Európa nem tud mit kezdeni a kétharmaddal

Magyarország az utóbbi hetekben nemzetközi össztűz alá került. Véletlenek ezek a támadások?
Természetesen nem. Úgy gondolom, hogy ezek a Magyarországot ért média- és politikai támadások alapvetően azokra az okokra vezethetők vissza, hogy az új kormány megalakulása után jelentős strukturális reformok zajlottak le, megváltozott a kormány stratégiája arra vonatkozóan, hogy az országban megtermett javakat hogyan osztja el, és hogy a gazdasági válság hatásait kik és hogyan viseljék. Ennek a folyamatnak mind otthon, mind külföldön vannak vesztesei.

Strukturális változások más országokban is gyakran zajlanak a választások után, még sincs ilyen negatív visszhangjuk.
Európa politikai közvéleménye nehezen tud mit kezdeni azzal, hogy a nemzeti konzervatív kormánynak kétharmados többsége van a parlamentben, ezért nincs olyan hagyományos egyeztetési kényszere, mint ahogy az korábban lenni szokott. Az országot ért médiatámadások egyébként nagyon általánosak, a részletek nem ismeretét igazolják.

Az Európai Bizottság a bírák nyugdíjaztatása, a jegybanktörvény és az adatvédelmi ombudsman ügyében indított kötelezettségszegési eljárást Budapest ellen. Ezek már elég konkrét javaslatok.
A politikai és a médiatámadásoktól külön kell választani a bizottsággal zajló párbeszédet. Jelen pillanatban körülbelül ezer ilyen kötelezettségszegési eljárás folyik az egyes uniós tagállamokkal. Belgium ellen például 101 esetben indítottak ilyen eljárást.

Az ország presztízsét azért valószínűleg nem növelik.
A magyar kormány nagyon örül, hogy elindult az említett három esetben az eljárás, mert végre nem általános politikai kritikákkal kell foglalkozni, hanem konkrét jogi kérdésekkel. Három dolog történhet. Egy: Magyarország tudomásul veszi az észrevételeket és egyetért velük, vagyis módosítja az adott törvényt. Kettő: meggyőzi a bizottságot az igazáról. Három: ha nem sikerül rendezni a problémát, a felek az Európai Bírósághoz fordulnak.

Visszatérve a kritikákra: a magyar kormány intézkedéseit nem egy politikus és nem egy sajtóorgánum bírálja, hanem, úgy tűnik, lassan az egész nyugati világ. Még Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is kifejezte aggodalmát egy levélben. Miért állna érdekükben, hogy rontsák Magyarország jó hírét?
Jól megfigyelhető, hogy ezek a támadások milyen hullámokban érkeznek. Az elsők akkor jöttek, amikor Budapest bevezette a bankadót. Ez nyilván sok külföldi bank érdekeit sértette, amelyek aztán igyekeztek politikai nyomást gyakorolni a kormányra. Aztán jöttek a különadók, például a telekommunikációs és energetikai cégekre. Sorolhatnám, hogy ki mindenkinek az érdekeit sértették a változások, de nem vagyok annyira naiv, hogy ne látnám a köztük levő összefüggéseket. Az Egyesült Államokból jövő kritikák alapja pedig az egyházakról szóló törvény, amely csak a magyarországi tradicionális egyházakat tekintette a törvény erejénél fogva egyházaknak, az USA-ban befolyásos és népszerű neoprotestáns egyházak többségének pedig végig kell menniük a bejegyzéshez szükséges folyamaton, ami egyébként szerintem meg is fog történni gond nélkül.

És mi a helyzet a demokrácia alapelveivel, amelyek a külföldi bírálatok szerint állítólag veszélybe kerültek?
El kell különíteni a jogos és a jogtalan kritikákat. Az Európai Bizottságnak és a közvéleménynek joga van ahhoz, hogy a magyar törvénykezést véleményezze, és ez így helyes. Arról viszont, hogy a magyar kormányzat a kétharmados többséggel megfelelő módon élt-e, majd a választók döntenek 2014-ben.

