Gašparovič: „Két szóban válaszolok: igen, igaza van!”

A közösségi portálokon ranglistákat állítottak össze Gašparovič bakijaiból; s ötleteket is adtak a leköszönő államfőnek, milyen címen jelenhetne meg könyve. Míg elődje, Rudolf Schuster Anya ne sírj, apa még él című könyvet adott ki, egy felhasználó szerint Gašparovič könyvének címe egyik híres mondata lehetne, „Két szóban válaszolok: igen, igaza van!”.

A leírtat is gyakran félreolvasta

Gašparovič beszédeinek egyik érdekessége, hogy bár a szöveget mindig olvasta, gyakran teljesen értelmetlen mondatokat mondott. Egyszer például az alábbi, egyébként sem könnyen értelmezhető mondatott kellett volna felolvasnia: „A védelmi szektor reformja a konfliktusok utáni fejlődés és a működő jogállam kulcsfontosságú összetevője.” Helyette ezt mondta: „a szektor reformja … a kulcsfontosságú összetevője … a védelmi szektornak a kulturális összetevője… kulcsfontosságú a működő jogállam fejlesztésénél és megalkotásánál”.

További közismert nyelvbotlásai közé tartozik az, amikor Nyugat-Balkán helyett nyugat-balkont mondott, Radičovát a Smer elnökének titulálta, Benedek pápát Domonkos pápának nevezte, John Major egykori brit miniszterelnököt Tony Blairnek hívta, a Lisszaboni szerződést Libanoni szerződésre keresztelte át. Egy parlament által elfogadott törvényről például azt mondta, hogy nem ért egyet azokkal, akik szerint a jogszabály alkotmányellenes, mert csak az alkotmány két cikkelyével ellenkezik, nem pedig az egész alkotmánnyal.

Nehéz földrajz és számtan

Gašparovič hivatalos látogatásokon is tudott olyat mondani, ami alapján felmerült a kérdés, hogy egyáltalán tisztában van-e azzal, mely országról beszél. A horvát államfő jelenlétében egyszer összekeverte Horvátországot Szerbiával, amikor a szerb tengerpartról beszélt.

Az, hogy a leköszönő államfő nem igazán van tisztában az internet világával igazolta a Markíza vitaműsorában tett kijelentése, amikor a műsorvezető kérdésére, hogy tudja-e, mire használják a Google-t, azt válaszolta, hogy „természetesen, ez is az interneten keresztül való társalgásra szolgál”. Az már más lapra tartozik, hogy néhány évvel később valóban megjelent egy Google+ nevű szociális háló, amelyen internetes társalgásra is lehetőség van, azt viszont mégis nehéz elhinni, hogy évekkel korábban Gašparovič tudott volna erről a projektről.

Most pedig jöjjön a számtan, szintén egy olyan szakterület, amely nem igazán állt közel az államfőhöz. Amikor azt akarta bizonyítani az öt évvel ezelőtti választási kampányban, hány napot töltött úton, hogy a lehető legtöbb állampolgárral találkozzon, azt mondta, hogy „majdnem 400 napot töltöttem utazással Szlovákiában, ami majdnem egy egész év”.

A választási kampányban sikerült összekevernie saját mottóját, amely úgy hangzik, hogy nemzetileg gondolkodom és szociálisan érzek. Ehelyett azt mondta, hogy „szociálisan gondolkozom és szociálisan érzek és nemzetileg gondolkodom”. Majd nem sokkal később magabiztosan kijelentette, hogy az „államfő elnökének” jelölteti magát.

A szomorúság örvendezési forma

Még a legtragikusabb pillanatokban sem tudott koncentrálni, nem tudta elkerülni a kínos kijelentéseket. Miután kiderült, hogy a hejcei repülőszerencsétlenség során 42 szlovák katona vesztette életét, sajnálattal közölte: „Egy asztalnál kellett volna örvendezniük. Ez most más örvendezés lesz. Szomorúság.”

Gašparovič sohasem szerette, ha az újságírók ezekről a bakikról tájékoztattak, egyszer a Joj televízió riporterét sem engedték be az elnöki palotába sajtótájékoztatóra, amiért egy nappal korábban az elnök nyelvbotlásairól készített tudósítást. Azt vallotta, hogy „a személyem elleni támadás, az az állam elleni támadás ”.