Erdogan teljesen átszabná Törökországot

A múlt heti törökországi puccskísérlet után megtorló intézkedések sorozata vette kezdetét, amely már 60 ezer embert érint. Mi történik most Törökországban?

Tisztogatási hullám folyik, a szó szoros értelmében. A kormány úgy döntött, eltünteti mindazon személyeket, akik szerinte Fehtullah Gülen amerikai emigrációban élő hitszónok követői. Azt azért látni lehet, hogy itt nagyon jól előkészített listákkal dolgoznak, tehát valószínűleg nem az egynapos puccs eredménye a tisztogatási folyamat. Csak a tanári karból együttesen közel 35 ezer embert bocsátottak el, s ebből 21 ezernek az oktatási engedélyét is visszavonták. Már szerda estére elkészült a vádirat 54 bíró és ügyész ellen, akiket a puccskísérletben való részvétellel vádolnak, s a rendőrség 8 ezer alkalmazottját is elengedték. Ezen kívül lemondatták az ország összes dékánját, ami 1177 embert jelent, s felfüggesztettek 4 rektort. Ezek megdöbbentő számok.

Miért ez a hadjárat a tanárok ellen?

Mert ők nevelik az ifjúságot, s őket is azzal vádolják, hogy Fethullah Gülen követői.

S ez valóban így van?

Ezt biztonsággal nem lehet kijelenteni, mindenesetre nagyon furcsa, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi emberre csaptak le. Rendkívül nagy tisztogatás zajlik, amely a teljes államapparátust érinti.

Mi lesz ennek a következménye? Nem fog lebénulni az államapparátus?

Mindenki ettől fél, ám úgy néz ki, hogy Erdogan elnököt ez nem aggasztja. A jelek szerint Erdogan mindenáron keresztül akarja vinni a tervét, ami egy közel-keleti típusú elnöki rendszer kialakítása Törökországban. S ezt úgy szeretné megvalósítani, hogy közben az általa korrumpálódottnak nevezett hadsereg mellett a demokrácia védelmezőjeként tetsszen.

Erdogannak bizonyára nem új ez a terve.

Valóban nem, de erre most jó alkalmat szolgáltat neki a múlt heti hamvába holt puccskísérlet, amelyről továbbra sem lehet tudni, mik voltak a valódi mozgatórugói. Nagyjából 2008 óta jönnek a folyamatos jelzések, hogy Erdogan elnök szeretné átalakítani a politikai rendszert. Eddig sosem volt alkotmányos felhatalmazása arra, hogy ezt megtegye, s jelen pillanatban sincs, ha csak a parlament összetételét nézzük.

Mi Erdogan célja? Egy iszlám típusú állam bevezetése?

Erről csak találgatni tudunk, de a szakértők többsége valóban úgy látja, hogy a jelenlegi török államfő egy jobban az iszlámhoz kötődő, Kelet felé orientált, egy személy által uralt félautoriter rendszert szeretne Törökországban. Ezt úgy hívják a Közel-keleten, hogy neopartimonializmus.

Vajon hogyan viszonyul ehhez a török társadalom?

Jelenleg ismét csak találgatni lehet ebben a kérdésben, azt azonban tudjuk, hogy a török társadalom az elmúlt választások során nem adta meg a kormánynak azokat a felhatalmazásokat, amikkel az alkotmányos rendszerhez hozzá tudna nyúlni. Most viszont van egy olyan aggodalom, hogy az elnök és a mögötte álló erők megkerülik ezt a gátat, és keresztülviszik az általuk kitervelt politikai átalakulást. Hogy erre miként reagál majd a török társadalom, kérdéses. Azt láttuk, hogy egy esetleges katonai hatalomátvételt a társadalom szinte egyöntetűen elutasított, azt azonban nem tudjuk, mi lesz a reakció Erdogan további lépéseire. Az elnök mindenesetre különféle mítingeken és tömegrendezvényeken próbálja visszaszerezni azt a terepet, amit 2013-ban elveszített, ez pedig az utca. Azonban ez sem biztosíthatja számára azt az alkotmányos felhatalmazást, amit a parlamenten belül, vagy új választások kiírásával kellene megszereznie.

Mit jelenthetnek a törökországi események nemzetközi szempontból, tekintve, hogy az ország a NATO tagja, ezen kívül pedig a terrorellenes koalíció része?

Ismét egy olyan kérdés, amire még nem tudjuk a választ. Annál is inkább, mivel a tisztogatási hullám a hadsereget sem kímélte, amely jelenleg gyakorlatilag félig lebénult állapotban van. Az biztos, hogy a folyamatnak lesz hatása a NATO, illetve az ország szempontjából is, hiszen csak nemrég csitult el az a polgárháború, amely az ország kurdok által is lakott délkeleti részében robbant ki egy évvel ezelőtt, amit a kormány terrorellenes háborúnak álcázva nyomott el. Ez egy hosszú gerillaháború volt, s béke most sincs, csak egyfajta csillapodás.

Mi a helyzet a török–amerikai viszonnyal?

Láthatóan feszültség alakult ki a két ország között. Törökország hivatalosan kérte az USA-tól Fethullah Gülen kiadatását, ugyanakkor nem hivatalosan azt feszegetik, hogy az Egyesült Államoknak köze lehet a meghiúsított puccskísérlethez, mintegy megüzenve ezzel az USA-nak, hogy azzal bizonyíthatná a jóhiszeműségét, ha kiadná Ankarának Gülent. Az Egyesült Államok csak azt válaszolta erre, jogászaik megvizsgálják a török kérés lehetőségéit. Ez arra utal, hogy nem valószínű, hogy teljesítenék Törökország kérését. Ebből kifolyólag nem várható, hogy a két ország közti feszült viszony enyhülni fog, ellenben a török–orosz viszonnyal, mely az utóbbi hónapokban nagyon kiéleződött, most azonban konszolidálódni látszik. Ha azonban a török–amerikai kapcsolat tartósan megromlana, az nagyon veszélyes tendencia lenne, hiszen ez nem egyszerűen a NATO egyik hadseregét, hanem teljes szövetségi rendszerét érintené.