Csendesnek tűnik, de feszült lesz 2018

Koalíció 

A kormánypártok 2018-ban minden bizonnyal igyekeznek majd minél pragmatikusabban hozzáállni a koalícióhoz és egymáshoz – tudván, hogy ez lesz az utolsó évük, mikor ezt még megengedhetik maguknak, 2019 ugyanis már tulajdonképpen kampányév lesz. A két legfontosabb kérdés az, hogy Andrej Danko, az SNS elnöke továbbra is igyekszik-e visszafogni magát, ahogy ezt 2017 utolsó hónapjaiban is tette, illetve hogy Robert Fico kormányfő milyen taktikával próbálja meg víz fölött tartani a lassacskán süllyedő Smerhajót. Abban az esetben ugyanis, ha erőpolitikát akar folytatni, és túl domináns lesz, a koalíciós partnerek is élesebb hangnemre válthatnak – hisz nekik pont az a céljuk, hogy ne járjanak úgy, mint Fico első kormánya idején a HZDS és a Slota-féle SNS. 

Miniszterek távozása 

2018-ban két miniszter távozása is a levegőben lóg. Marek Maďarič kulturális miniszter már az év első felében távozhat. Tavaly decemberben lemondott a Smer alelnöki posztjáról, és most egy bukásra ítélt törvénymódosító javaslatot visz a kormányba, az RTVS vezérigazgató-választását reformálná meg. Az SNS biztosan elutasítja majd a javaslatot, a Híd valószínűleg nem vállalja a konfliktust, a Smer pedig nem fog volt alelnöke mellé állni – a javaslat tehát valószínűsíthetően a politikai hátországát elvesztő Maďarič hattyúdala lehet. A másik miniszter, aki távozhat, Lucia Žitňanská, a Híd igazságügyi minisztere. Žitňanskáról, aki igyekszik következetesen teljesíteni azt, amiért a minisztérium élére állt, már régóta pletykálják, hogy dolga végeztével továbbállhat Miroslav Beblavý formálódó politikai projektjébe, a Spolu pártba. Amennyiben szűkülne a mozgástere a kormányban – például keresztbe tesznek neki az alkotmánybírók megválasztásának reformja kapcsán –, valószínűleg nem fog körmeszakadtáig ragaszkodni a posztjához. 

Ellenzék 

Ha a koalícióban nem is ígérkeznek olyan turbulenciák, mint 2017ben, az éles politikai csörték nem maradnak el 2018-ban sem. A jobboldali ellenzék amellett, hogy fokozni fogja a nyomást a koalícióra, szorosabbra vonja az elsősorban az SaSOĽaNO tengely köré épülő összefogást, és igyekszik elsimítani az ellentéteket Alojz Hlinával, a KDH elnökével is, hogy egy ellenzéki, kormányváltó alternatíva eszméjét tudja elültetni a választók agyába. Az MKP valószínűleg idén még nem kerül be az összefogás körébe, a formálódó új pártokkal, a Progresszív Szlovákiával és a Miroslav Beblavý féle Spolu párttal azonban elindul majd egyfajta óvatos párbeszéd – azért csak óvatos, mert az új pártok valószínűleg nem egy összefogás keretein belül akarják kialakítani saját arculatukat. 

Elnökjelölt-háború 

Robert Fico nem csak az ellenzéki összefogás levesébe próbál majd beleköpni, folytatni fogja háborúját Andrej Kiska államfő ellen is. Ez pedig csak fokozódni fog, mikor Kiska – várhatóan ősszel – bejelenti, újra megméretteti magát a 2019-es elnökválasztáson. Az ellenzék beáll mögé, Fico pedig ugyan betartja ígéretét, és nem indul el az államfői posztért, de előkészíti a terepet saját jelöltjének – Miroslav Lajčák külügyminiszternek vagy Maroš Šefčovič európai uniós biztosnak. A Smer kontra ellenzék csatába bekavarhat még, hogy az SNS is saját elnökjelöltet állíthat, és szinte biztos, hogy az MKP újra megpróbálkozik egy magyar nemzetiségű államfőjelölttel. 

