DUMA-KANYAR

1. Zala György felújított Erzsébet királyné-szobrát avatták fel kedden Esztergomban az egykori megyeháza dísztermében.

Horányi: A szobrok társadalmi szimbolikája, üzenete... – talán létezhet felújított szimbolika is, nem tudom –, akkor hasznos a hátranézés, ha közben nem botlunk meg az előrelépésben. „A Dunának, mely mult, jelen s jövend#, egymást ölelik lágy hullámai...”

Sinkó: Minden ilyen és ehhez hasonló helyi kezdeményezés dicséretes. Az esztergomi Erzsébet királyné-kultuszt tavaly egy rockopera, az Elisabeth volt hivatott feléleszteni, most pedig Zala György 1920-ban készült szobrát restaurálták. Azt hiszem, az embereknek mindig is szükségük lesz ilyen gyönyörű királynőkre, hercegnőkre, akit csodálhatnak. Diana hercegnő is ebbe a sorba illeszkedik, akinek persze sok magyar vonatkozása nem volt, mégis él a kultusza mind a mai napig. Köztársasági elnök helyett inkább egy gyönyörű királynője legyen a magyaroknak! Mit szólnak? Megszavazzuk?

Rafael: Szép, szép. Csak azt nem értem: miért kellett erre ennyit várni? (Most is két hetet késett az avatás a névnaphoz képest.) Évtizedeken át ott rohadt a meglehetősen középszerű mű a múzeum kertjében. Még akkor sem jutott eszébe senkinek a helyrehozatala, amikor volt az a nagy és nyálas Sissi-korszak. Megint elkéstünk? De végre kész.

Schlett: Erzsébet királyné azért fordult a magyarok felé szeretettel, mert anyósa, a magyargyűlölő császárné meglehetősen utálta őt. Ebből a kislányos dacból lett az a történelmi erejű szerelem, amely népünket a gyönyörű, ám tragikus sorsú királynőhöz köti.

2. Advent második vasárnapja közeleg, újra felállították a Széchenyi téren Balázs István erdélyi fafaragó betlehemét, a belváros utcáin, a lámpaoszlopokra is felkerültek a karácsonyi díszek, világító égők hirdetik az ünnep közeledtét.

Horányi: Csak remélni tudom az idei mázolók, gyújtogatók nem a betlehemen gyakorolnak, „ünnep de szép, a gyertya, ha ég, a szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian....” Szeretném, ha nem osztanák ki előre, és mindenkinek jutna hely...

Sinkó: Világító díszekkel szebb a város, nagy kár, hogy már mindenhol hasonló, nem túl ízléses díszítmények vannak országszerte. A betlehem jó ötlet, szerintem jól mutat a Széchenyi téren. A máriazelli mozgó betlehem jut róla eszembe, amely annak a családi háznak az egyik szobájában van ma is, amelyikben az egykori családfő barkácsolta nagy műgonddal egykoron, és úgy tudom, a leszármazottak ebből is élnek mind a mai napig.

Visszatérve az esztergomi ünnephez, mintha az év elején még arról is szó lett volna, hogy forralt-boros-mézeskalácsos-kézműves-kirakodóvásáros Jézuska-vásár is lesz a Széchenyi téren, meg betlehemes játékokat is szerveznek majd ide. Úgy látszik, elfogyott a pénz, mint általában a cégeknél, az év végi kampányokat utólag kihúzzák a költségvetésből...

Rafael: Kevés ilyen hideg, embertelen betlehemet láttam életemben. Attól rettegek, valamelyik figura mindjárt rám dől, olyan monstrum, nehézkes és riasztó az egész. Mária, mint ezeréves nagyanyám. A közepén meg egy odatévedt, giccses Szent István. Biztos ez kell nekünk?

Schlett: A rendszerváltás óta megszoktuk, hogy fényben úszik a karácsony, ha valaki kivetődik nyugatra a bevásárló központokban nem csak betlehemeket, hanem állatseregleteket is talál, bár az a véleményem, hogy ez a betlehem művészi, de kissé rideg. Olyan kéne, amihez oda lehetne vinni a kisgyerekeket, mint például a bólintós angyalka a ferenceseknél.

3. Már csak néhány napot kell aludni, és minden bizonynyal eljön hozzánk is a nagyszakállú. Kifényesített csizmájukat kiteszik-e az ablakba? Belebújtak már valaha a Mikulás bőrébe?

Horányi: A bőrébe nem, de a ruhájába igen. Voltam már játszásiból Mikulás, jó volt, a „nyárimikulás” szerepe nem olyan kedves, de néztek már annak is..., még a krampusz sem rossz. Egyébként fényesítem a csizmám...

Sinkó: Voltam már Mikulás kamasz koromban a szomszédoknál, később főiskolásként is, majd a kollégáim, rokonaim gyerekeinek is beöltöztem. A városi színjátszókörösökkel még házhoz is kimentünk, lehetett rendelni krampusszal és krampusz nélkül, csomaggal és csomag nélkül is a Mikulást. Nagyon nagy élmény a meleg családi otthonokba ellátogatni, és felfedezni a gyermekarcokon tükröződő csodát, mesehőssé válni, hiszen a gyerekszemekből látod: Te vagy az igazi Mikulás!

Rafael: Voltam Mikulás! Főiskolás színjátszó koromban, vagy húszcentis valódi szakállal. Behintőporoztam, nagy szeretettel bementem a gyerekek közé, ők meg elkezdték húzgálni: Né, valódi! Tényleg az? Nyúlt pofával távoztam... Még jó, hogy másutt nem ellenőriztek!

Schlett: Mint jó öreg Mikulás, néhány huncut, de hancúrozni mindig kész forró vérű, táncos lábú angyalkának vinnék valami olyan ajándékot, hogy mindketten azonnal átfogalmaznánk az adóbevallásunkat!