Harc a menekültkvótákért

Egyszer már leszavazták az uniós vezetők a menekült-kvótákat, ám heteken belül újra voksolhatnak róla. Ha nem megy át, bukhat Schengen – fenyegetőznek német és osztrák politikusok. Kelet–nyugat törésvonal az EU-n belül.

Míg nyáron csak a menekültek rótták a kilométereket, az utóbbi napokban a kormánypolitikusok is „migrálni” kezdtek Közép-Európában. Nem véletlenül indult be diplomáciai nagyüzem: szinte biztos, hogy hamarosan ismét terítékre kerül a kötelező menekültkvóták kérdése az Európai Unióban. Az utóbbi egy hét felgyorsult eseményei – miniszterelnöki tárgyalások, a Keleti pályaudvaron történtek – ennek az előjátékát képezik.

Merkel nagyon akarja

A menekültkvóták ügye májusban került az uniós politikusok elé: akkor az Európai Bizottság (az unió közös kormánya) dolgozott ki erre vonatkozó javaslatot. A kvóták bevezetését elsősorban a fő tranzitország (Olaszoszország) és a célállamok (jellemzően Németország) erőltették. Ezek az Olaszországban és a Görögországban lévő menekültekre vonatkoztak volna, és mindössze 40 ezer emberre, illetve 20 ezer menekültre az unión kívülről. Azt szerették volna, hogy egy részük más uniós államokba kerüljön. Akkor Berlin alulmaradt, a közép-kelet-európai országok mellett a franciáknak és a briteknek sem tetszett a javaslat. Ehelyett minden állam vállalta: önkéntesen átvállal bizonyos számú menekültet.

A témát ezúttal ismét a németek hozták elő, s most már sikerrel is járhatnak, ami Berlin egyre nagyobb dominanciáját mutatja – ha ez a görög hiteldráma rendezése alapján még nem lett volna egyértelmű. A németek a britek mellett a franciákat is meggyőzték a közös rendezés előnyeiről, a spanyolok és az olaszok korábban sem voltak ellene. Ennek kontextusában kell értelmezni Robert Fico e heti lázas aktivitásait, a prágai V4-es csúcsot, valamint Orbán Viktor brüsszeli útját is: a visegrádi országok vezetői úgy érezhették, hogy kisebbségbe kerülnek az EU-n belül.

Kelet és Nyugat

A kérdés a kelet–nyugat tengely mentén osztja meg a tagállamokat. A szegényebb posztszocialista országok – melyekben nem élnek számottevő bevándorló csoportok – kormányai elutasítják a menekültek „szétosztását”, melynek célja a nyugati államok tehermentesítése. Ott nagyobb az életszínvonal, így ők a menekültek fő célpontjai.

A diplomáciai harc részét képezik az egyre durvább kijelentések és az üzengetés. A német és az osztrák kormány is többször beszólt Budapestnek, a magyar kormányzat pedig élesen válaszolt. Közben az elmúlt napokban az sem volt világos, ki mit akar: a németek először azt mondták, hogy minden szír menekültet befogadnak, majd amikor megindultak a vonatok München irányába, pontosítottak: az uniós szerződések továbbra is érvényesek, vagyis a menekülteket ott kell regisztrálni, ahol először találkoznak a hatóság embereivel.

Most minden tagállam szuverén joga, hogy eldöntse: melyik EU-n kívüli országból érkező polgár telepedhet le nála. A kötelező kvóták ezt a jogot részben átírnák, a menekültügyi eljárást ugyan minden ország a saját szabályai szerint folytatná le, de egy bizonyos számú menekültet átszállítanának más országokból. Közösen határoznák meg a biztonságos országok listáját is, vagyis azokat az országokat, ahová vissza lehet küldeni a menekülteket, ha azokon keresztül érkeztek.

A V4-es államok továbbra is maguk akarják eldönteni, hány menekültet és kit fogadnak be. Elemzők szerint viszont ehhez az kellene, hogy bőkezűbbek legyenek. Míg májusban 40 ezer + 20 ezer migráns elosztásáról volt szó, most már 160 ezres számról beszélnek az uniós vezetők. Szlovákia nyár elején 100+100 szíriai menedékkérő befogadásába egyezett bele, ez volt az egyik legkisebb vállalás. A szlovákiai pozíció változását jelezheti, hogy a belügyminisztérium több hazai objektum felújítását is tervbe vette, a tárca információi alapján összesen 3 ezer menekült befogadására is képesek lennénk.

Schengen veszélyben?

A német és az osztrák vezetők nyíltan azzal fenyegetőznek, hogy ha a közép-európai államok nem fogadják el a kvótákat, az a schengeni övezet végét jelentheti.

Schengen eltörlése a határellenőrzések újbóli bevezetését jelentené, valamint azt, hogy csak a határátkelőkön lehetne átmenni, a zöldhatáron nem: több szigorítást ugyanakkor nem hozna. Az emberek 90%-a, akik csak évente pár alkalommal mennek külföldre, ebből sokat nem érezne, ám elsősorban a posztszocialista államok számára szimbolikus szempontból Schengen nagyon sokat jelent – nem véletlenül ezzel zsarolnak a német politikusok. Nem csoda, hogy a tegnapi V4-es találkozó egyik fő mondanivalója is ez volt: Schengennek maradnia kell, ez az unió egyik alappillére.

Nyugati kormányzati szereplők szájából többször az is elhangzott, hogy befagyaszthatják az uniós alapokat, ám elemzők szerint ennek viszonylag kis esélye van: jogilag körülményes hozzányúlni, ráadásul ez az EU hosszú távú költségvetésének részét képezi.

Hétfőn a szlovák, a cseh és az osztrák kormányfő találkozik menekültügyben, azután már Brüsszelre terelődik a figyelem. Először az uniós belügyminiszterek vitatják meg a kvótákat, majd várhatóan egy kormányfői csúcsot is összehívnak emiatt.