DUMA-KANYAR

1. Ma Esztergomba és Párkányba érkezik országjáró körútján a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség rendezvénye, a Történelem Fő utca. A Mária Valéria híd mellett megtartott rendezvényen számos ismert politikus, és a párthoz közeli újságíró mond beszédet.

Horányi: A XX. század magyar történelmének főutcáin sétálva, meg-megmozdul az ember gyomra. Csak remélhetem, hogy a XXI. század történelmi főutcáin járva már nem érezzük ugyanezt. Aztán azt is remélem, hogy a Kompország elmúltával nem válunk kampányországgá. Aztán még sokan reméljük, hogy a választások után fontosabbak vagy legalábbis ugyanolyan fontosak leszünk, mint a választások előtt. Csak rajtunk múlik, hogy reményeink valóra váljanak.

Sinkó: Az tényleg szép lenne, ha a történelem főutcája itt lenne minálunk. 1000 éve tényleg itt volt az ország közepe, Szent István idejében. De most, ha a politikusok Budapestről ideautóznak, remélem észreveszik, hogy ez csak egy kis mellékút, telis-tele kátyúval, amelyeket ígéretekkel nem lehet betömni.

Rafael: Vigyázat! Ma már ott tartunk, hogy a hidat ők építették! Nagy hanta! Civilek kezdték, 1990-ben, szakemberek tervezték, hidászok építették, ők meg éppen arra jöttek és átadták - mint a sajátjukat... Ezt! (mutatja behajlított és meglengetett karját a Szerző)

Schlett: A helyzet annyira felfokozódott, hogy bizony élesben mennek a dolgok. Nem brüsszeli turistákról, hanem a sorsunkról döntünk a jövő héten! A Fidesz úgy tűnik, most komolyabban veszi a kampányt! (Csak azt nem tudom, hogy az esetlegesen kiírt választásokon ki lesz a polgármesterjelölt a Rafael kollega helyett, mivel ő már a szépségiparra gyúr ezerrel?)

2. A Balassa emlékév rendezvényeként május 29-én megkoszorúzták a Várhegy aljában lévő Balassa Bálint szobrot, emléktáblát avattak a költő halálos sebesülésének helyszínén, a Kis-Duna parton, a közelben Kántor János grafikus Balassa kiállítása is megnyílt.

Horányi: A végvári vitézek vitézségére ma is ugyanolyan igény van, mint Balassi korában.

Sinkó: A kalandos és viharos életű Balassa (vagy Balassi) Bálint egyébként a költészeten kívül kitűnően értett a kardforgatáshoz és műveltsége is kiváló volt; kilenc nyelven tudott: latinul, szlovákul, horvátul, lengyelül, románul, törökül, németül, olaszul és magyarul. Egy igazi européer! 1594. május 19-én az Esztergom visszafoglalásáért vívott harc közben mindkét combját ólomgolyó járta át, május 30-án, pünkösd hétfőjén halt bele sebeibe. 410 éve. Gyóntatója szerint, ezek voltak végóráján mondott szavai: „Christus – úgymond – megholt én érettem, és én hogy kételkedjem? Te katonád voltam, Uram, és az te seregedben jártam.”

Rafael: Elképzelem, amint ez a fantasztikus, egyébként igazi nagy zsivány, nőfaló zseni figyeli halottas szekeréről, utolsó pillanataiban a felrévedő jövőt, látja az eseményeket és végignéz rajtunk... „Ezekért haltam meg?! Nofene!!! Kár volt!”

Schlett: Azelőtt ez „happening” volt most pedig performance. Forradalmi újság az általam tisztelt Kántor művész úrtól: Egy vérbeli egomi reneszánsz „perfo”!

3. A gyermekeket és a pedagógusokat ünnepeltük az elmúlt hétvégén.

Horányi: Szép ünnep a gyereknap, szép ünnep a pedagógusnap, de még szebb lenne, ha számukra ünnep lenne minden nap.

Sinkó: A pedagógusoknak járó tiszteletet és megbecsülést legalább virágcsokrok formájában pótoljuk ilyenkor. A jó pedagógus nagy kincs, példája és egyénisége óriási hatással lehet tanítványaira. A tisztelet és a megbecsülés mára már eltűnni látszik, de ennek ellenére tény: vannak még kitűnő pedagógusaink!

Rafael: Kell az ünnep. Műmosoly a tanító néninek, kényszeredett fogadás a tanaraknak a városházi, betűnyaló, gyáva bürokratáktól. Aztán újabb egy évig vagy békén hagyják egymást, vagy állandó nyasztatás. Gyereknap? Nálunk mindig az van. Giccses kotonlufi és ütött-kopott, méregdrága, bugyirockos ring-lispil nélkül.

Schlett: A régi mondás szerint: A férfi apja a gyermek! Ezt sok férfi testvérem, úgy fordította le: Aki férfi az az apák boltjában ünnepli a gyermeknapot! (Sokan megköveztek, mert vadul szólottam az újabb iskolabezárások ellen. A város legnagyobb és legtekintélyesebb értelmiségi zászlóalja a pedagógusok, ámde hol a pedagógusbál?)