Dubéci: Okot adnék a liberálisabb szavazóknak, hogy voksoljanak

OĽaNO, Sieť, Híd. Csupán néhány év alatt érdekes kört írt le. Hogyan került a politika környékére?

A Radičová-kormány alatt jöttem vissza a londoni egyetemről. Akkor barátaim egy része a pénzügyminisztériumban a Minerva nevű oktatási programon kezdett dolgozni, ők hívtak. Visszatérésem után egy hónappal bedőlt a kormány. Értem, hogy miért kérdeznek rá sokan az OĽaNO-ra, ám én sosem úgy vettem, hogy nekik dolgozom. A parlament egyik alelnökének voltam a tanácsadója, állami alkalmazottként. Másfél évig dolgoztam Erika Jurinovának, főként szakmai háttéranyagokat írtam számára.

Az Egyszerű Emberek 2012-ben is bizarr képződmény volt.

Nem választottam őket, sosem volt a kedvenc társaságom, ezt sohasem takargattam. De amikor megkeresett a parlament alelnöke, elmondta, hogy ügyes tanácsadókat akar összegyűjteni, és felkért, akkor mit kellett volna tennem? Nevetni egyet?

Jurinová után Radoslav Procházkánál kötött ki. Előbb elnökválasztási kampányfőnökként, majd a Sieť egyik alapítójaként. Közel két év együttműködés után nyáron saját bevallása szerint amiatt ment el, ahogyan Procházka a menekültválságot kezelte. „Csak” ennyi?

Akármilyen banálisan is hangzik, valóban ez volt a fő ok. Alapításakor úgy véltem, a Sieť egy jobboldali gyűjtőpárt lesz, amelyben a liberálisabb emberek is megtalálják a helyüket, és modernizációs agendája lesz. Ahogy jöttek az újabb és újabb emberek, úgy éreztem, hogy értékrendileg egyre inkább kisodródok a centrumból.

Vagyis a Sieť az elmúlt egy évben konzervatívabbá vált?

Biztosan. Nem állítom, hogy ez rossz. Csak mindez engem állított választás elé. Itt akarok-e maradni, vagy más, hozzám közelebb álló projektet találok? És hogy miért volt számomra a menekültkérdés a töréspont? Azért, mert magyar–szlovák vegyes családból származom, rendkívül érzékeny vagyok a kisebbségi témákra. Nagyon jól emlékszem arra, amikor a 90-es évek közepén Slavkovská minisztersége idejében eltörölték a kétnyelvű bizonyítványokat. Gyerekként nem értettem, miért mutogatnak ránk. Amikor szlovák gimnáziumba mentem, olyan időket éltünk, hogy az embernek abban a környezetben nem volt kedve azzal dicsekedni, hogy magyar iskolából jött.

Pedig ha az össz-szlovákiai képet nézzük, Procházkáék nem is voltak különösen menekültellenesek, alig foglalkoztak a témával.

Persze. Hogy világos legyen: nem állítom, hogy fasisztákká váltak volna a menekültkérdésben, egyáltalán nem, ám én olyan párt alapításánál akartam segédkezni, amely ezekben a témákban merészebb vállalásokat tesz. Ha pedig nem, akkor úgy éreztem, magammal szemben is becsületesebb, ha elmegyek. Ha másért nem: egy idő után az ember megunja, hogy mindig ő az, aki a gyűlésen panaszkodik és nem ért egyet. Így mindenki jobban járt: ők is elégedettek, csinálják, amit csinálnak, ehhez pedig sok szerencsét kívánok, és én is elégedett vagyok, ugyanis azt csinálom, ami elégedettséggel tölt el.

Miért volt ilyen a menekültkérdésben a Sieť? Így gondolkodnak vagy számításból tették?

A szlovák konzervativizmus része a kintről érkező dolgokkal szembeni óvatosság. Ahhoz bátorság kell, hogy az ember szembe merjen szállni a közvélemény-kutatásokban mért véleménnyel, dolgozni a választókkal. Szerintem a választási kampány egyik legnagyobb stratégiai tévedése volt, hogy a jobboldalon a Híd kivételével senki sem merte azt mondani a Smernek, hogy amit a menekültkérdésben tesz, az hiba. Legitimizálták ezt a témát és ezt a nézőpontot.

A Sieť a jobboldal gyűjtőpártjává válna, kvázi új SDKÚ-vá. Mint alapító, elemző és most konkurens, hogyan látja ezt? Sikerül nekik, egyáltalán szüksége van erre a jobboldalnak?

Nagyon fontos, hogy minél több jobboldali, nem smeres választó elmenjen szavazni. Ehhez az kell, hogy legyen kit választaniuk. Fontos, hogy ezek a pártok ne kannibalizálják egymást. Örülnék neki, ha a Sieťnek 20%-a lenne, de ez nem mehet a többi jobboldali párt kárára. Ebben a kontextusban jó, ha sikeresek, de nem biztos, hogy ez feltétlenül egy új SDKÚ-hoz vezet. Érdekes egyébként, hogy most szinte mindenki a konzervatív választó megnyeréséért fáradozik, miközben neki van bőven választási lehetősége, a városi, liberális szavazókra viszont kevesen gondolnak.

