Egyelőre nem változik az egyházak finanszírozása

Mennyire vallásosak az emberek, mit gondolnak az egyház és állam kapcsolatáról, hogyan kellene finanszírozni az egyház működését? A Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) egy reprezentatív felmérés segítségével (melyet a Focus ügynökség biztosított) részletes kutatást végzett a témában. A felmérés eredménye: az emberek többsége szerint nem jó a jelenlegi állapot. A megkérdezettek több mint negyede szerint az egyházaknak adományokból és a saját vagyonukból származó bevételekből kellene fenntartaniuk magukat, a válaszolók másik bő negyede szerint továbbra is a költségvetésnek kellene térítenie a kiadásokat, 6 százaléknyian úgy vélik, egyfajta egyházadót kellene bevezetni. Az állam és az egyházak teljes szétválasztását, vagyis az állami finanszírozás megszüntetését egyébként csak az emberek szűk harmada tartja helyénvalónak, a megkérdezettek fele szerint bizonyos mértékben támogatni kellene az egyházakat – ennek módjáról viszont megoszlanak a vélemények. Status quoJelenleg az egyházakat az állam támogatja: pontosabban a lelkészek fizetését állja, és korlátozott mértékben az adminisztratív kiadásokat fedezi. Mindez a kommunizmus öröksége, az egyházak vagyonának államosítása és bevételeinek lenullázása után az állam kezdte fizetni az egyre kevesebb papot. A lelkészek állami fizetése 1989 után is megmaradt. Az utóbbi negyedszázadban többször fellángolt a vita arról, hogy meg kellene ezt változtatni, ám a status quo – amely egyik félnek sem ideális – azóta is változatlan. Ennek több oka van. Az egyházak főként azért nem bolygatják a témát, mivel tartanak tőle, hogy esetleg sokkal rosszabbul járhatnának: pl. egy nem kötelező egyházi adó bevezetésével. A kormányok sem szívesen nyúltak az érzékeny témához, eddig még egy kész tervezet sem készült el. Balos témaA témát az utóbbi 15–20 évben főleg a baloldali (SDĽ, majd egy időben a Smer) és a liberális pártok (ANO, SaS) vették elő, ám jellemzően csak ellenzékben vagy a választások előtt: a radikálisabb baloldali és liberális választók számára ez ugyanis jól eladható kampánytéma. Ám amint kormányra kerültek ejtették a témát, pedig 2002-től csak liberális vagy baloldali párt adott kulturális minisztert. Az elmúlt években konzervatív körökben is elhangzott, hogy változtatni kellene a finanszírozáson, mert így az egyházak függetlenebbek lennének az államtól. Sokféle modell létezikA szekuláris államokban többféle modell is létezik az egyházak támogatására. A közvetlen állami dotáció viszonylag ritkának számít, de nem csak posztszocialista országokra jellemző (ilyen van pl. Görögországban vagy Norvégiában is). A felekezetek általában egyházadóból és/vagy önkéntes adományokból tartják fenn magukat. Előbbinek is két fajtája van: az egyik modell szerint az egyházadó a normális adózáson felüli térítési kötelezettség – tehát kvázi önkéntes adó: az fizeti, aki tagja az egyháznak. Ilyen modell van érvényben pl. Németországban. A másik típusba azok az országok tartoznak, ahol a hívő nem fizet külön adót, hanem az állami adók meghatározott részének felhasználásáról dönt: aki akarja, egyházának adja, aki nem, más célra – kulturális, sport – utalja, ahhoz hasonlóan, ahogy a 2%-os adófelajánlásról dönthetünk Szlovákiában. Ilyen rendszer működik pl. Olaszországban. S végezetül van, ahol teljesen önkéntes adományok vagy a saját vagyonuk hasznosítása révén jut bevételhez az egyház (pl. az Egyesült Államokban). Három verzióMarek Maďarič kulturális miniszter elmondása szerint a kérdést vizsgáló bizottság legutóbb június 18-án ülésezett, ekkor a tárca három modellt vázolt fel. Az egyik a jelenlegi, a másik az adófelajánlásos – az „olasz rendszer” –, a harmadik szerint pedig az egyházak a híveik száma után kapnák az állami támogatást. Maďarič ugyanakkor nyomban hozzátette: sehová sem sietnek. „Sosem mondtuk, hogy ebben a kormányzati ciklusban megváltoztatjuk az egyházak finanszírozását” – nyilatkozta a TASR hírügynökségnek, hozzátéve: az adófelajánlásos modellt az egyházak korábban már elvetették. Maďarič szerint a kérdést bonyolítja a 2000-ben megkötött vatikáni szerződés is. Elődje, Daniel Krajcer (Nova) viszont úgy véli, ez nem jelenthet akadályt, hiszen az államszerződés is feltételezi egy, az egyházak finanszírozásáról szóló részszerződés megkötését. A kicsik faraghatnának ráAttól függetlenül, milyen új finanszírozási rendszert vezetnének be, a közvélekedéssel ellentétben nem a katolikus egyház fizetne rá a változtatásra. A hívők több mint 80 százaléka katolikus (össztársadalmi arány 62%), ám csak a dotációk valamivel több mint felét kapja a legnagyobb egyház. Ha a hívek száma után járna a támogatás, a római katolikus egyház a jelenlegi 22 millió helyett 31 millió eurót kapna. Mindenki más kevesebbet a jelenleginél – ezért is kicsi az esélye, hogy ilyen irányban változna a rendszer. Ha egyházi adót vezetnének be – akár különadó, akár adófelajánlás formájában –, valószínűleg mindegyik egyház bevétele csökkenne, az emberek ugyanis az elmúlt évtizedekben elszoktak az ilyen típusú adótól. Ebben az esetben nagyon sok múlna azon, hány aktív tagja van az egyes egyházaknak, ugyanis jórészt ők fizetnék be ezt az adót.Az SAV felmérése szerint a magukat katolikusnak vallók 40 százaléka hetente legalább egyszer elmegy templomba, következő 15 százaléka pedig legalább háromhavonta egyszer. A többi egyháznál ez az arány feleakkora sincs. Ha tehát az aktív tagok támogatásán múlna, a katolikus egyház arányaiban nagyobb bevételre számíthatna híveitől, mint a kisebb, főként protestáns felekezetek.