Egy tizennyolcadik századi polihisztor

Kereken 300 éve, 1705. október 29-én született Késmárkon. (Nevét többféleképpen is írják a szakirodalomban: Perliczy, Perlitzi, Perlitzy.) Apja Perliczi Illés késmárki evangélikus főlelkész volt. Német eredetű dédapja Prága mellől menekült a Felvidékre. Az egyik elmagyarosodott rokona már Buda vára visszafoglalásakor kitűnt, a másik Bécs török elleni védelmében segédkezett sebészként.

Perliczi nagyon sokoldalú volt. Orvosi műveket írt gyakorlati céllal, illetve matematikai elméletekre alapozva; elsőként foglalta rendszerbe Magyarországon a törvényszéki orvostant; foglalkozott az asztronómiával, meteorológiával, fizikával és a földrajzzal. Technikai újításai, főleg a bányaművelés területén, időt és költséget megtakarítóak voltak. A 18. század jellegzetes polihisztora volt, de leginkább orvosként működött.

Iskoláit Késmárkon kezdte, majd szülei Miskolcra küldték, hogy a magyar nyelvet jól elsajátítsa. Tanulmányait később Pozsonyban és Eperjesen folytatta. Első orvosi tanulmányait Besztercebányán végezte, későbbi apósa, Moller Károly Ottó, a „magyar Hippokratész” híres orvosi magániskolájában. Akármilyen jók is voltak azonban a kor orvosi magániskolái, nem pótolhatták az egyetemi orvosképzést. Moller nem csupán felkészítette a külföldi egyetemekre, hanem tanácsokkal és pénzzel is támogatta medikusait, illetve összeköttetéseivel is egyengette útjukat.

Külföldi egyetemi tanulmányait Jénában, Berlinben és Göttingenben folytatta. Wittenbergben avatták bölcsészdoktorrá 1727-ben. Ez akkoriban azt jelentette, hogy tanulmányai során természettudományokkal is kellett foglalkoznia. Itt megjelent dolgozatai, amelyek elsősorban meteorológiával és hőtannal foglalkoznak, a magyar fizika történetében előkelő helyet foglalnak el. Rövid franciaországi kitérő után a hollandiai Utrecht egyetemére iratkozott be, ahol 1728-ban avatták orvosdoktorrá. A következő évben, bár barátai és tanárai maradásra próbálták rábírni, hazatért Magyarországra. A wittenbergi Akadémia által kibocsátott bizonyítványban az egyetem rektora elmondja, hogy „Az Akadémia mindig szeretettel várja őt vissza, s inkább szeretnék látni és ölelni mint jelenlévőt, semmint dicsérni őt távollétében és vágyakozni utána”.

Hazatérte után előbb Késmárk, majd Selmecbánya városi orvosa lett. Noha csak 1752-től volt kötelező a vármegyéknek megyei physicust (főorvost) alkalmazni, Nógrád megye 1731-ben meghívta az egyre híresedő Perliczit a losonci főorvosi hivatal élére. Bár maga úgy érezte, jobb lenne, ha matematikai tehetségét kamatoztatná, felmérve saját helyzetét és lehetőségeit 1731 utolsó napjaiban átköltözött Losoncra, ahol 23 éven keresztül töltötte be a vármegyei physicusi tisztséget. Jellemző, hogy itt felállított patikája oly nagy hírnévre tett szert, hogy nyugállományba vonulásakor többen is meg akarták venni, mely olyan bonyodalmakat hozott magával, hogy végül a helytartótanácsnak kellett foglalkoznia vele.

Hivatala elfoglalása után rövid időn belül kidolgozta és nyomtatásban is megjelentette a vármegye közegészségügye szempontjából fontos szabályrendeletét (Idea seu Projectum Regulamenti Medicinalis). Ezt a dokumentumot akkor Nógrád megye az alapszabályaiba emelte. Ebben szabályozta a vármegyei főorvos a gyógyszertárak gondnokainak és segédeinek, továbbá a megyei sebészeknek és a szülésznőknek a teendőit.

Az 1730-as évek végén jelentkező pestisjárvány elfojtásában nagy szerepet vállalt s komoly érdemeket szerzett. Ennek érdekében több magyar nyelvű művet is megjelentetett, melyekben a szegényebbek számára egyszerű, házi úton is előállítható és könnyen megfizethető gyógyszereket ajánl „az köztük leg-inkább és leg-gyakrabban uralkodni szokott nyavalyák ellen való alkalmasztatás” végett. Ugyanakkor magyarra fordította Moller Károly Consillium medicinum... című munkáját, amely a pestis elleni orvosi oktatásról szól.

A pestis ellen Nógrád megyében kifejtett szolgálataiért 1741-ben nemesi oklevelet kapott. Nemeslevele azonban orvosi érdemein túl kiemeli mérnöki munkásságát is: „...mind a császárnőnek, mind a kir. kincstárnak igen hasznos szolgálatokat tett, mert Selmecbányán a bányakultúrát előmozdította azzal, hogy saját költségén valósított meg találmányokat, matematikai és architektonikai tudománya alapján, mind a bányagépek, mind az építmények, mind pedig az érczúzók körül, ugyanakkor az orvosi tudományának is sok kiváló tanújelét adta, különösen a nemrégiben megszűnt járvány idején...”.

Egyik fennmaradt technikai újítása, melyet a porosz királyhoz nyújtott be, egy új fűrészgépet és gyalufűrészt mutat be, amely negyven ács, illetve harminc asztalos munkáját végezné el naponta. Kiszámolta a beruházás költségeit és a várható évi nyereséget is, így a befektetett költségek három év alatt térültek volna meg. A porosz király azonban elvben utasította el tervét, mondván, hogy az ilyen időt megtakarító gépek sok munkásnak veszik el a kenyerét.

