DUMA-KANYAR

Rovatunkban ezúttal a szilveszterről, az óév búcsúztatásáról és újévi szokásaikról kérdeztük Horányi László színész-rendezőt, Rafael Balázst, a 24 óra újságíróját, Schlett István politológus-újságírót, valamint munkatársunkat Sinkó Gyulát.

1. Az év utolsó napja a számvetésé is. Hogyan telt, hogyan értékelik a 2004-es esztendőt, illetve mit várnak 2005-től?

Horányi: Sok kifogásom van a 2004-es évvel kapcsolatban, csak reménykedni tudok abban, hogy jobb következik.

Sinkó: Számomra legkisebb lányom születési dátuma miatt lesz leginkább nevezetes ez az esztendő. Összességében panaszra nincs okom, f#leg a családommal töltött id# miatt élményekkel teli, szép év volt, a politikán meg igyekszem nem boszszankodni... A nyavalyák jövőre (meg azután mindig) elkerülhetnének, azokból kicsit sok jutott 2004-re... Szóval, csak egészség legyen!

Rafael: Elkeserítő és fárasztó volt az eltelt év. Valójában igen rosszul éreztem magam mind otthon, Esztergomban, mind az országban. Ostobán és dilettánsan átpolitizálódott minden. Nincs kultúrérték, percemberkék tündöklése mindenütt és mindenek felett. Ennek ellenkezőjét várom 2005-től. Jó volt Csehországban, Ausztriában kb. három hétig. De hogy itt mi van... Ez valójában elkeserít.

Schlett: Nagy győzelem, hogy befutott a Dunán átívelő szellem, és ennek testet öltött példája az „Új Szó“! Fejbekólintó volt a sötét magyarellenes uszítás december 5-e előtt. Hát igen, a kínaiak jöhetnek, a magyarok meg húzzanak el! A kirekesztő propaganda fölidézte a „Mohikán Szindrómát“! (Az utolsó magyar/Mohikán/ majd csukja be a kaput!)

2. Van-e olyan étel vagy ital, amit szívesen fogyasztanak ilyenkor, az óév utolsó és az új év első napjaiban. Van-e olyan szokásuk, amit tartanak ilyenkor? Tesznek-e fogadalmat?

Horányi: A karácsonyi maratoni kajálások után a SEMMI lenne a legpraktikusabb eledel, na de egy kis lencsefőzelék újévi malaccal, korhely leves, meg egy kis virsli... Megfogadom, az újévben kevesebbet eszem!

Sinkó: De nehéz nekem most erről írnom, hiszen a sok nehéz, karácsonyi étel nyomja a gyomrom... Na jó: már többször ettem ilyentájt ropogós malacpecsenyét, de ha malacsültet nem is, az utóbbi években a káposztaleves készítése is rendszeressé vált minálunk. Ja, és a lencsefőzelék fasírttal is kötelező újév első napján, szilveszterkor pedig a hagyományos virsli.

Rafael: Csak a hagyományos lencse, virsli, pezsgő, minifasírozott, és kínlódva várjuk a durrogtatás végét. Mert egy perc jó műsor nincs sehol. Úgyhogy marad a konzerv. De hát van vagy hetven videokazettám, lehet válogatni. Fogadalom? Vigyázok magamra. Mert vigyáznom kell másra. Ez bőven elég.

Schlett: Disznótorost nekem, mindenért is, ha mindjárt az ingemért is! Esztergom karácsony előtt a „büdös húsok városa„ lett.

3. Hogyan ünnepelnek szilveszterkor? Otthon töltik az év utolsó napját, vagy szórakozóhelyen, esetleg baráti társaságban köszöntik 2005-öt?

Horányi: Még nem tudjuk. De jó lenne, ha most 2005 köszöntene bennünket! Ami biztos: Minden kedves olvasónknak nagyon boldog, sikeres, nyugodt, békés, eredményes új esztendőt kívánok, sok-sok szeretettel.

Sinkó: Tavaly óta mi is rákaptunk a tűzijátékokra, szilveszter éjjelén valószínűleg fellövünk néhány rakétát a szomszédommal és gyerekeimmel a Kukländer hegyről. Nem szívesen indultam el autóval a hegyről még karácsony előtt az egyik nap, különösen azért, mert ónos eső és hó is hullott aznap. Ahogy kémleltem a terepet, látom, hogy a jófajta székely humorral megáldott szomszédom éppen megérkezik autójával, megkérdeztem hát tőle: – Nem csúszik? – Nem! – jött a tömör válasz. – Simán feljöttél? – toldottam meg, próbáltam kicsit bővebb felvilágosítást kapni. – Hát nyáron könnyebben feljött! – mondta a szomszéd. – Felszórták valamivel? – próbáltam tovább kérdezősködni. – Ja! Hóval. – jött a tömör válasz.

Olvasóinknak és munkatársainknak minden jót: bort, búzát, tele bukszát, tele hordót, tele kamrát, spájzot, sok számjegyű bankszámlát, jó egészséget, áldást, békét, kegyelmet, határtalan határt őrök nélkül, sok szerencsét, szerelmet, forró kemencét, és mindezt kérés nélkül, hisz: „nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem!”

Rafael: Valójában mindig szűk körben szilvesztereztem, most hárman leszünk otthon pici lányommal és gyönyörű feleségemmel. Nagylányom Franciaországban, Áron fiam barátokkal Szentendrén vagy Pesten köszönti az újévet.

Schlett: Régen a Fürdő szállóban lehetett nagyokat szilveszterezni most maradnak a kereskedelmi csatornák dohos, molyrágta amcsi vígjátékai! Áldott új esztendőt minden édes drága Olvasónknak! Reméljük, az Úr is hallgatja a magyar Himnuszt, és hoz reánk víg esztendőt!