Egy társulásban a segítőszakmák képviselői

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége egy újságcikk nyomán figyelt fel a magánalapítású párkányi Artis Centrumra, amely olyan terápiákat és fejlesztéseket nyújt a rászoruló sérült gyermekeknek, amelyek az állami intézetekben nem érhetők el. Az SZMPSZ igyekezett bevonni a központ munkatársait a szövetségbe, illetve egy alapszervezetet hoztak létre, melyből a Speciális Fejlesztő Szakmák Országos Társulása nőtte ki magát. 

Adatbázist építenek 

Országszerte óriási hiány van magyar pszichológusokból, logopédusokból és egyéb fejlesztő szakemberekből. „Első lépésben megpróbáltuk behozni a köztudatba, hogy vannak olyan itthon tevékenykedő, jól képzett fiatal szakemberek, akik ezekben a hiányszakmákban dolgoznak, és nagy segítséget jelenthetnek az óvodáknak, iskoláknak” – magyarázza Vörös Mária, az SZMPSZ alelnöke, aki szerint ideális az lenne, ha minden óvodában, iskolában lennének segítő szakemberek. Ugyanakkor az állami tanácsadóközpontok nem bírják ellátni az igényeket, annyira megnőtt a különböző tanulási, viselkedési és egyéb zavarokkal, nehézségekkel küzdő gyermekek száma. „A társulás most adatbázist épít, megpróbálja összegyűjteni az összes működő gyógypedagógust, logopédust, konduktort stb., tehát a segítőszakmák képviselőit” – mondta Vörös Mária. 

Együttműködés 

Az adatbázis-építés mellett cél az is, hogy az összes olyan szakma képviseltesse magát, amelyik részt vesz a gyermekek fejlesztésében, hogy a szakemberek együttműködjenek, tapasztalatot cseréljenek, ne legyenek elszigeteltek. A társulás segítő kezet kíván nyújtani a szakemberhiánnyal küzdő magyar iskoláknak. „Az igazán jó fejlesztés, a jó megsegítés, az több szakember közös munkája, mert a gyerekek nagyon komplex problémákkal küzdenek” – magyarázza Melecski Júlia gyógypedagógus, a társulás egyik alapítója. A társulás a jövőben az együttműködés mellett negyedévente vendégelőadókkal szakmai napokat, illetve továbbképzéseket is szervezne. 

Honosítás és tesztek 

Melecski Júlia szerint jelenleg két égető problémára kellene mielőbb megoldást találni. Az egyik, hogy rengeteg szakember Magyarországon szerez diplomát, s a két ország ellátási rendszere nem kompatibilis. „Valaki kitanul egy szakmát Magyarországon és Szlovákiában egészen más szakmára kap hivatalos engedélyt. Előttünk áll például a logopédusok honosítása, a két országban eltérően képzik a logopédusokat, ugyanakkor a magyar anyanyelvű gyerekeknél megkerülhetetlenek a magyar szakemberek, magyar módszerek” – figyelmeztet a szakember. Hasonló a helyzet a konduktorokkal, vagyis az idegrendszeri eredetű mozgássérülésekkel foglalkozó mozgásterápiai rávezetővel. Farkas Júlia a szakmai napon elmondta, hogy idehaza gyógytornásznak vagy gyógypedagógusnak minősítik, holott végzettségét tekintve egyik sem. Melecski Júlia abban bízik, hogy ha a társulás nagyobb taglétszámot tud fölmutatni, akkor nagyobb súllyal és erővel a jogalkotási folyamatba is beleszólhatnak. „Hogy megindulhat egy párbeszéd a diplomák honosításával kapcsolatban, jó lenne kitalálni erre a problémára egy módszert” – mondta Melecski Júlia, aki szerint hasonló gondot jelent a standardizált magyar tesztek hiánya, illetve az, hogy a magyarországi teszteket idehaza nem ismerik el. 

Melichárek Katalin klinikai logopédus is a komplex fejlesztést, és az azzal elért eredményeket hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy nagyon kevés a magyar logopédus. „Nagyon komplikált a klinikai logopédus szakvizsga, nem ritka, hogy 7-8 év után mehetnek szakvizsgára a kollégák. Gond az is, hogy nagyon lassan fejlesztik a tesztanyagokat, így nem követik a mindennapi élet, a praxis igényeit, miközben Csehországban nincs ilyen probléma” – mondta a szakember. Kiemelte, hogy a magyar ajkú gyermekeket anyanyelvükön kell kivizsgálni, másképpen nem lehet terápiát felépíteni. 

A szakmai társulásnak már 60 tagja van, az első szakmai konferenciára 40-en jelentkeztek. A résztvevők sok témában hallhattak előadásokat, egyebek mellett a magyar ajkú gyermekek ellátásáról a gyógypedagógiai tanácsadó rendszerben, a terápiás és a pszichológiai ellátásról, a logopédia helyzetéről, a mentálhigiénés szemléletről és a konduktív pedagógiáról.