Három sarkalatos törvény

– Arról mi nem tehetünk, hogy a parlamentnek csak az első olvasatra volt ideje, így a végső jóváhagyás februárra halasztódott.Somogyi Tibor felvételeMit szól Mária Kadlečíková integrációért felelős miniszterelnök-helyettes kijelentéséhez, hogy a környezetvédelmi tárca jelentősen lemaradt a jogharmonizáció terén?

Szeretném hangsúlyozni, hogy minisztériumunk tavaly a kormány törvényelőkészítő tervéhez képest egyetlen napot sem késett. A kijelentés érdekessége, hogy a sajtóban aznap jelent meg, amikor a parlament három, az integráció szempontjából nagy jelentőségű törvényjavaslatunkat is elfogadta, amely ezzel aranybetűs nappá vált számunkra. Az tény, hogy ezek a tavalyi tervben szerepeltek, de arról mi nem tehetünk, hogy a parlamentnek csak az első olvasatra volt ideje, így a végső jóváhagyás februárra halasztódott. Érdemes azt is megemlíteni, hogy tavaly azok közé a minisztériumok közé tartoztunk, amelyek a legtöbb anyagot terjesztették a kormány elé. A februári parlamenti ülésen elfogadott anyagok közül a víztörvényt nyugodtan nevezhetjük történelmi sikernek, a genetikailag kezelt mezőgazdasági terményekkel kapcsolatban az egész világon nagy viták dúlnak, a veszélyeztetett fajokkal való kereskedésről szóló törvény is sok egyeztetést követelt.

A víztörvénnyel kapcsolatban a földművelésügyi minisztérium nehezen viselte, hogy a kezelés mellett nem tudja visszaszerezni az ellenőrzést is. Úgy tűnt, hogy már a második kormány idején lesz sikertelen e vita lezárása. Miként sikerült végül elfogadni a törvényt?

A víztörvény hét évig készült, az én miniszterkedésem alatt kétszer feneklett meg a dolog. Az utolsó félévben kétszer kifejezetten emiatt találkoztam Koncoš miniszter úrral, s azt kértem tőle, hogy minden egyes paragrafus esetén pontosan mondják meg, mit kifogásolnak. A végső stádiumban a kritika már nem is a törvény tartalma, hanem akörül folyt, hogy mi nincs benne. Példaként említhetném azt a kifogást, hogy a javaslat nem tartalmazza a vizekkel kapcsolatos uniós keretrendeletet. Mi viszont azt válaszoltuk, hogy az még az uniós tagországok számára is csak 2000 december végétől érvényes, de még egyetlen uniós ország sem vette át saját jogrendjébe. Az utolsó vitákat nem sikerült feloldanunk, ezért az anyag így került a kormány, majd pedig a parlament elé. Ott azután kaptunk egy kiterjedt képviselői javaslatot Milan Topolitól. Erről kollégáim azt állították, hogy elfogadhatatlan. Erre én minden egyes paragrafust egyenként átvettem velük és kiderült, hogy minden megoldható. Sőt még a vízgyűjtők integrált kezelése is belekerült, amit eredetileg én javasoltam, de nekem is azt állították, hogy ez még korai.

A genetikailag kezelt terményekről és a géntechnológiákról szóló törvény körül nálunk talán nem folyt akkora vita, mint a legfejlettebb országokban. Mit szabályoz az elfogadott törvény?

Nem tudom, mennyire volt érzékelhető a nyilvánosság számára, de az anyag kidolgozását nálunk is komoly vita kísérte. A törvény lényegében engedélyhez köti az ilyen jellegű beavatkozásokat. A civil szervezetek azt követelték, hogy az engedélyezési folyamat során ők is az eljárás részesei lehessenek, ezzel szemben a földművelési minisztérium és a szakmai szervezetek azért tiltakoztak, mert szerintük ezzel akadályokat gördítenénk a munkájuk elé. Végül olyan kompromisszum született, hogy bizonyos feltételek teljesítése mellett – elsősorban bizonyos támogatottság felmutatása után – a civil szervezetek részt vehetnek az engedélyezési folyamatban. Ennek hatását nehéz felbecsülni, a csehországi tapasztalatok szerint sokan inkább be sem jelentik, hogy ilyen jellegű kísérleteket folytatnak.

A világban hatalmas ellentétek vannak a témában. Szlovákia a törvény elfogadása után milyen pozíciót foglal el?

Álláspontunk azonos az Európai Unióéval. Néhány olyan tételt is bevettünk a törvénybe, amely a biológiai biztonságról szóló cartagénai protokoll része, annak ellenére, hogy az még nem lépett életbe. A kérdés kezelése Észak-Amerikában sokkal lazább, ezért az európai kereskedők és termelők arról panaszkodnak, hogy nehezebb a helyzetük a piacon.

Eszerint nálunk is feltüntetik az élelmiszereken, hogy génmanipulált termékekből készültek?

Ez csak egy kis része a rendszernek, sokkal fontosabb, hogy az engedélyezési eljárás során megszabják a legfontosabb szabályokat.

A veszélyeztetett fajokkal való kereskedelemről szóló törvénnyel kapcsolatban sokéves probléma, hogy hiába kaptak el mondjuk egy fészekrablót, eddig soha nem sikerült elítéltetni. Változik ez a helyzet a jövőben?

A törvény elfogadásával egy időben a parlament közvetett módon a Büntetőtörvénykönyvet is módosította, így ezentúl a legsúlyosabb esetek szabálysértés helyett egyértelműen bűnténynek minősülnek. A törvény pontosan szabályozza a kivizsgálás folyamatát, így ezentúl ezt sem lehet kétségbe vonni. Ennél is lényegesebb, hogy a veszélyeztetettnek minő-sülő fajok példányainak tenyésztésekor bizonyítani kell az eredetet, importjuk, illetve exportjuk pedig komoly engedélyeztetési folyamathoz kötött.

Egy decemberi nyilatkozata szerint ez a három törvény szükséges ahhoz, hogy Szlovákia az uniós országjelentésben a környezetvédelem kedvező értékelést kapjon.

Mint ismeretes, a csatlakozási tárgyalásokon tavaly decemberben lezártuk a környezetvédelmi fejezetet. Biztos vagyok abban, hogy a legközelebb már jobb lesz az értékelés. De azért érdemes megemlíteni, hogy még három olyan törvény elfogadása vár ránk, amely az Unió szempontjából prioritásnak számít: a levegővédelmi, a természetvédelmi, illetve a csomagolóanyagokról szóló törvény. A levegővédelmi törvény már a kormány előtt van, a másik kettő beterjesztésének határideje március. Információink szerint azonban a parlament nyárig már csak 40-42 törvényt hajlandó megtárgyalni. Ez minisztériumonként átlagban két törvényt jelent, miközben például a földművelési minisztériumnak legalább öt nagyon fontos törvénye vár elfogadásra.

Ha lehetőséget kapna a választásra, melyek mellett döntene?

Bár számomra leginkább a természetvédelmi törvény fontos, azt hiszem, hogy a levegővédelmi és a csomagolóanyagokról szóló törvényeket választanám. Egyébként a kormány előtt több más törvényjavaslatunk is fekszik, de ezekre nyilván már ebben a kormányidőszakban nem kerül sor. De azért még van egy örömteli hírem, végre sikerült leküzdeni az ellenállást, és a kormány jóváhagyta a Szlovák Karszt nemzeti parkká nyilvánítását.