DUMA-KANYAR

Rovatunkban ezúttal a Valentin napról, a Széchenyi tér átépítéséről és a kézilabdacsapat támogatásáról mondja el a véleményét Horányi László színész-rendező, Rafael Balázs a 24 óra újságírója, Schlett István politológus-újságíró, Hunyadi Tamás rádiós- televíziós újságíró és munkatársunk, Sinkó Gyula.

1. Előző számunkban megfeledkeztünk a Valentinekről. Mi a véleményük erről, az új keletű ünnepről?

Horányi: Nekünk mindig majmolnunk kell valakit! De hogy a mostani február 14-én a naptár Bálint napot is jelöl, arról szó sem esik. Ez a kódolt mentalitás nálunk: a sajátunkat lenézzük, belerúgunk...

Rafael: Bocsássák meg nekem az összes magyar Bálintok és (Magyar Bálintok), így nemzetes Balassa Bálint uram is, de én ennél ökörebb hajcihőt, amit köröttük kavarnak ezidőben, még nem láttam. Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Éljen május másodika is!

Sinkó: Valentin nekem az egyik kedvenc filmemből jön elő, Huszárik Szindbádjából. Szindbád megkeresi egykori barátját és kéri vállalja át tőle a bűneit. Mégis mit vétkeztél? Loptam, csaltam, hazudtam elkövettem mindent az emberölésig. Valentin rááll, de cserébe azt kéri, űzze ki a feleségéből, Marikából az ördögöt. Valentin tehát átvállalja bűneinket, viszont ki kell űznünk asszonyából az ördögöt. Ez egy szívecskés bonbonnal sikerülhet?

Hunyadi: Viszont két hete volt szó Balassa Valentinról.

Schlett: Kiráz a hideg a másolómániától. A középiskolákban a „dumbing down“ (lebutítás) eredményeként egy teszten a fél iskola azt írta be egy kérdésre, hogy az utolsó magyar király a Burger King volt. Ez a Valentin buli viszont egy nagyon tündéri logikán alapul: A náthás februárban mindenki szívesebben kapna egy csókot, mint influenzát!

2. Esztergom város tervei szerint a közeljövőben megtörténik a Széchenyi tér teljes átépítése, melynek során színvonalas kulturális, szórakoztató és vendéglátó egységek jönnek itt létre. Ezen koncepció miatt költözik el a Széchenyi tér 14. szám alatt található ÁNTSZ Városi Intézete is.

Horányi: És hová költözik a börtön? Netán ott is szórakoztató, vendéglátó egységek jönnek létre?

Rafael: A tervek nekem nem tetszenek, ridegeknek érzem őket. Egyébként már elfogadták? De lehet, hogy simán elfogult vagyok; ez a tér ugyanis a gyerekszobám (én ugyanis nem utca-, hanem térgyerek vagyok, mi, például Etter Dönci vagy Borlai Gabi, itt nőttünk fel). Nekem már csak olyan marad ez a tér mindig, mint amilyen most. ĺgy otthonos.

Sinkó: Sok változást egyenlőre nem látok. A múltkor egy kis táblára lettem figyelmes az egyik régóta zárva tartó üzlet ajtaján. Arról tájékoztatja a tulaj egy kedves levélben a járókelőket, hogy itt hamarosan belga étterem nyílik. Kockázatos, de drukkolok neki, mert sokak szerint egy másik Bazilika kéne ide a tér végére, hogy a turisták idáig lejöjjenek!

Hunyadi: Könyörgöm úgy írjuk ki a közbeszerzést, hogy csak olyan cég csinálhassa a munkát, amelyik még nem tud referenciát felmutatni. Ez csak félig vicc! Könyörgöm ne legyünk egyformák!

Schlett: Nap nap után látom a kibelezett Fürdőt, a lepattant Kossuth Lajos utcát! Legyen már valami!

3. Hétmillió forint támogatást szavazott meg az Esztergomi Képviselőtestület a nagy adósságokkal küzdő női kézilabda csapatnak.

Horányi: A lányok, a lányok, a lányok angyalok, a férfiaktól... többet érdemelnek!

Rafael: Furcsa, mi mindennel és mi mindenért kell ma egy sportolónak megküzdenie. Félek, el fognak a lányok innen szivárogni. De még mindig jobb rájuk költeni, mint például... hadd ne soroljam!

Sinkó: Végy egy kitűnő szakembert, adjál neki sok pénzt! Lesz egy csapatunk! Ennyi az egész, csak hát elfogyott a pénz, szponzorok nincsenek, a városról is kiderült, hogy nem fejőstehén. Világsztárok játszanak (elsősorban az ellenfeleknél) hétről-hétre a Dobó csarnokban, és a nézők nem férnek be! A legjobb osztrák csapatot, a Hypo-t is legyőzték a mi kis drágaságaink. Nem mellékesen: nincs egy valamire való sportcsarnoka se Esztergomnak!

Hunyadi: Kieső után köpönyeg.

Schlett: Ez sok vagy kevés? A női kézicsapat Esztergom elbűvölő arca. Ápoljuk, szeressük, támogassuk!