Ezt nem lehetett visszautasítani

Ma a parlament megválaszthatja Szlovákia első ombudsmanját. A képviselők öt személyt jelöltek erre a posztra, ketten a gyengébb nem képviselői. Egyikük, Bauer Edit, a munka-, szociális és családügyi minisztérium államtitkára a Magyar Koalíció Pártjának jelöltje. Vele beszélgettünk.

Bauer Edit: „Az elmúlt tizenkét év alatt, bármit csináltam is, közéleti tevékenységem az emberi jogokhoz kötődött.“ Somogyi Tibor felvételeSzámított rá, hogy az MKP emberjogi biztosnak jelöli? Hogyan fogadta és miért vállalta el?

Ez megtisztelő jelölés attól függetlenül, hogy mi lesz a kimenetele a parlamentben. Úgy érzem, az elmúlt tizenkét év alatt, bármit csináltam is, közéleti tevékenységem az emberi jogokhoz kötődött. Először a kisebbségi, majd a szociális jogokkal foglalkoztam, és azokban a helyzetekben, amelyekben aszimmetrikus a viszony, mint például a munkaadó és a munkavállaló, a polgár és a hivatal viszonya, ahol a polgár bizonyos értelemben kiszolgáltatott, az ombudsmannak hatalmas elvárásnak kell eleget tennie, és nem biztos, hogy a törvény erre teljes mértékben lehetőséget ad. Mindenesetre ez kihívás számomra, olyan felkérés, melyet nem szoktak visszautasítani.

Államtitkárként a hivatalt, az államot képviselte, ezzel ellentétben az emberjogi biztos a polgárt védi az állammal szemben. Nem okoz gondot a szerepváltás?

Ez a legkisebb dilemmám. Túl későn kerültem állami, végrehajtó pozícióba ahhoz, hogy átvegyem azokat az allűröket, melyek ebben a szférában nyilvánvalóan léteznek, és hogy abba a pozícióba képzeljem magam, hogy valamiféle imaginárius államot képviselek. Amikor a szociálpolitikában az állam szerepéről kell beszélnem, akkor azt, amit mondok, úgy fogalmazom meg, hogy ez a pozíció az első és utolsó kirándulásom az államigazgatás területén. Nem érzem, hogy ezzel a funkcióval, az állami hivatallal valaha is százszázalékosan – a szó szoros értelmében – azonosultam volna. Ugyanakkor az államtitkári tisztség nagyon jó tapasztalatokat ad, mert az államigazgatás egy szakma, és nem szükségszerűen van a polgár ellen, inkább szolgálnia kell az embereket. Az állami hivatalt én mindig így érzékeltem, és emberi hozzáállásomat inkább az előző életem határozta meg, amikor nyilvánvalóan a polgár oldalán álltam.

Amikor is?

Ez hosszú történet.

Részletezné, kérem?

A nyelvi-kisebbségi jogokkal sokat foglalkoztam. A kilencvenes évek elején nyilvánvalóan volt olyan igyekezet, hogy a kisebbségek jogállását törvénybe foglaljuk. Ehhez rengeteg nemzetközi dokumentumot kellett áttanulmányozni. Az államnyelvről szóló törvénnyel is sokat foglalkoztam, és szerintem ez nagyon jó kezdete volt annak a pályának, mely végül az emberi jogok felé vitt. Nyilvánvaló, hogy az alkotmányba foglalt emberi jogok a mai napig csak részben hozzáférhetőek, mert nem kerültek a parlament elé olyan végrehajtó intézkedések és törvények, melyek változtatnának ezen az állapoton. Az emberi jogok papíron rendben vannak, a gyakorlatban viszont hozzáférhetetlenek, és épp ezáltal sérülnek. Nagy lépést tettem az emberi jogok felé e tárcának köszönhetően is. A minisztérium hatáskörébe ugyanis a második és harmadik generációs emberi jogok széles skálája tartozik. A szociális jogokról, melyeket a nemzetközi dokumentumok egyre szigorúbban ítélnek meg, ma sok vita folyik például a munkatörvénykönyv kapcsán. Megtanultam, mennyire fontos az információ, hogy az ember élni tudjon a törvény adta jogokkal.

Tehát emberjogi biztosként erre a területre oda kíván figyelni?

Meggyőződésem szerint a panaszok egy része erre fog vonatkozni. A szociális ügyi minisztériumon belül rengeteg sérülékeny csoport joga kerül napirendre, akár a gyermekekre, a nyugdíjasokra, idősebb emberekre, akár az egészségkárosodottak jogaira gondolok. Az ombudsmannak elsősorban ezekkel az emberekkel kell foglalkoznia.

Az emberjogi biztos főleg tekintélyével, fellépésével tud eredményt elérni, és a vonatkozó jogszabály nem is ír elő jogi végzettséget. Ennek ellenére többen úgy vélik, legalább az első biztosnak jogásznak kellene lennie. Ön az egyedüli nem jogász végzettségű jelölt.

Az ombudsman mögött egy csapatnak kell állnia. Jó, ha valaki jogász, néha viszont éppen ezáltal szűkülhet az ember látóköre. Az elmúlt 10-12 év alatt megtanultam olvasni a törvényeket, tudom, mit jelent a kötőszó és a pontosvessző. Ez is egy szakma, ezt is el lehet sajátítani. Az emberjogi biztosnak a jogi végzettségen túl más tulajdonságokkal is kell rendelkeznie. Közgazdasági egyetemet végeztem, a kandidátusi disszertációmmal járó összes vizsgát szociológiából tettem le, és ez jó alapot adott az emberi jogok iránti empátia kialakulásához.

Tehát úgy érzi, fel tudja venni a versenyt?

Igen.

Annak ellenére, hogy magyar nemzetiségű? Országszerte, de a parlamentben különösen fokozódott a magyarellenes hangulat.

Ez is a demokrácia egyik próbaköve lehet.

Volt már ilyen próbakő. Lehetett volna magyar megyei elnökünk is.

ĺgy van, de nem lehet úgy harcba indulni, hogy az egy vesztes csata lesz. Ha a többiekkel egyenrangú állampogároknak tartjuk magunkat, nem lehet, hogy közben úgy viselkedjünk, mintha ezt magunk sem hinnénk. Van egy egyébként nagyra becsült ismerősöm, aki időnként el szokta mondani, milyen kár, hogy magyar vagyok.

Igen, de ha magyarnak született.…

Erről van szó. Vannak dolgok, melyeket a szlovák társadalom nehezen tud tolerálni. Az ombudsman egy jelképes funkció…

…melynek politikától és pártoktól függetlennek kell lennie. Az államtitkári székbe a Magyar Koalíció Pártja tagjaként került.

A törvény betűje ebben a kérdésben egyértelmű, az emberjogi biztos már megválasztása pillanatában sem lehet párttag. Mivel az MKP jelölt ombudsmannak, gyakorlatilag az adott pillanatban nem vagyok párttag.

Felfüggesztette a tagságát?

Igen, és ezt az elnökséggel is egyeztettem.