Milyen politikai erők profitálhatnak ezekből a bírálatokból Magyarországon?
Elsősorban a Jobbik, amelynek unióellenes hangneme egyre erősödik.

A másik forró téma az IMF. Korábban Nemzetközi Valutaalapellenes retorikát folytatott a kormány, később pedig hirtelen jelezte, mégis kell a pénzinjekció. Értelmezhető a magyar kormány IMF-tárgyalásainak folyamata másként, mint visszatáncolás?
Szerintem ezt a változó realitásokhoz való ésszerű alkalmazkodásnak lehet tekinteni. A kormánynak az elmúlt másfél évben sikerült a piacról finanszíroznia a magyar gazdaságot. Romlott viszont az euró helyzete, és ez ránk is kihatott. A növekedési várakozások mindenhol kisebbek lettek a vártnál, például Szlovákiában is. A kormány úgy döntött, hogy szükség van egy olyan biztosítékra, amelyet az IMF jelent. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, viszont a cél ugyanaz: az ország minél kevésbé legyen kitéve a hiteltényezőknek.

Térjünk át a kettős állampolgárság témakörére. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerint több ezer olyan kettős állampolgár van Szlovákiában, aki a magyar állampolgárság felvételét a szlovák hatóságoknak nem jelenteti be. Hihetünk ezeknek a számoknak?
Nekem a folyamatra nincs rálátásom, a legtöbben ilyen céllal egyébként a magyarországi önkormányzatokat keresik fel, így nem tudok s - a kormány hivatalos álláspontja alapján, mely szerint Magyarország nem ad ki az egyszerűsített honosítással kapcsolatban részletes adatokat -, nem is mondhatok konkrétumokat. A miniszterelnök-helyettes úr szavai nyilván helytállóak, magam is több olyan embert ismerek, aki felvette a magyar állampolgárságot, de nem kívánja ezt bejelenteni. A legelszomorítóbb a szlovákiai helyzetben az, hogy a honosítást kérvényezőket megfosztja a magyar állampolgárság felvételének ünnepélyes megélésétől.

Közeleg a szlovák kormányváltás. Számít a magyar fél arra, hogy ez a probléma belátható időn belül megoldódik?

Mindenképpen, és a tárgyalásokat folytatjuk. A szlovákok igyekeznek a problémát jogi oldalról megközelíteni. Nem biztos, hogy ez szerencsés, mivel az utóbbi időben kiderült, hogy mind a szlovák, mind a magyar megoldás alátámasztható európai példákkal. Jogi technikákkal tehát aligha érhető el kompromisszum, politikai döntésre lesz szükség.

Melyik oldalon?
Szlovákiában ez egyre nagyobb probléma, mivel egyre többen vesztik el szlovák állampolgárságukat, és nem csak magyarok. Mi nyitottak vagyunk és leszünk a megoldás keresésére, de nem szándékunk lemondani az egyszerűsített honosítási eljárásról.

Budapest kinyilvánította, hogy a szlovák állampolgárságukat elvesztett magyaroknak minden segítséget megad. Milyen konkrét segítséget tudnak nyújtani ezeknek az embereknek?
Amilyet csak kívánnak. Azok az emberek, akik ezt nyíltan vállalták, választhatták volna a könnyebb utat is. Például, ha Boldoghy Olivér úgy döntött volna, akkor egyszerűen fogja magát, bemegy az illetékes szlovák idegenrendészetre, és gond nélkül folytatja életét Szlovákiában magyar állampolgárként: dolgozhat, vállalkozhat, egészségügyi ellátást kaphat. Ők viszont szeretnék szlovák állampolgárságukat továbbra is megtartani. Az ebből fakadó kellemetlenségek kapcsán segíthetünk nekik: jogi és anyagi segítséggel. Jogi támaszt nem kértek Budapesttől, többen fordultak ugyanis ügyvédhez, mivel ezt a jogi utat Szlovákiában kívánják végigjárni. A magyar állam anyagi keretet is elkülönített arra az esetre, ha ezeknek az embereknek anyagi káruk származna ebből a helyzetből, egyelőre ezt sem igényelte senki.

