DUMA-KANYAR

1. A legutóbbi képviselőtestületi ülésen Esztergom közlekedési és parkolási koncepciójáról is tárgyaltak a városatyák. Az előterjesztésben szerepelt parkolóházak kialakítása a volt Granvisus gyár területén és a Bástya-parkolóban, de szóba került a Kossuth utcai „gödör” ilyen célú hasznosítása is. A Simor János utca parkolási övezetté alakításával is szeretne a város javítani a parkolás körülményein, és a Széchenyi tér gépjárműforgalom alóli kivonása is szerepelt az előterjesztésben.

Horányi: Remek ütlet a parkolási gondok megoldása, bár nem tudom, a parkolóházak mit segítenek és főleg kinek. Azért jó lenne, ha a város nem kerülne parkolópályára. A Széchenyi tér rendezése már akkor is késő lenne, ha épp elkészült volna.

Lőrincz: Azok a tervek, amelyekről ennyit és ennyiszer beszélnek, előbb-utóbb konkretizálódnak. Vagy elfelejtődnek, és előkerülnek újra egy másik atya álmában. Én bízom a Miatyánkban, a mi Atyánkban. Nem voksolnék egyik megoldás mellett sem, de elsőnek tapsolok, ha valami lesz belőle.

Rafael: Állítólag jó üzlet a parkolóház. Ha kölcsönösen az (nekem is), vágjunk bele! A Széchenyi tér pedig szépüljön meg; de ne legyen kősivatag, hanem a mai fákkal és fűvel gazdag, gyönyörű, hangulatos tér maradjon.

Sinkó: A sok egyirányú utca miatt így is a fél várost meg kell kerülni autóval. De mit szóljanak szegény turisták, ha belefutnak egy egyirányú utcába, ők hogyan keverednek ki belőle? Elsősorban a Petőfi iskola és a Vaszary Kolos Kórház környékére igaz ez. A Kölcsey és a Petőfi utca is ugyanabban az irányban egyirányú. Annak idején azért „egyirányúsították”, mert a bánomi elkerülő utat építették, és erre jártak a teherautók. Már rég kész az út, de egyirányú forgalom maradt. Remélem az autóbusz-pályaudvar elköltözésével és a piac kiürítésével jobb lesz a közlekedésünk, pláne akkor, ha a parkolóházak is elkészülnek. De könyörgöm, mikor lesz ez? Most az a helyzet, hogy mindenki próbálja elkerülni a fizetőparkolókat, és a mellékutcákba alig lehet behajtani a sok ácsorgó autó miatt.

2. A történelmi időkre, Becket Tamás korára visszatekintő és mindkét fél számára gyümölcsöző kulturális és vallástörténeti kapcsolat áll fönn a két érseki székhely, Canterbury és Esztergom között. A képviselő-testület úgy határozott, hogy a két egyházmegye, majd a városok vezetői által elindított kezdeményezést kövesse a testvérvárosi kapcsolatokról szóló egyezmény megkötése.

Horányi: Sokat jelenthet mindkét város számára egy jól működő, élő, lüktető kapcsolatrendszer, de tartalom kell hozzá, aztán emberek, tartalmas emberek, és pénz, nem is kevés. Egyezmény!? Nem tudom. Jó, ha van, de a szándék az ügy szeretete, a cél és megfelelő, alkalmas, rátermett, elhivatott humán erőforrás nélkül a plagizálás (elnézést a fogalomért), a semmit mondás fellengzős dimenzióit zárja csak amorf keretbe.

Lőrincz: Annyi már a „tesónk”, és ez olyan jó. Gyümölcsét ugyan nem szaggattam még az eddigi kapcsolatnak, de gondolom, jót tesz a városnak, ha minél több testvéri jobba kapaszkodhat. Szerencsére a testvérvárosi kapcsolat vagy jó lehet, vagy semmilyen. Rossz megoldás nincsen.

Rafael: Remélem, nem az új Canterbury mesék birodalmába tartozó tény ez; s igazán az lesz majd mesés, ha az átlag esztergomi is kijuthat oda, hogy mondjam: közös (saját és köz-) költségen...

Sinkó: Már szinte magam előtt látom: 30 zarándok tart Canterburybe, köztük az esztergomi képviselők, néhány pap és püspök, aztán Rafael, Schlett, Horányi, Sinkó. A társaság unaloműzésből történeteket mond egymásnak. Úgy tervezik, hogy a hosszú út folyamán mindegyikük két-két történetet fog elmondani. Van tragikus, és van komikus, van szerelmes, és van kalandos, van magasztos, választékos nyelvű, és van néhány kifejezetten trágár is az elbeszélések között. Ahogy azt a XIV. század végén megírta az angol irodalom atyjának tartott Geoffry Caucher. ĺgy folytatódhatnának az egyébként be nem fejezett Canterbury mesék.

3. Virágosítás – már a kikeletre készül az esztergomi önkormányzat. Megkezdődött a Széchenyi téren és az esztergom-kertvárosi körforgalomban a hatvanhétezer petúnia és hatezer tulipán telepítése a virágágyásokba, emiatt szedték föl a Városháza előtt fehér, piros, lila színekkel virágzó pistikéket (Impatiens). Összesen tizennégy esztergomi köztéri ágyásba kerülnek új, jövő tavaszra virágjukat nyitó növények, közöttük a korábban felszedett és egészséges tulipánhagymák is.

Horányi: Igen, az impatiens virágokat célszerű felszedni, másra cserélni – ez a gyakorlat jól működne a szellemi „impotenciák” gyógyítása esetében...

Lőrincz: Szerintem még ráértek volna a pistikék felszedésével. Bár amíg mind a hatezer tulipánnak „kifúrják a lyukat” – mondjuk percenként harmincat, az kicsit több mint négy óra. De akkor nagyon kell pörögnie a fúró embernek. A petúnia nem egynyári, és fagyérzékeny. – A piacon a néni azt mondta.

Rafael: Szeretem a pistikéket. Meg persze a Katikákat, Bözsikéket, Violákat stb. Viccen kívül: ettől (is) város a város. Hogy szép és tiszta és hibátlan az aszfalt és minden ablakból lóg a futómuskátli, és jó illatúak az utcák, és jókedvűek az itt/ott élők... Ébresztő!!!

Sinkó: Kikeletre készül az esztergomi önkormányzat! Ne nézzenek már madárnak! Azért azt el kell csicseregnem: tényleg szebb és virágosabb lett a városunk az utóbbi időben. Éljen és virágozzék tehát a petúnia, a muskátli és a tulipán! Azt kívánom a nagybetűvel kezdődő Pistikéknek (nem a gyökereseknek, de nem is a gyökérteleneknek), hogy ők is jobban élhessenek.