Helyhatósági választások 

Az elnökválasztás azonban csak 2019-ben lesz, ősszel viszont helyhatósági választások lesznek, melyeken a független jelöltek további előretörése, és a politikai jelöltek térvesztése várható. Ezt megérzik az erős regionális beágyazódottsággal bíró pártok is, mint az MKP vagy a KDH, amelyek ugyan jobban fognak szerepelni az országos pártok többségénél, de ők is pozíciókat veszíthetnek. A függetlenek kezére játszik, hogy a politikusok továbbra sem tettek túl sokat azért, hogy „visszatereljék az akolba” a kiábrándult pártválasztókat, és ezt használják ki majd a szélsőségesek is, akik több polgármesteri és képviselői posztot hódíthatnak el kisebb településeken. 

Szélsőségesek 

Marian Kotlebáék pártját, az ĽSNS-t végül feloszlatja a Legfelsőbb Bíróság a szélsőségesség elleni harc jegyében – a kérdés csak az, hogy ezt a pártokról szóló törvény módosítása előtt vagy után teszi-e majd meg. A törvénymódosítás ugyanis a tervek szerint tartalmazni fogja, hogy egy feloszlatott párt politikusai más pártokban politizáljanak tovább – márpedig Kotlebáéknak már van egy pótpártjuk az ĽSNS helyett, a Szlovákia Erőd Néppárt névre keresztelt formáció, melybe átlépésüket tervezik, ha feloszlatják őket. A szélsőséges erők párton kívül is folytatni fogják a tevékenységüket, és egymás ellen is harcolni fognak – hiszen a Kotleba-párt feloszlatása nagy esély lehet Róbert Švec formációjának, a Szlovák Megújhodási Mozgalomnak. 

Magyar–magyar 

A Híd és az MKP már csak a helyhatósági választások miatt is tartani fogja egymástól a távolságot – s míg országos szinten legfeljebb csak „hűvös” lesz a viszony, alacsonyabb szinteken tovább mélyülhetnek az árkok, főleg a legfontosabb magyarlakta városokban. Menyhárt Józseféknek regionális pártként elsődleges érdekük, hogy ezen a szinten megtartsák pozícióikat, Bugáréknak pedig a Híd hosszabb távú fenntarthatósága érdekében régiós bázisokat kell kiépíteniük – így nagy lökdösődés és kemény egymásnak feszülés várható az ősszel. Országos szinten a pártok a saját útjukat járják, mert ez felel meg mindkét félnek: a Híd a kormánypozícióját próbálja kihasználni, amíg még lehet, az MKP pedig a magyar kormány segítségére támaszkodik. A komolyabb összeborulást vagy hajbakapást meghagyják 2019-re. 

Oktatási kudarc 

Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány programjában prioritásként szerepel az oktatásügy, 2018ban sem lesz előrelépés, sem pedig kézzelfogható eredménye a minden idők legnagyobb közoktatási reformjaként beharangozott törekvéseknek. A tárca nem tudja majd átvinni a reformhoz szükséges rendszerszintű törvénymódosításokat sem, így egy újabb terjedelmes dokumentum kerül a fiókba. A pedagógusok és a szakma elégedetlensége, csalódottsága a jelenleginél is nagyobb lesz. A beiratkozás a magyar diákok számának csökkenését hozza, a hazai magyar közélet hangzatos kijelentéseket és megállapításokat tesz. Ugyanakkor oktatási szakembereink, a civil szervezetek és a magyar politikusok sem tesznek majd konkrét lépéseket a magyar iskolahálózat észszerű és a magyar közösség igényeit szem előtt tartó racionalizációjára. 

Jó gazdasági eredmények 

A tavalyi 3,3 százalék után idén 3,9 százalékos gazdasági növekedésre számíthat Szlovákia a jegybank által megkérdezett gazdasági elemzők szerint. A pénzügyminisztérium 4,2, az Európai Bizottság 3,8 százalékos növekedést jósol. 
A gazdasági növekedéshez egyre nagyobb mértékben járul hozzá a növekvő foglalkoztatottság és a béremelések is. A már most is rekordalacsony munkanélküliség tovább csökkenhet, a bruttó átlagbér pedig az elemzők többsége szerint meghaladhatja az ezer eurót. Idén májusban pedig az infláció elérheti a 2,5 százalékot,amire2012ótanemvoltpélda. Az idei év egyik legnagyobb kihívása továbbra is a szakképzett munkaerő hiánya lesz. Szlovákia egyre több vendégmunkást lesz kénytelen befogadni, hiszen az iparvállalatok harmada már most is munkaerőhiányra panaszkodik. 

