Észrevétlenül

Az igazság az, hogy a létezés alapjairól – s bármily paradoxnak tűnik, de ebbe a halált is beleértem – nem tudunk hitelesen beszélni. Mert kezdhetnénk a szeretet hatalmával, megtartó erejével, sorolhatnánk csodálatos bibliai példákat, idézhetnénk megannyi klasszikust, leporolhatnánk tonnányi közhelyet, róhatnánk fenyő-, méz-, narancs- és fahéjillatú sorokat – mindez egy lépéssel sem vinne közelebb a lényeghez, a szeretet megéléséhez. Megtörténik, csendben, észrevétlenül, újra és újra, mindennap, mindenütt. Igen, észrevétlenül, mert csak akkor vesszük észre, amikor már nincs, elillan, amikor elvesztettük, amikor hajszoljuk, amikor birtokolni akarjuk, amikor elhazudjuk, s amikor ezért tönkremegyünk – ott, mélyen legbelül. Mint ahogy a megváltás is megtörténik mindennap, mindenütt, mindenhol, igen, a gyilkolás, a pusztítás, a hatalmi játszmák és az intézményesített lelki prostitúció mellett, s vele egy időben, mindörökre. Jézus a megtestesült logosz, ugyanakkor a legegyszerűbb ember, sőt a gyermek, a gyermek, aki nem kerget illúziókat, s alapállása az, hogy a létezést csak egyetlen egy dolog szennyezheti be: a hazugság. S tudja azt is: csak az él, ami személyes. Az elején azt írtam, nem használok majd nagy szavakat, de – amióta láttam –, nem tudok szabadulni a képtől: az Amerikai szépség című filmben van egy jelenet, ahol a fiú a saját videoetűdjét nézi, éppen: üres nejlonzacskót lebegtet a szél valami lepusztult, koszlott, külvárosi szegletben. A srác ül a kanapén, mellette a lány, aztán újra a fiú arca, s aztán percekkel később a lány keze a fiúéba fonódik. Giccses? Én bőgtem. S valahányszor látom ezt a képsort, zokogok. Pedig hát, ez nem a szeretet – mondhatnák. Persze, sok arca van, s olykor pusztíthat is. De csak ez van. Nincs más. Nincs kiút. Nincs alibi és nincs majd. Nincs helyettem, s nincs nélkülem. Nem tudom megspórolni, mások elől elélni, felhalmozni, kuporgatni, megjátszani. Mert akkor csak a szégyen marad. S a nemlét, ami a halálnál is rosszabb. Itt és most csak a csend. S a fény, a bárány vére, az élet egyszeri, megismételhetetlen és szavakkal le nem írható csodája. Boldog karácsonyt mindenkinek!