Elpazaroltunk 29 milliárd euró uniós támogatást, alig van eredménye

Fejenként 5300, összesen 28,8 milliárd  euró – ennyit kaptunk csatlakozásunk óta az Európai Uniótól, pontosabban annak gazdaságilag fejlettebb országaitól, a nettó befizetőktől. Ez már a nettó összeg, vagyis a teljes támogatásból leszámították azt, amit Szlovákia befizet az EU-ba. 

„Ez a 29 milliárd euró megváltoztathatta volna Szlovákiát, de a saját hibáink miatt nem éltünk elég jól ezzel a lehetőséggel”

 – foglalta össze Ľubomír Andrassy, a Számvevőszék elnöke az intézmény által készített jelentést. Ebben a csatlakozásunk, vagyis 2004 óta az országba érkező uniós támogatás felhasználását, annak hatékonyságát vizsgálták. „20 éve ismételjük ugyanazokat a hibákat: a források késedelmes lehívását, a közbeszerzési hibákat, a túlzott bürokráciát, az alkalmazottak magas fluktuációját, a mérhető mutatók hiányosságait és a gyenge koordinációt. Ezek a problémák minden programozási időszakon átívelően fennmaradtak” – állítja Andrassy. 

Nem csökkentek a regionális különbségek 

Az uniós támogatások – a kohéziós alap – legfontosabb feladata a regionális különbségek csökkentése országon belül is. A jelentés szerint azonban ez nem sikerült, vagy csak nagyon kis mértékben. 

„A régiók átlaga csak nagyon lassan közeledett a főváros szintjéhez”

 – áll a jelentésben. A legnagyobb lemaradásban Kelet-Szlovákia, vagyis Kassa és Eperjes megye van, ahol még mindig az EU átlagának 60 százaléka alatt van az egy főre jutó GDP. Ennek oka az elemzés szerint az úgynevezett regionális innovációs paradoxon: a kevésbé fejlett régióknak nagyobb szükségük lenne a támogatásra, de éppen az alacsonyabb fejlettségi szint miatt nem képesek a támogatások felhasználására, vagyis megfelelő projektek benyújtására. 

 Bár valamennyi régió fejlődik, a köztük és a fejlett pozsonyi régió közötti szakadék lassan csökken, részben azért is, mert az értékelt időszakban maga Pozsony is növekedett. Az elmúlt 20 évben a lemaradó megyék átlagosan mintegy 6 százalékponttal javítottak helyzetükön. 

A gazdasági teljesítmény lassabb növekedése a fejletlenebb régiókban köszönhető a támogatások céljának is. 

„Az euróalapok elsősorban az infrastruktúrában segítettek, közvetlen hatásuk a régiók termelékenységére és innovációs teljesítményére kevésbé volt jelentős”

 – áll a jelentésben. Az utak felújításába, a csatornahálózatok kiépítésébe, az iskolákba és a kórházakba irányuló euróalapos beruházások közvetlenül javították az életminőséget, de nem váltottak ki olyan további gazdasági növekedést, amilyet például az innovációk hoztak volna. A Számvevőszék szerint azt csak hosszabb idő elteltével lehet majd bizonyítani, hogy ezek a beruházások hozzájárultak-e az új, perspektivikus befektetők érkezéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez. 

Alacsony önrész, pazarló felhasználás 

Az uniós támogatásokat általában az utolsó, vagy inkább az utolsó utáni pillanatban sikerült felhasználni, ami kihatott a támogatott projektek minőségére is, de azt is eredményezte, hogy az önrész sok esetben nagyon alacsony vagy akár nulla volt. 

„Mindegy, hogy mire adunk, csak fogyjon el”

 – jellemezte az adott költségvetési ciklus utolsó pályázati kiírásait a Számvevőszék. A jelentés szerint nagyon gyakoriak a visszaélések vagy a szabálytalanságok a projektek megvalósításában. Több mint 5000 szabálysértést találtak, 3 milliárd eurót gazdaságtalanul, további 6 milliárdot pedig nem a rendeltetésének megfelelően használtak fel. A legtöbb szabálytalanság azokban a projektekben fordul elő, amelyeknél minimális vagy nulla az önrész. 

„Amíg nem a saját pénzünket tesszük bele egy projektbe, nem fáj nekünk, ha a mi kis almácskánkat egy egész hatalmas német fával támasztjuk meg”

 – kommentálta a jelentést Martin Šuster, a Költségvetési Tanács tagja. 

Szerinte fel kellene hagyni az euróalapok osztogatásával, és nem lehet az a cél, hogy „csak nehogy elvesszenek”. Az önrésznek legalább 40–50 százalékosnak kellene lennie, különben nem lehetünk biztosak abban, hogy az adott projektre valóban szükségünk van. 

„Minden egyes európai euróért legalább két-három hazai projektnek kellene versenyeznie. Alapvetően mindig versenyeztetni kellene, és a leghatékonyabb projekteket kellene kiválasztani”

 – véli a gazdasági szakember. Emellett szerinte egyszerűsíteni kellene a szabályokat, csökkenteni a prioritások számát. „A bürokrácia falai helyett átláthatóságra és egyszerűségre van szükség” – írta bejegyzésében az elemző.