Előbb a rossz jön, de utána a jó

Öllős László: „Az olcsó munkaerőtől tartanak, valamint természetesen azokra a támogatásokra is gondolnak, amelyek az ő zsebükből vándorolnak a szegényebbekébe.” Somogyi Tibor felvételeHa készítenénk egy olyan listát, amelyen a csatlakozás előnyeit sorolnánk fel és egy olyat, amelyen a hátrányait, melyik lenne a hosszabb?

Hosszú távon szemlélve mindenképpen a pozitívumoké. Az Európai Unió adja meg az egyetlen esélyt számunkra, hogy ismét csatlakozzunk a világ élvonalához. A globalizáció idején a világ élvonalához tartozni lényegében lét és nemlét kérdése.

A csatlakozás árnyoldalát tekintve mivel nézhet szembe az ország?

Rövid távú negatívumokkal. Szlovákia az Európai Unió átlagát sem éri el gazdaságilag, a csatlakozás után mi leszünk a szegény rokonok. Ahogy belépünk, egy, a vámhatárok által nem védett gazdasági versenybe kerülünk. Legalább az átlagos szinten kellene produkálnunk, ha versenyben akarunk maradni. Egyénenként is, mint ahogy azt az EU polgárai teszik. Aki erre nem lesz képes, az az Európai Unióban folyó kemény konkurenciaharcban a vesztesek közé fog tartozni.

Milyen negatív hatások érhetik a szlovákiai átlagpolgárt?

Minden szolgáltatásnak és árucikknek szembe kell néznie ezzel a kihívással. A gyengéket egyszerűen nem lehet eladni. Egy mód van ezt ellensúlyozni: szert kell tenni olyan képességekre, amelyeknek köszönhetően az ember magasabb színvonalon tud termelni. Ha más, aránylag elmaradott országok erre képesek voltak – például Spanyolország és Portugália –, akkor mi is képesek vagyunk, de ehhez nagyon sokat kell tanulni, folyamatosan és kitartóan. Nyitottnak kell lenni mindenféle újítás előtt. Nálunk az európai uniós árakhoz képest olcsó az élelmiszer és a lakás. Még mindig olcsóbb, mint az EU-n belüli átlag, ám a belépés után mindkettő ára minden bizonnyal megindul felfelé. Nem fogja azonban egy ugrással elérni az uniós szintet. Jól jelzi ezt az euró bevezetése után kialakult könnyű összemérhetőség: kiderült, hogy Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban azért maradtak alacsonyabbak az árak, mert a fizetőképes kereslet is alacsonyabb. Tehát nem hiszem, hogy a mi áraink rögtön a német szintre ugranának, de biztos, hogy megindulnak felfelé. Ha a teljesítőképességünk is arányosan nő, akkor a bérek is megindulnak felfelé. Előfordulhat, hogy a bérek esetleg lassabban kúsznak majd fel, mint az árak.

Az osztrákok – Európa egyik leggazdagabb államában – eleinte nem lelkesedtek a csatlakozásért, mondván: nem akarják Spanyolország és Portugália keresztjét cipelni. Európát hogyan lehet ránk felkészíteni, hogyan küzdhető le az EU polgárainak ellenszenve?

Az olcsó munkaerőtől tartanak, valamint természetesen azokra a támogatásokra is gondolnak, amelyek az ő zsebükből vándorolnak a szegényebbekébe. Ezek a támogatások csak akkor hatékonyak, ha tényleg hatékonyan használják, nem pusztán elköltik. A spanyoloknak és a portugáloknak – úgy néz ki – ez sikerült. Az osztrák adófizetők tehát megnyugodhatnak: mégis jól költötték el azokat a támogatásokat. Ami a fejlettek előnye, minden kiadás ellenére, hogy nő a piacuk – és éppen ezért támogatják a legtöbben a bővítést. Többet tudnak eladni, ebből természetesen a bevételeik is nőnek. Az Európai Unió mindenekelőtt lehetőség számunkra. Valahogy olyan ez, mint az 1989-es forradalom. Ez is egy lehetőséget nyújt, az emberek számára nagyobb szabadságot, kiterjedtebb piacot, sokkal szélesebb kapcsolatrendszert kínál, de ez csupán lehetőség. Amennyire élünk vele, annyira lesz előnyös a számunkra. Fordítva is igaz: amennyire nem leszünk képesek élni vele, annyira lesz előnytelen. Ha nem lennénk bent, ez a lehetőség sem lenne adott számunkra, hiába akarnánk élni vele. Végre kellene még hajtani az oktatásügy mélyreható reformját – ez a legolcsóbb befektetés –, meg kellene változtatni a tudományos élet támogatásának rendszerét, segíteni kell a harmadik oldal kezdeményezéseit, a polgári társadalom fejlődését.

Éspedig…

Az oktatásügyet teljesítményalapú, nagyon jól finanszírozott területté kellene tenni. Lényegében a távol-keleti országok – az úgynevezett ázsiai kis tigrisek – is ennek köszönhetik felzárkózásukat. A tudomány a leghatékonyabb exportcikk. Aránylag kevés pénzből az agyak nagyon jól eladható dolgot tudnak termelni. Ami pedig a polgárokra vár, az az állam rendbe tevése. Nézzünk szembe önmagunkkal: még ma is egy túlburjánzott, korrupt és nagyon alacsony hatékonysági szinten működő államban élünk a Nyugathoz viszonyítva. Ezalatt nemcsak a legfelsőbb szintű államot értem, hanem a helyi államot is, a helyi önkormányzatokat, a középszintű hivatalokat. Nem véletlen, hogy a korrupciót kutató különböző európai ügynökségek Szlovákiát a legmagasabb szintekre sorolják. Ez azt jelenti, hogy egy átlagpolgár ügyeinek jelentős részét – több mint egyharmadát – csúszópénzzel intézi. És ami a legszörnyűbb: el is tűri ezt. Amíg ennek mi magunk véget nem vetünk – korrupt embereket nem választunk meg –, addig ne csodálkozzunk, hogy ez az állam rosszul működő, drága és európai viszonylatban versenyképtelen, amit persze a saját bőrünkön érzünk.

Ennek az államnak milyen esélye van arra, hogy utolérje az európai átlagot?

Erre maguknak az embereknek kell válaszolniuk. Ha egy államban a demokrácia alapelvei érvényesülnek, tehát képviselőket választhatunk helyi, regionális és országos szinten, akkor magunk dönthetjük el, kit teszünk oda; ezt egyébként a választási rendszerünk lehetővé is teszi. Az önkormányzati és a regionális parlamenti képviselők megválasztásában a többségi elv érvényesül. A parlamenti választásokon az országos választási listákon viszont karikázhatunk. Gyakorlatilag azonban még senki nem került a lista hátuljáról a törvényhozásba. Nem élünk ezzel a lehetőséggel. Ha így teszünk, a mindenkori pártvezetők kezébe adjuk azt a hatalmat, hogy eldöntsék, kiből lesz képviselő és kiből nem. S természetesen akiből képviselő lesz, az a továbbiakban elsősorban a párt vezetése iránt lesz lojális.