A határon túli magyar állampolgárok szavazati jogot is kaptak. Találkoztak Szlovákiából negatív visszajelzéssel ezzel kapcsolatban?
A külügyminiszter úr közzétett egy nagyon mérsékelt hangvételű közleményt, azóta semmi reakció nem volt, és szerintem nem is lehet. A határon túli szlovákok ugyanis ugyanilyen keretek között szavazhatnak. Korábban a szlovák fél megfogalmazta, hogy nem örülne, ha a magyar választási kampány átterjedne Szlovákia területére. Ezzel mi maximálisan egyet tudunk érteni.

Egyes fórumokon felmerült, hogy a jövőben a határon túli szavazatok dönthetik el a magyar parlamenti választást. Nem tartanak attól, hogy emiatt a közhangulat Magyarországon a határon túliak ellen fordul?
Én nem tartok ettől. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi választók választási hajlandósága alacsony szokott lenni. Ha optimisták vagyunk, 2014-re félmillió új magyar állampolgár lehet, ennek talán a hetven százaléka lehet választásra jogosult, ebből a választásokon részt vesz talán húsz százalék, tehát körülbelül hatvanezer ember. Ez nem az a szavazatmennyiség, ami eldönthet egy választást. Hangulatot kelteni persze lehet, de a magyar társadalom annál sokkal érettebb, hogy felüljön ilyen hangulatkeltéseknek. Magyarországon a határon túli közösségek iránti szolidaritás a kilencvenes évek elejétől nő, és pozitív tendenciát mutat, leszámítva a rossz emlékű 2004-es népszavazást.

Sokak szerint a határon túliak érzelmi kötődése nem elegendő ahhoz, hogy beleszólhassanak az anyaország ügyeibe, mert nem ott fizetnek adót, és nem érintik őket közvetlenül azok a változások, amelyeket egy választás hozhat.
Az ezzel kapcsolatos félelmek eltúlzottak. A magyar állampolgárságot azok kérelmezik, akiket az érzelmi kötődésen kívül más szálak is kötnek az anyaországhoz, és ezek a kötődések szerintem csak szaporodni fognak. A Kárpát-medencei magyarság közös politikaigazdasági térben él, ezek a kapcsolatok a gyorsuló kommunikációval csak szaporodnak, így a budapesti döntések is egyre jobban érintik a határon túliakat, beleszólási joguk tehát arányban van ezekkel a ráhatásokkal.

Az már eldőlt, hogy a határon túli magyar állampolgárok kaphatnak szavazati jogot. Milyen változás várható még? Lehet majd határon túli politikusokra is szavazni a magyarországi listákon keresztül?
A választási eljárásról szóló törvény leendő paragrafusait nem ismerem. Ez esetben nem látok olyan jogi megoldást - de ez a személyes véleményem -, amellyel a magyarországi országos listákról kizárhatnák a határon túli politikusokat. Persze ehhez magyar állampolgárnak kell lenniük, és állandó lakhellyel kell rendelkezniük Magyarországon, ez utóbbinak a létesítése viszont nem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna.

Hivatalba lépésekor jelezte, hogy szándékában áll találkozni az összes szlovákiai parlamenti párt vezetőjével. Ez mennyire sikerült?
Bejelentkeztem mindenkihez, és nagyrészt beszéltem is a pártelnökökkel, bár a kormány bukása kicsit megnehezítette a kapcsolatfelvételt. Ján Figeľ miniszter úrral a napokban találkozom, de beszéltem Mikuláš Dzurindával, Robert Ficóval, Richard Sulíkkal is találkoztam, Berényi Józsefet és Bugár Bélát pedig elsőkként kerestem fel.