Előretört a szélsőjobb, de a Néppárt kezében Európa sorsa

Míg a magyarországi és szlovákiai kampányban a háború és a béke ellentéteként határozták meg a kampány fő üzenetét, a valóságban másféle tétje van az uniószkeptikus és uniópárti erők küzdelmének. Az Európai Parlament ugyanis nem tud sem háborút hirdetni, sem pedig békét kötni, korlátozottan tud befolyásolni bármiféle Oroszországot érintő döntéshozatali mechanizmust. Ellenben hatása van az Uniót irányító, kulcsfontosságú döntéseket hozó Európai Bizottság kinevezésére, valamint maga is fontos témákat vethet fel (vagy ítélhet kudarcra) a parlamentben, például az uniós gazdasági és szociális szabályozások, vagy akár a kisebbségi jogok területén.

Mérsékelt átrendeződés

Az Európai Parlamentbe idén 720 képviselő ülhetett be, öt éve csak 705. A hagyományosan legnagyobbnak számító mérsékelt jobboldali Európai Néppárt (EPP) frakciójába tartozó pártok 185 képviselőt delegálnak (2019-ben 176), a Szocialisták és Demokraták (PES) 137-et (139), a liberális Renew Europe 79 (102) helyet szerzett (102). A kisebb pártok közül a Zöldek 52 (71) képviselővel ülnek az Európai Parlamentben, az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója (ECR) 73 (69) fős frakcióval, a radikális jobboldai Identitás és Demokrácia 58 képviselővel rendelkezik (49). További 36 (korábban 37) képviselő egy balodali pártcsalád tagja. Az erőviszonyok a formálódó átlépések miatt egyáltalán nem véglegesek, jelenleg összesen 100 további képviselőnek nincs hivatalos európai pártcsoportja. Fontos adalék, hogy ide tartozik több jelentős régiós párt is: a Smer és a Hlas tagságát korábban felfüggesztették az európai szocialisták, így a hat kormánypárti képviselő mind frakciót kereshet magának, de a Fidesz-frakció 10 képviselője is független (Hölvényi György pártja, a KDNP az EPP tagja). A Fideszről tudni, hogy az ECR-be igyekszik. A Magyar Szövetség ugyan nem jutott be a parlamentbe, de a romániai RMDSZ viszont két mandátumot is szerzett – az EPP tagjaként. További két határon túli képviselő Vajdaságból és Kárpátaljáról a Fidesz-listáról került be, így felvidéki szereplők nélkül jön létre egy háromfős határon túli magyar kontingens az új EP-ben.

Nyugati változások

A szuverén nemzetállamok Európájában gondolkodó pártok Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon nagyjából megtartották pozícióikat és jelentős erővel bírnak, Nyugat-Európában nagy tagországaiban viszont kimondottan sikeresen szerepeltek. Többek között ezért is beszélhetünk az idei választáson a radikálisabb jobboldal előretöréséről. Franciaországban egyenesen kormányválsághoz és előrehozott választásokhoz vezetett, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése sokkal jobban szerepelt Emmanuel Macron államfő pártszövetségével szemben. Németországban az oroszbarát, sokat bírált AfD a jobboldali CDU-CSU mögött második helyen futott be, miközben összeomlott a kormánypártok támogatottsága, radikális jobboldali győztese van az osztrák EP-választásnak és Giorgia Meloni olasz kormányfő is megnyerte az olasz választást.

A nemzetközi frakciók nyelvére lefordítva az új Európai Parlamentben átrendeződnek az erőviszonyok. Az európai parlament munkáját korábban három „hagyományos” párt szövetsége formálta, az EPP, a szocialisták és a liberálisok közreműködésével és egyértelmű parlamenti többségével. Valószínű, hogy 2024-től ennek a felállásnak vége. Bár az EPP megerősödött és a szocialisták megtartották a mandátumaik nagy részét, a Renew huszonhárom mandátumot vesztett – a három „hagyományos” párt csak egy nagyon bizonytalan többséggel rendelkező szövetséget tudna kialakítani, ami a hagyományosan laza pártfegyelem miatt több elbukott javaslathoz vezetne. A szélsőbaloldal és a szélsőjobb valószínűleg nem kap szerepet az új parlament irányításában, de a zöldek és az egyre elfogadottabbnak tűnő ECR már tényezőnek számíthatnak.

Bizonytalan biztos

Az Európai Parlament megválasztása csak a kezdet a vezető tisztségek megújításában: a legfontosabb kérdés, hogy ki vezeti majd az Európai Bizottságot. Az EPP biztosjelöltje Ursula von der Leyen, akinek azonban támogatást kell kapnia az európai parlamenttől is. Von der Leyen több nyilatkozatában is utalt arra, hogy kész egyezkedni a támogatásról akár az ECR-rel is, azaz létrejöhet egy olasz-lengyel tengely, akár a francia radikális jobbal és a Fidesz-szel is kiegészülve, amely hajlandó vezető pozícióból bekapcsolódni az uniós parlamenti folyamatokba. Az ECR-rel való egyezkedés ugyanakkor felbőszítheti a liberálisokat és az európai szocialistákat – az új főbiztosnak arra van szüksége, hogy egy széleskörű koalíció támogatását szerezze meg. Elképzelhető és valószínűbb az is, hogy az ECR külső támogatóként, afféle csendestársként állna a biztos által szorgalmazott változtatások mellé. A következő hetekben azt látjuk, miként alakul majd az alkudozás. Az EP-választás szlovákiai vonzataival a 2. és 3. oldalon is foglalkozunk.