Emléktáblát avatnak az 1945-ben lemészárolt magyarok tömegsírjainál

"Az áldozatokkal szembeni hetvenéves tartozásunkat rendezzük most" - jelentette ki Dunajszky Géza közíró, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagja a megemlékezést bejelentő sajtótájékoztatóján hétfőn Pozsonyban. Elmondta: a megemlékezést tavaly nyáron kezdték szervezni a Csemadok (a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális-közéleti szervezete) ligetfalui alapszervezetének segítségével. Akkor indították el azt a közadakozást is, aminek eredményeképpen sikerült összegyűjteni az emléktáblára szükséges anyagiakat is. A gyászos események idején még önálló Pozsonyligetfalu 1946 óta Pozsony egyik kerülete. Az emléktáblával azokra a német és magyar civil áldozatokra akarnak emlékezni, akiket 1945. június 20. után a csehszlovák hadsereg 17-ik gyalogezredének katonái etnikai tisztogatás keretében gyilkoltak le a katonai elhárítás által felügyelt ligetfalui internálótáborban és annak környékén. A több szakaszban zajló tömegmészárlásnak eddig fellelt dokumentumok bizonysága szerint legkevesebb 530-an, ám becslések szerint valószínűleg több ezren estek áldozatául, nők és férfiak vegyesen, de idősek és még csecsemő korú gyermekek is. A tragédiasorozat áldozatai legalább hat tömegsírban nyugszanak. A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17-ik gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. "A végrehajtást a Benes-dekrétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedrich Smetana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől" - idézte fel a tragédiát Dunajszky Géza. Hozzátette: ugyanez a katonai egység felügyelte a Pozsonyligetfalun létrehozott internálótábort, ahová pozsonyi és környékbeli kitelepített németeket és magyarokat zártak, sok esetben csupán azon az alapon, hogy nem értettek jól szlovákul, és ezért gyanúsnak minősültek. Az internáltak, majd kivégzettek között nők és gyerekek egyaránt voltak; nem egyszer teljes családokat irtottak ki. "A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket" - idézte Dunajszky Géza a szörnyűségek egyik szemtanújának egy későbbi - a vérengzésekkel nem közvetlenül összefüggő - perben tett vallomását. Dunajszky Géza, aki Szabó Józseffel, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosával együtt néhány éve közösen kezdte el a ligetfalui vérengzések történetének feltérképezését, elmondta: a ligetfalui táborba bejáró orvos vallomása szerint 1945 augusztusában a tábornak már 2900 lakója volt. Napi rendszerességgel folytak a kivégzések, így feltételezhető, hogy az áldozatok száma jóval magasabb volt, mint ahogy azt egyelőre bizonyítani lehet. A Pozsony-ligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság által szervezett, megemlékezéssel és ökumenikus imával egybekötött emléktábla-avatást június 20-án délelőtt rendezik, a pozsonyi D2-es autópálya Rajka felé vezető szakasza mellett lévő egykori BS6-os katonai erőd előtti téren. A mostani emléktábla-avatás az első lesz azoknak a sorában, amelyeket a szervezők a Pozsonyligetfalun magyarok és németek sérelmére elkövetett vérengzéssorozat helyszínein az áldozatok emlékére meg akarnak valósítani. Terveik szerint a megemlékezések sorát 2020-ban egy emlékmű felállításával szeretnék lezárni.