Magyar választás 

Áprilisban ugyan parlamenti választások lesznek Magyarországon, ám az eredményt borítékolni lehet: a Fidesz győzni fog, és a kétharmados győzelem is nagyon valószínű. Orbán Viktorék a tavalyi évet hatalmuk egyértelmű megszilárdítására használták fel, azt az érzetet keltve az emberekben, hogy az általuk megálmodott Nemzeti Együttműködés Rendszerének nincs alternatívája, az „új elit” pedig pótolhatatlan. Ez azért is tűnik egyre látványosabbnak, mert a Fidesz ellenzéke továbbra is fragmentálódott, nem sikerült az együttműködés útjára lépniük, és nem úgy tűnik, hogy az áprilisi választások előtt el tudnák hitetni az emberekkel, hogy valóban képesek a kormányváltásra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtabb lesz majd 2018, mint 2017 volt, az árkok Magyarországon is mélyülni fognak. 

Észak-koreai atom 

Az idei év legfontosabb külpolitikai témái közt mindenképpen szerepel majd Észak-Korea atomprogramja okozta feszültség. Kim Dzsong Un diktátor az év első napján nyíltan atomhatalomnak nevezte országát. Az igazi kérdés persze az, hogy kirobban-e a háború az Egyesült Államok és Észak-Korea között. Ha a két, leginkább érintett fél józanul gondolkodik, akkor a csatát csak szavak szintjén vívják meg. Phenjan tudja, ha valóban bevetnék a fegyvereket, akkor az USA hadereje gyakorlatilag ledózerolná a hadikommunista államot. Másrészt Washington pedig azzal van tisztában, ha a fegyverek veszik át a szerepet, akkor nagyon nehéz távol tartani a konfliktustól Kínát, illetőleg a nyugati gazdaság egyik pillérének számító DélKorea is óhatatlanul belekeveredne, annak minden borzalmas következményével együtt. Arról nem is szólva, hogy micsoda globális károkat okozna az atomfegyverek alkalmazása. 

Uniós veszélyek 

Ennél jóval egyszerűbb történet a márciusi olaszországi parlamenti választás. Jelenleg a legnépszerűbb párt az Öt Csillag Mozgalom, amelyik erőteljes unióellenes húrokat penget, népszavazást írna ki az euró használatáról, azaz az unión belül egy újabb populista párt okozna komoly galibát – márpedig Itália az Európai Unió negyedik legnagyobb gazdasága. Úgy véljük, lesz némi izgalom, de a választások után az unió működését érdemben nem fogja fékezni a választás végkimenete. Ami viszont napjainkban fékezi, az a németországi voksolás utáni váratlan probléma. Európa „anyja”, Angela Merkel szeptemberben hiába nyerte meg a választásokat, már 100 napja képtelen kormányt alakítani, ami német mércével mérve szinte példátlan. Minden jel szerint végül Merkel negyedszer is kancellár lesz, de nimbuszát megtépázza a kormányalakítási huzavona. S ha már unió, vajon kettészakad-e Spanyolország? A katalán függetlenségi pártok decemberben nem kaptak akkora felhatalmazást, hogy ezt meglépjék, izmozásukkal viszont azt elérhetik, hogy Madrid valamivel nagyobb mozgásteret adjon Katalóniának, főleg a pénzügyek terén. Legkésőbb az év végéig le kell zárni a brexitről folyó tárgyalásokat, valószínűsíthető, hogy NagyBritannia – ahogy közeledik a végső határidő – valamivel engedékenyebb lesz, s végül nem a kemény, hanem a kevesebb kárt okozó ún. puha brexit mellett dönt. 

Trump és Putyin 

Az USA-val kapcsolatban a 100 eurós kérdés úgy hangzik, hogy az esetenként az alternatív valóságban élő, megállíthatatlanul twitterező Donald Trump elnök ellen indul-e impeachment, azaz vádemelés az oroszokkal történt esetleges összejátszás miatt. Trump mozgásterét máris szűkítik az oroszokkal kapcsolatos vádak, sorra veszíti el kulcsembereit. Annyi jó eséllyel állítható, hogy az amerikai elnök stábjának nagy erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a milliárdosból lett politikus megússza az amerikai politikai rendszer bénultságát is okozó eljárást. Végezetül ahhoz kell a legkisebb jóstehetség, hogy kimondjuk, Vlagyimir Putyin nyeri a márciusi orosz elnökválasztást. Pedig nem kevesebb, mint 64-en indulnak a posztért. 

(fm, ie, shz, mi)