Az elemzők, kommentátorok általában nem szeretnek a politikába aktőrként belépni. Ön miért akar képviselő lenni?

Számos dologról írtam, beszéltem, ám sokszor ez csak annyival ért véget, hogy sok lájkot vagy vállveregetést gyűjtöttem be érte. Ám sokkal többet érne, ha az általam képviselt ügyekben mandátumom lenne ahhoz, hogy változtatni tudjak. Én például a közigazgatást érintő ügyek mellett a nemzetbiztonsági témákkal, valamint az ellenőrző intézményekkel szeretnék foglalkozni. Ahhoz viszont, hogy valaki a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja legyen, először képviselővé kell válnia. Másrészt motivációt, okot akarok adni a liberálisabb választóknak ahhoz, hogy elmenjenek voksolni.

Az, hogy nem volt politikus, lehetőséget adott arra, hogy „gyűjtse a lájkokat”. Jelöltként, politikusként viszont a védhetetlen dolgokat is védenie kell. Itt van például a Hídnak a Smerrel történt alkotmánymódosítása, amiről elemzőként talán más lenne a véleménye, mint amit jelöltként kellett a mundért védve prezentálni.

A parlamentben 150 képviselő, 7 párt van. Világos, hogy nem csinálhatja mindenki mindig azt, amit gondol, valahogyan meg kell egyezni. A kompromisszumok hozzátartoznak a politikához.

Megszavazta volna a módosítást, ha képviselő lenne?

Nem hiszem, hogy jó ötlet volt ezt így csinálni. De azt sem, hogy ez lenne a világ vége, a kollaboráció jele. Vannak témák, amelyeknél a végsőkig küzdenék, hogy ne így szavazzunk: például Štefan Harabint nem tudnám támogatni. Ám ebben a kontextusban értem, hogy miért szavazta meg Lucia Žitňanská vagy Bugár Béla is a módosítást.

A választások után az elemzők egyöntetű véleménye szerint a KDH-nak és a Hídnak van a legnagyobb esélye arra a jobboldali pártok közül, hogy a Smer partnerévé váljon. Mit tesz akkor, ha képviselővé választják, a párt vezetősége pedig úgy dönt, kormányra megy a Smerrel?

Nem akarom megkerülni a válaszadást, de nem hiszem, hogy ez megtörténik.

Azért, mert Fico nem hívja meg Bugárt, vagy mert Bugár nemet mond?

Mindkettő miatt. Azelőtt, ahogy elfogadtam a Híd ajánlatát, beszélgettem erről Žitňanskával. Nem akartam hülyén kinézni, hogy csatlakozom a listához, aztán pár hónap múlva egy smeres koalícióban találom magam. Azt mondta, hogy ez senkinek sem érdeke. Nagyon valószínűtlen, hogy megtörténjen.

És ha mégis?

Erre nem tudok most válaszolni. Ezt nagyon valószínűtlennek tartom. Érdekes, hogy mennyi figyelmet kap ez a kérdés…

…mert a választások előtt legitim és fontos azt firtatni.

Igen, de sokkal fontosabb, hogy ezek a pártok hogyan fogják mozgósítani a saját választóikat.

Ön liberálisnak tartja magát, míg a Híd a társadalmi kérdésekben inkább konzervatív, talán még konzervatívabb, mint a Sieť. Nem tart attól, hogy az értékrendbeli kérdésekben a frakciója a másik oldalon fog helyet foglalni?

A KDH-t kivéve a többi pártban a kulturális-etikai kérdésekben nincs egységes szavazás. Nem hiszem, hogy Bugár Bélának az lenne a célja, hogy elnyomja a párton belüli liberális vonalat.

Magyar kötődése is van, eddig viszont nem foglalkozott „magyar ügyekkel”. A jövőben tervezi?

Nagyon sok dolog van, amivel szívesen foglalkoznék. A legrosszabb viszont az, ha valaki túl sok mindent csinál. Nem szeretnék többet vállalni, mint amit teljesíteni tudok. A kisebbségi témák számomra nem egyenlőek a magyar témákkal, hanem az összes többit is felölelik: a roma, a ruszin, a zsidó és az úgynevezett új kisebbségek agendáját. Azt sajnos nem tudom megmondani, mi hiányzik a magyar kisebbségnek: kevés a magyar pedagógus, a könyvtár, kevés pénzt fordítanak a magyar kultúrára? Nem szeretek olyan dolgokról okoskodni, amihez nem értek. Az viszont biztos: számomra fontos az együttélés és a tolerancia.