Csernobil: még mindig homályos

A csernobili atomerőművet a hetvenes évek derekán állították üzembe, a mellette épült Pripjaty városával együtt a Szovjetunió büszkeségének számított. Pripjaty kifejezetten az erőmű ellátására létesült, lakosai nagyrészt az erőmű dolgozói közül kerültek ki. 1986. április 27-én a pripjatyiak szembesültek először a katasztrófa konkrét hírével: a kora délutáni órákban hirdették ki a településen az evakuációt, amelynek keretén belül mintegy ötvenezer helyi lakost telepítettek ki: a művelet mindössze néhány napot vett igénybe, a pripjatyiak csak a legfontosabb holmijukat vihették magukkal, minden mást hátra kellett hagyniuk a fertőzött városban.

Homályos kép

Maga a katasztrófa egy rosszul megtervezett, az üzemviteli és biztonsági előírások teljes figyelmen kívül hagyásával végrehajtott kísérlet következtében történt, melyben azt vizsgálták, hogy teljes áramkiesés esetén a lassuló turbinák maradványenergiája elegendő-e a vészhelyzetre tervezett póthűtő-rendszer üzemeltetésére. A kísérlet során azonban a négyes reaktor ellenőrizhetetlenné vált, két robbanás teljesen szétvetette, és radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe. A robbanás okozta sugárzás 56 halálos áldozatot követelt a helyszínen, a robbanás után a tűzoltás során is sokan életüket vesztették. A katasztrófa számos körülménye, köztük a halálos áldozatok és a sugárszennyezettség miatt megbetegedettek száma a mai napig viták tárgya. A tisztázatlanságokhoz nagyban hozzájárult, hogy a szovjet hatóságok amit csak lehetett, eltitkoltak az esettel kapcsolatban. A sugárzás a legsúlyosabban Ukrajna és Oroszország mellett Fehéroroszországot érintette, itt azonban a hatalmon lévő politikai rezsim a mai napig akadályozza, hogy részletesebben meg lehessen vizsgálni a katasztrófa következményeit. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet 2006-ban kétszázezerre tette a baleset következtében történt megbetegedések számát szerte Európában, és várhatóan még további százezret okoz majd.

A csernobili erőmű a kilencvenes évek derekáig üzemelt, nemzetközi nyomásra végül Ukrajna bezárta az intézményt, véglegesen csak 2000-ben. Azóta zajlik az utoljára bezárt III. blokk szétszerelése.

Élő trauma

Csernobil napjainkban is élő traumája Kelet-Európa közelmúltbeli történetének. A legközvetlenebbül érintett területeken is vita tárgyát képezi, hogyan viszonyuljanak ma az atomkatasztrófa történetéhez. Ukrajnában idegenforgalmi látványosság lett Csernobilból, számos kijevi utazási iroda kínál idegenvezetéssel összekötött kirándulást a térségbe, ahol egy tíz- és egy harminckilométeres Zónát alakítottak ki a baleset után. Ez a Zóna ma nagyrészt lakatlan: a kitelepítettek számára létrehoztak egy vadonatúj várost, Szlavuticsot, tulajdonképpen átköltöztették az erőmű melletti Pripjatyot. A Zónában csak néhány elszánt helybeli maradt, akik nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat. Az interneten közzétett drónfelvételeken bárki megtekintheti, hogy fest ma a harminc évvel ezelőtt kiürített térség, benne Pripjaty városával, a hetvenes-nyolcvanas évek Szovjetuniójának gyöngyszemével. Pripjaty egy igazi szellemváros, ahol megőrződtek a korabeli szovjet valóság díszletei: ma is ugyanúgy áll a helyi vidámpark óriáskereke, az épületek némelyikén vörös csillagok és kommunista propagandafeliratok díszelegnek, a különbség „mindössze” annyi, hogy a várost lassacskán meghódítja a vadon: az utakat feltörte a gaz, az épületek közt fák nőnek, az egykor nagyszabásúnak számító infrastruktúra lassan az enyészeté lesz. Pripjaty mára része lett a modern virtuális szórakoztatóiparnak is: videójátékokat, filmeket inspirált, mint a hely, ahol megismerhetjük a nukleáris apokalipszis utáni világot. (szalzo, MTI)