Tudományos munkásságának elismeréséül a Berlini Porosz Királyi Tudományos Társaság (Berliner Sozietät Wissenschaften) matematikai osztálya és a bécsi Természetvizsgálók Császári Akadémiája (Academia Leopoldina) is tagjai közé választotta.

A nagyszombati egyetem orvosi karának megszervezéséig (1770) a magyarországi ifjak orvosi oklevelük megszerzése érdekében kénytelenek voltak külföldi egyetemeken tanulni. Mivel ez igen nagy költségekkel járt, csak kevesen engedhették meg maguknak, és mecénások hiányában a tehetséges, de szegényebb tanulni vágyóknak ritkán volt alkalmuk a diploma megszerzésére. Akiknek mégis szerencséjük volt, pénzüket külföldön költötték el, és ez sokba került az országnak.

Perliczi felismerte ezt, és azt is, hogy Magyarország orvosi ellátottsága mily sanyarú és hiányos; kuruzslók járják az országot, járványok idején pedig különösen kevés az orvos. Jellemzésül: a Bánságban még az 1770-es évek elején is két orvos jutott hatszázezer emberre, a Tiszántúl területén egyáltalán nem található orvos, de még tanult sebész sem, s ugyanez volt érvényes Ung, Bereg, és Zemplén vármegyék területére. Ezek kiküszöbölésére Perliczi 1742-ben tervezetet dolgozott ki, melyet 1751-ben benyújtott Mária Terézia kancelláriájához és számos főúrnak is megküldte.

Négy részből álló tervezetében bemutatja, milyen károk és hátrányok származnak egy hazai orvosi kar hiányából és milyen előnyöket jelentene az ország számára annak létesítése. Milyen feltételek szükségeltetnek, hogyan kellene megszervezni az orvos-sebészi oktatást, és miképpen lehetne kivitelezni az egész tervezetet. Perliczi előtt is dolgoztak ki ugyan tervezeteket orvosegyetem létesítésére, így például 1730-ban Gömör megye tisztiorvosa, Bácsmegyei Pál, vagy a már fentiekben említett Moller Károly Ottó.

Perliczi tervezetének jelentősége és egyedisége – azon túl, hogy ő egyenesen az uralkodóhoz nyújtotta be – abban áll, hogy egyetemi kar helyett egy önálló Orvosi Főiskolában gondolkodott, amely felekezeti hovatartozás nélkül, minden rendű és rangú személy előtt meg lett volna nyitva. A korábbi tervezetekhez képest az orvosi felsőoktatás intézményének székhelyét mindenki által egyenlően jól megközelítő helyre, az ország középpontjába képzelte kialakítani. ĺgy az általa javasolt lehetséges helyszínek, figyelembe véve egy hozzá tartozó kórház jelentőségét is: Pest a Rokkantak Kórházával kapcsolatosan, avagy Selmecbánya a Bányász-kórház miatt.

Az uralkodó tanácskozásra a helytartótanácshoz utalta a tervezetet, amelynek egészségügyi bizottsága, ellenjavaslattal élve, elvetette. Az ellenjavaslat Nagyszombat mellett foglalt állást, és a tanácsülésen Perbegg Károly egészségügyi tanácsos – Pozsony városi orvosa, majd később udvari orvos – kiemelte, hogy a protestáns Perliczi az igazgatói szék betöltésére alkalmatlan volna. Mindezt annak ellenére jegyezte meg, hogy Perliczi magát nem ajánlotta, ezt legalábbis sehol sem írta le, csak annyit, hogy erre a tisztségre tudna ajánlani személyeket. Lehet persze, hogy hírneve alapján elsősorban mégis ő jött volna számításba.

Az első magyarországi nyilvános akadémiai jellegű orvosképző iskola végül 1769-ben létesült Egerben. Ezt gróf Esterházy Károly egri püspök állítatta fel az irgalmasrendi kórház mellett. Az intézmény azonban háromévi működés után megszűnt.

A Perliczi által benyújtott tervezet után majd két évtizeddel, az ő munkáját is fölhasználva, a bécsi klinika megalapítója, Gerard Van Switten szervezte meg az első Orvosi Kart Nagyszombatban, az ország szélén. Azonban itt hiányoztak a szükséges mellékintézmények és a városi kórház is alkalmatlannak bizonyult a gyakorlati oktatáshoz. Perliczi még megélte, hogy 1777-ben az Orvosi Kart tervezetéhez igen közel Budára helyezték, majd halála után pár évvel, 1784-ben végső helyére, Pestre költöztették. A történelmi fejlődés és a szükségletek igazolták Perliczi elképzeléseit.

Egy másik elvetélt tervezetében, amelyet Berlinben írt, több magyar kortárs tudóshoz hasonlóan egy magyarországi tudós irodalmi társaság létesítését szorgalmazza, illetve javaslatot tesz Magyarország történetének megírására vonatkozó kérdések megvitatására.

A megyei főorvosi tisztségéből 1754-ben visszavonulva, eladta losonci kőházát és a Losonchoz közeli apátfalvi birtokára vonult vissza. Itt már csak magánpraxist folytatott és elsősorban tudományos munkásságának élt. A Nógrád vármegyei physicusi tisztség őutána 16 évig betöltetlen maradt. Hetvenhárom éves korában, 1778. április 6-án hunyt el.

Nógrád megye egykori neves főorvosáról ma egy évenként átadandó díj emlékezik meg, melyet azoknak nyújtanak át Salgótarjánban, akik Nógrád megye egészségügyi ellátása érdekében kiemelkedőt nyújtanak és közösségi munkájuk is figyelmet érdemel.

(A szerző történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa.)