Dunakorzó Kávézó

Esztergom kedvelt sétáló helyeinek toplistáját tapasztalati tények alapján a Kis-Duna part vezeti. Öreg platánfák vigyázó szemei alatt főként a langyosabb idők beköszöntével, de most a fehér hóval lepett sétányon is szívesen andalognak az emberek. Gyakran látni karöltve idős embereket, kismamákat brummogó műanyagmotoros csemetéjük kíséretében, fiatalokat padon ülve, szájukkal gyümölcsöző kapcsolatuk első bimbajait kóstolgatván. A strand közelében kávéillat keveredik a levegőbe, frissen sült sütemények párája száll. Még a legellenállóbb sétálók is azonnal kapkodni kezdik a fejüket, hogy beazonosítsák az illatok eredetét. A sarkon kávéház működik a pár éve elkészült épületegyüttes utcafrontján. Belépve a kávéillat egészen komollyá válik, ami a süteményes pult látványával teljesedik ki. Innen már nincs menekvés, nincs megállás a lejtőn, a betérő vendég véglegesen gasztronómiai érzékeinek befolyása alá kerül. A kávézó kétszintes elrendezésű, az alsó szinten vannak a dohányzó és nemdohányzó szektorok fémvázas székekkel és hozzá illő asztalokkal. A felső szinten padlószőnyeg, tetőtéri hangulat és amolyan belebújós-átölelős fotelok kínálják öblüket a vendégeknek. Az ablakban igazi növények zöldellnek fáradhatatlanul. Rajtuk túl kilátás nyílik a Kis-Dunán himbálódzó, falusi vánkosra emlékeztető hatytyúkra, barna tollú vadkacsákra, valamint a látványfürdő tempósan haladó építkezésére. Ezen előnyök mellett a hely rendkívüli vonzereje, hogy a süteményeket házi receptek alapján helyben készítik. Nem a megszokott krémesek, rigójancsik és semmi ízű piramis szeletek töltik meg a süteményes pultot, hanem vastagon töltött almás piték, omlós szilvás lepények, túrótorta és mandulakalapos isler karikák. Készítőjük pedig nem a megszokott, munka közben csoki mázzal telített ruházatú, gesztenyeszívek között megöregedett cukrász. Ropogós blúzos, fiatal lány keze között állnak össze az egyszerű alapanyagok ínyencségekké, aki a sütés után a felszolgálási feladatokat is ellátja. A bejárathoz közel ültem le ahhoz az asztalhoz, amely sokadik ittlétem után lassan kiérdemli a törzshely címet. Innen valahogy olyan jól átlátni az egészet. Eseménytelen napokon csak futtatom tekintetem a falon lógó képek színein, míg a rendelésem megérkezik. Délutánias, híg kávét kértem sok tejjel feleresztve, melynek elkészítési technológiáját a személyzettel együtt dolgoztuk ki. A kávéjuk finom aromájú, a sűrűre főzött presszókávé hamar beleavatkozik az emberi vérnyomás biológiájába. Sütemények közül a túrótorta a kedvencem, mert nem túl édes, viszont rettentően túrós és pirosra sült tésztájú. Az almás pitét csak nagy sokára mertem megkóstolni, mert az eddigi tapasztalataim alapján csak összefonynyadt töltelékű, hol savanyú, hol meg ízetlen pitével találkoztam. Az itt készített finomságban körülbelül öt centis kazalban áll az almareszelék fahéjjal ízesítve és olyan arányban cukrozva, hogy a gyümölcs savasságát éppen hogy ellensúlyozza. A szilváslepény is olyan házias, mintha nagyanyám kapta volna elő öreg gáztűzhelyéből. Legnagyobb elképedésemre az islert is itt sütik, ami nekem körülbelül két napos elfoglaltság lenne. Tésztát gyúrni, kiszúrni formára, kisütni, megkenni, összeragasztani, csokoládémázat főzni, bevonni vele, hagyni kihűlni, mandulát szeletelni, pirítani, díszíteni vele. Nem csoda, hogy odaadó tisztelettel közelítettem villámmal az isler felé. A nagy ellágyulásomnak az vetett véget, mikor a ropogós tésztájú süteményt kettészabva egyik fele békaugrásban elhagyta az asztalt. Nyáron a kávéház terasza fölé a platánfák tartanak ernyőt, az asztalokon fagylaltkelyhek, hűs habú sörök. Az idilli hangulathoz flair-székek adják a kényelmet, melyek alkalomadtán két hátsó lábukat az ülőke alá görbítve kényszerítik a testesebb vendégeket nyilvános hanyattfekvésre. Mosdó és illemhely az emeleten található, tiszta és jól felszerelt. A szokásos csoportos női elvonulásra helyszűke miatt nincs mód, ha egy ember már bent van, kívül kell várakozni az üresedésre.