtt pár nappal apja kezei közül kellett kimentenie szeretett édesanyját, akiben mindig Ő tartotta a lelket.

Az öngyilkosság emberi jelenség, még a legmagasabb rendű állatok körében sem tapasztalható. Szándék és tudatosság kell hozzá.

Ringel szerint: „Az öngyilkosság a személyiség feszültségeinek egyfajta meghatározott kifutási útja.”

Úgy véli: „Az öngyilkosság előtti állapotban törvényszerű az emberi kapcsolatok meglazulása, elszegényedése, mert érzelemteli emberi kapcsolatokban szinte lehetetlen úgy beszűkülni és fantáziavilágba menekülni, hogy öngyilkosság következzen be.”

Vajon mi vezethet valakit arra, hogy hosszas megfontolás után véget vessen életének?

Az öngyilkosság pontos okait szinte lehetetlen megtalálni, hiszen ezek az okok mindig nagyon összetettek. Komoly szerepe van a körülményeknek és a stresszhatásoknak, továbbá nagymértékben függ az adott személy egyéni érzékenységétől, tűrőképességétől, feldolgozóképességétől, mentalitásától, stb. Az öngyilkosság legfőbb célja a menekülés egy reménytelennek tűnő élethelyzetből. Az erős indulati töltés teszi lehetővé, hogy az – emberben alapvetően jelenlévő – fájdalomtól való félelmét is legyőzze. Vannak, akik annyira elszigeteltnek érzik magukat, úgy gondolják nincs kit szeretniük és őket sem szereti senki. Az gondol öngyilkosságra, aki kétségbeesetten egyedül érzi magát, úgy hiszi senki sem érti meg őt. Az öngyilkosság gyakran kommunikációs probléma, visszavezethető a valós kommunikáció hiányára. Sajnos a mai rohanó, gyakran érzéketlen világunkban az emberi kapcsolatok annyira felületessé és rideggé válnak, szegényesebb az emberek közötti kommunikáció, kevesebb az érzelmi tartalom és ezért is nagyobb az esély rá, hogy nem tudnak kell# védelmet (megelőző védelmet) nyújtani ha baj van...

Megmondom őszintén, még így, ismeretlenül sem tudtam kívülállóként elemezni és vizsgálni az írásokat, mert nem tudtam kavargó érzelmeimet elfojtani, pedig tanulmányaim és munkám során már számos hasonló levelet láttam. Az elemzések alatt szinte minden következtetés után akaratlanul is elkalandoztam, gondolataim sűrű ködként nehezedtek rám, és hosszú időbe telt rávenni magam, hogy újra kiélesítsem a képet és visszatérjek a munkához. A fiú hét búcsúlevelet és egy végrendeletet írt. Külön köszönt el mindenkitől...

Az írásokat vizsgálva folyamatosan kimutathatóak voltak és egyre élesebben körvonalazódtak azok az életérzések, problémák amelyek – igaz teljesen kimerítő választ nem adhatnak a búcsúlevelek címzettjeiben felmerülő minden kérdésre – előre megfontolt tettének okai, előzményei lehettek.

Az írásokban szinte hiánytalanul megtalálhatóak az öngyilkosságot megelőző állapot jelei és grafológiai ismérvei: nagy térkihasználás, balra tolódott szövegtömb, indokolatlan betűméret-ingadozás, oválok időnkénti megnagyobbodása, váltakozó szóköz, első betűk leszakadása, sorokon belül a szavak váltakozó iránya, széteső íráskép, feszültség, indulatok jelei, rejtett agresszió, elrántások, szabálytalanság, kiegyensúlyozatlanság, csomók megjelenése, fonalas jelleg, hullámos sorvezetés, aláírás helyének változásai, stb. Kivéve a mély depresszióra utaló lefelé tartó sorvezetés, de erre a későbbiekben még visszatérek.

(Természetesen a szuicid hajlam megállapítása nagyon komoly vizsgálatokat igényel, itt mindig az írás változásait is vizsgálni kell. Mint már említettük „egy jel nem jel”. A fentiekben felsorolt grafo-jellemzők nem kizárólag öngyilkosságra utalhatnak, de ha ezek többsége váratlanul megjelenik, az mindenképpen figyelemfelkeltő jel.)

Ebben a fiúban tudati és szellemi többlet volt, amely nem tudott kijönni belőle, nem tudta kiélni ezen késztetéseit, így nem érezte jól magát a mindennapokban. Élettere beszűkült, bizonytalan volt, nem találta helyét, törekvő akarat és védekező ösztön vívott folyamatosan harcot benne. Nem tudta elhelyezni magát, a múlt és a jövő között hezitált, és úgy tűnik, már nem volt előtte jövőkép. Elszigetelődött, nem tudta megoldani nehézségeit, nem tudta mitévő legyen, így még önmagával is harcot vívott, nem tudott megnyílni... Erős kapcsolati gondjai és viselkedési problémái voltak. Az ember nagyon sok problémát, frusztrációs élményt kompenzálni tud addig a határig, amíg az egyén személyiségében képviselt, általa legfontosabbnak tartott érték („csúcsérték”) nem sérül. Ha ez a számára leglényegesebb érték folyamatosan sérül, akkor már nem biztos, hogy tolerálni tudja az ezzel járó eseményeket, következményeket, érzéseket. Ilyenkor, ha a frusztráció hatására természetszerűleg bekövetkezett indulatoknál erősebb a személyben az agresszív indulatokat gátló tényezők hatása, akkor fordulhat át ez az indulat a többi között (jelen esetben) autoagresszióvá, azaz önmaga ellen fordul az illető. A fiú alapvetően érzelmi kapcsolatokra orientált típus volt, számára a kapcsolatok jelentették volna a „csúcsértéket”. Érzelemvilága zavarossá vált, a belső bizonytalanság és reménytelenség érzései hatalmasodtak el rajta.

Önmaga személyiségéről kialakított képe problémássá vált, önértékelése labilis volt és ehhez társult saját értéktelenségének érzése. Pedig működött benne az életösztön, de ezt az energiáját már csak arra koncentrálta, arra összpontosította, hogy tettét véghez vigye. ĺrásában nem tapasztalható mély depresszió, nem ezért jutott el az öngyilkosságig, hanem számára ez megfontolt, komoly elhatározás volt.

A végső döntést nem érzelmi, hanem értelmi szinten hozta.

S míg a búcsúlevelekben ezen jelek mellett még látszik némi hezitálás, esetleges néma segélykérés, a végrendelet grafológiai jeleit tekintve már véglegesnek és megváltoztathatatlannak tűnik számára a döntés.

Búcsúleveleiben, melyek nagyjából egy időben íródhattak pl. az aláírás mindenhol középen, vagy balra tolódva található, míg a végrendeletben – mely feltehetőleg nem sokkal a végzetes tett előtt íródhatott és még intenzívebben tükrözi az öngyilkosság előtti állapot grafológiai jeleit – már teljesen a sztenderd helyén szerepel az aláírás.

Eldöntötte. Már biztosan tudta, hogy mit akar tenni.

„De benned minden összetörhet

Ha egyszer durvábban érsz földet

A sorsodról a véletlen is dönthet

Az égre itt a mélység válaszol.” (Kovács Ákos)