ELNÖKÖK A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN

Göncz Árpád 1990-től 2000-ig, két cikluson át volt köztársasági elnök. 1922. február 10-én született Budapesten. Érettségi után 1944-ben doktorátust szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Politikai pályafutása 1945-ben a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártban kezdődött. 1948-tól segédmunkásként, később lakatosként dolgozott. 1951–1956 között talajvédelmi technikus, üzemszervező agronómus volt, s közben folytatta tanulmányait is. 1952 és 1956 között négy évet elvégzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, diplomáját azonban nem szerezhette meg, mert 1956-ban eltávolították az intézményből. A forradalom idején a Parasztszövetségben dolgozott, majd november 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom kibontakozási javaslatának szövegezésében és külföldre juttatásában. 1957-ben életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban szabadult. Fogsága idején megtanult angolul, és 1963-tól szakfordítóként, műfordítóként és szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Az 1980-as évek végén alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az SZDSZ budapesti területi listájának vezetőjeként került be a parlamentbe. 1990. május 2-án az új Országgyűlés alakuló ülésén elnökévé választotta. 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés öt évre a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, majd 1995. június 19-én újraválasztotta. Hivatali ideje alatt több száz új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Kilenc esetben a parlament által már elfogadott törvényt normakontrollra továbbított, illetve visszautalt további tárgyalásra az Országgyűlésnek. Felesége Gön-tér Mária Zsuzsanna. Két fiuk és két leányuk van, akik közül Kinga jelenleg ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter.

Mádl Ferenc 2000 óta Magyarország első embere. 1931. január 29-én született Bándon. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. 1961–1963 között a strasbourgi egyetem nemzetközi összehasonlító jogi karán folytatott tanulmányokkal egészítette ki szakmai ismereteit. 1955-től bírósági fogalmazóként, majd titkárként, 1956 és 1971 között az MTA Központi Hivatalának állam- és jogtudományi referenseként, később osztályvezetőjeként dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékének docense, majd 1973-tól egyetemi tanárként folytatta oktató munkáját. 1985–2000 között az ELTE Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője. 1999-ben Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért. 1999-ben a francia Becsületrend lovagi fokozatával, 2001-ben nagykeresztjével tüntették ki. Az ELTE tiszteletbeli doktora és számos egyetem díszdoktora. A politikai életben a rendszerváltás után vállalt szerepet. 1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztere. 1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett. 1994-ben az NKA elnöki tisztét is betöltötte. 1995-ben az ellenzék köztársaságielnök-jelöltje volt. Miután 2000. június 6-án az Országgyűlés – a Fidesz és az FKGP jelöltjeként, de pártonkívüliként – a Magyar Köztársaság elnökévé választotta, 2000. augusztus 4-én beiktatták hivatalába. Ötéves hivatali ideje alatt több mint 70 külföldi látogatást tett, összesen 32 országban járt. 2000 óta több mint 520 új törvényt, törvénymódosítást látott el kézjegyével. Angolul, németül, franciául beszél. Nős, felesége Mádlné Némethy Dalma. Egy fia van. (MTI)