DUMA-KANYAR

1. Esztergom Ipari Parkjában megnyitásához közeledik a vietnami-japán Vifon-Acecook társaság előre csomagolt élelmiszereket előállító üzeme. A gyár küldöttsége tájékoztatta Esztergom vezetőit az üzem indulásáról, és bemutatták az ott előállítandó termékeket, tésztaféleségeket.

Horányi: Most valahogy a tésztás-csirkére nem szavaznék.

Hunyadi: Biztosan vákuumba csomagolják majd az előre csomagolt, csomagolásba csomagolt nem tudom micsodát, így aztán megint nem tudunk esztergomi levegőt sem exportálni. Pedig az jó!

Sinkó: Majd meglátjuk, menynyi adót fizetnek, és mennyi bért adnak a magyar meg a szlovák munkásaiknak! Nyilván nem egymást akarják majd etetni a japánok az ipari parkban, de minket ne, könyörgöm, mi ne hagyjuk magunkat megetetni!

Rafael: Öregedvén nekem egyre inkább a minőség és nem a mennyiség a fontos. (Az alapvicc: „Majd lejönnek... a tehenek a hegyről...”) ĺgy vagyok ezzel is: ha jó lesz, és miért ne lenne, tobzódunk az ízekben. Persze a hatvanas évekbeli Globus zacskós gulyásleves megismételhetetlen!

Schlett: Ez Ho Si Minh utolsó bosszúja! Nem keleten épül gulyáscsárda hanem majd eheted a kagylós, csigás és gilisztás csuszát!

2. A környezetvédelmi engedélyek hiányában nem végezhették el a Tokodi Üveggyárban azt a beruházást, ami többek között takarékosabb energia felhasználást is jelentene. A jelenlegi körülmények között veszteségesen működő üzem munkásai kényszerszabadságon várják sorsuk jobbrafordulását.

Horányi: De miért hiányoznak azok az engedélyek? Lehet, hogy nem is kérték őket? Talán így nincs is értéke a gyárnak? Akkor megveszem! Játszom egy gondolattal, játszik velem egy gondolat... Bocs. Szaladok engedélyért! Na... nem helyes még a kákán is csomót keresni! Jut eszembe: hogyan lehet a kákán csomót keresni? Veszek olcsón kákát, aztán jó drágán eladom és keresek rajta egy csomót.

Hunyadi: A hatóság, mármint a környezetvédelmi betartott minden határidőt!!! Az utolsó másodpercig! Egyébként tragikomikusnak tartom az ügyet. Síküveggyárat kellett volna Tokodra telepíteni, mert biztos másokat véd a környezetvédelem, nehogy az öblösüvegbe zárt rossz dorogi levegő elárassza a világot, az export által.

Sinkó: A Tokodi Üveggyár azon üzemek egyike, amelyik törékenysége ellenére épen maradt a szocializmus elmúltával is. A veszteséges gyárat Bodáné Cser Erzsébet és csapata nyereségessé tette, a tulajdonos asszony az egyetlen nő Európában, aki egy nehézipari cég tulajdonosa. Ezeket az információkat egy kiadványban olvastam, amelynek a címe: Az 50 legsikeresebb magyar üzletasszony. Értik ezt?

Rafael: Nehéz erről jót dumálni. Ha igaz, hogy a hatóságok mindegyike pontos volt, csak éppen kihasználta az időt... és ezek a „pontosságok” összeadódtak és ezért nincs most munkája háromszáz embernek... Bevinném egy kicsit dolgozni a kohók mellé a bürokratákat nyár közepén, három műszakban, egy hónapon át. Rögtön tudnának aláírni!

Schlett: Óriási pénzekért felújították, most kicsinálják és valamelyik szemét tetű fillérekért leprivatizálja!

3. Nemzeti ünnepünkön Esztergomban, a volt Megyeháza dísztermében ünnepséget tartanak, majd az ünnepélyes zászlófelvonás után a 48-as Honvédtemetőben folytatódik a megemlékezés. Március 15-én, talán valóban eljön végre a tavasz.

Horányi: Tartok tőle, nem mindenkinek.

Hunyadi: Rövidre vágattam a hajam, ha erre sem jön a tavasz, akkor már semmire (elnézést)!

Sinkó: A szívemhez mindig közel állt ez az ünnep. A nyolcvanas évek végén, az ünnep estéjén fáklyákkal vonultunk a szigetre, ahol szavaltunk és elénekeltük azt a dalt is, ami állítólag akkor született, amikor Kossuth Esztergomban járt: „Esik es# karikára, Kossuth Lajos kalapjára...” A szabadság ünnepe ez, kár, hogy magukévá teszik (megerőszakolják!) a politikai pártok, pedig ez az ünnep mindenkié, ez az ünnep a magyar szabadság ünnepe.

Rafael: A tavasz nagyon kell, a márciusi ifjak üzenete még inkább. De csak az akkoriaké bizsergeti meg a szívem, ezeket a mai mutánsokat lehűteném egy kicsit a közeli Dunában!

Schlett: Gyáva népnek nincs hazája! Március 15. a magyar nemzet örökkön lobogó tavasza! Azt üzeni nekünk kicsiny utódoknak: Akármikor, akárhogy lesz, Magyarország örökké lesz!